|
|
| A
státustörvény nem más, mint a lelkiismeret-furdalásban szenvedő
vasárnapi apuka csokoládéja, amellyel a gyerek garantáltan elrontja
az étvágyát, a mama pedig megharagszik érte. |
| Kárpátalja
vonatkozásában a gazdasági menekültek számánal nagyobb a gazdasági
helybenmaradóké. |
| Ahelyett,
hogy a státustörvénnyel kecsegtet a magyar vezetés, talán le kellene
szólni a záhonyi határra, hogy az egyenruhásoknak nem kötelező
megalázni az átkelni szándékozó kárpátaljai magyarokat. |
| A
közszolgálati tévéműsor tulajdonképpen alig több egy jól működő
képernyővédőnél. (Egy olvasott aforizma nyomán) |
| A
diszkrimináció akkor sincs kedvemre, ha én vagyok a kedvezményezett. |
| Ajándék
lónak ne nézd a gyomrát – mondták a bölcs trójaiak. |
| Nehezen
viselem a sztárokat. Dühít, ha politikusok, popzenészek vagy ökölvívók
sikerét nemzeti dicsekvés, kudarcát vagy halálát pedig nemzeti
megrendülés övezi. |
| Azt
hittem, hogy az ember jókedvében énekel népdalt. A minap megtudtam,
hogy azonosságtudatból kifolyólag. El is szállt a jókedvem, de
érdekesmód az identitásom sem erősödött meg a kötelező dalolásban. |
| …igaz
ember, világpolgár csak az lehet, aki képes névtelenségbe vonulni,
aki meg tud szabadulni hamis énjétől (Hrabal) |
| A
többnapos unalmas konferenciákat mindig akkor rekesztik be, amikor
éppen valami érdekes vita kezdene kialakulni. |
| Addig
nincs olyan nagy baj, amíg a regionalizáció is globalizálódik. |
| Tamási
Áron szűken méri az igazságot. Szerintem így érvényes: Mi dolgunk
a világban? Hogy mindenütt otthon legyünk benne. |
| Akkor
kezdjük buzgón bevételeinket és kiadásainkat feljegyezni, amikor
nincs pénzünk. Akkor készítünk precíz műjegyzéket, amikor képtelenek
vagyunk új műveket létrehozni. Amikor pedig legbensőbb titkainkat
napi szorgalommal a naplónkba visszük, az alighanem a személyiségválság
jele. |
| Tsúszó
Sándor szerint nincs az a kitűnő társaság, amelynek a minőségét
ne lehetne tovább javítani azzal, ha valakit hazaküldünk. |
| A
régi latinok szerint a népnek joga van az elégedetlen morgolódásra
(jus murmurandi). Vajon ebből az következik-e, hogy egyeseknél
életformává kell válnia? |
| ...a
tehetetlenség kényelem is... (Gábor Miklós) |
| A
bűn döntés Isten akarata ellen, ezért a bűn tökéletes belátással
párosuló tudás és szabadság: az ember tudatosan és szabadon megszegi
a törvényt. (Szitányi György) |
| Amikor
az írók szabadon politizálhatnak, akkor már nem is érdemes nekik.
(Esterházy) |
| A
cinizmus csak addig riasztó, amíg nem találkoztál az ájtatossággal. |
| Ha
nem értjük az egészet, elkezdjük részekre szedni. Aztán a megértett
részekből valami egészen más egész áll össze. |
| A
hamis tudat általában immunis a saját hamisságával szemben. (H.
Markuse nyomán) |
| A
hanyag ember mindig készségesen ad precíz magyarázatot arra, most
éppen miért nem tudott precíz lenni. |
| Olykor
kegyetlennek kell lennünk barátunkkal, hogy könyörületesek lehessünk
ellenségünkkel. |
| A
dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban
nincsenek. Így hát semmi sem igaz. |
| Az
Internet a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány. |
|
További
cédulák C-dul
eleje NetCafé
|
|
2001. januárjától
készítem és küldöm szét közel 200 címre hírlevelemet.
Ha szeretné, hogy az Ön drótpostája is rendszeresen
meghozza, küldjön egy üzenetet „A nagynéni jelentkezik”
szöveggel címemre: bdk@ungbereg.uzhgorod.ua
|
Szembesülés
FÜLSZÖVEG
egy elképzelt könyvhöz
E könyvben majdnem minden megtalálható, amit ilyesfajta
könyvekben megtalálni szokásos. Íme, itt a fülszöveg,
kedvcsinálónak (oly mindegy, miről szól, s van-e valódi
köze a belvilág tartalmához, hisz célja nem a hiteles
tájékoztatás, hanem a figyelem mind teljesebb felkeltése).
A könyv elején ott az eligazító Előszó, néhány okosan
megírt szemponttal, amelyek megadják az értelmezés lehetőségét
és elhelyezik a művet a szerzői oeuvre-ben, hogy a gondolkodni
restek is készen kapjanak valamit. A ravaszabb entellektüeleknek
szólnak a Jegyzetek, bő utalásokkal csiklandós áthallások
feltételezhetőségére. Szárazabb agyú filoszok részére
készült a terjedelmes és megfelelően tudákos Utószó-tanulmány,
amely mindent elárul a műről, amit egyáltalán tudni róla
érdemes, s amelynek értő szándékú tanulmányozása bárkit
hozzásegíthet a megismerés édes mámorának látszatához.
A könyvet a naplószerűen megírt Werk zárja: az opusz keletkezésének
hiteles krónikája, külön kitérőkkel az előzményekre és
az alkotói folyamat közben felmerülő problémákra.
Egyetlen valami hiányzik ebből a könyvből:
maga a regény.
De hiányzik-e valójában?
Nem mutatja-e fel a felmutatandót az
is épp eléggé, ha a környezetét tömör anyagból megformáljuk?
Nem hiánya jellemzi-e leginkább a Jelenvalót? A Semmi,
mint esztétikai kategória, nem egyenértékű-e a Valamivel?
Netalán megkockáztatható egy sőt is?
Egy bizonyos: tapinthatóan sűrűnek kell
lennie annak a matériának, amelyből a regény kivágatik,
hogy megjeleníthetővé váljon maga a rés, a folytonossági
hiány.
Nos, ez a könyv, amelynek most a fülszövegét
olvasod, kedves Nyájas, éppen az az anyag, amelyben lukként,
negatív jelenlétként, hiányként benne van a regény.
Hogy olvasmánynak ez elég-e, nem tudom.
Ám hogy írói kihívásnak izgalmas volt, s hogy a magam
támasztotta elvárásoknak megfelelni kivételes alkotói
örömöt szerzett, azt tanúsíthatom. Mint ahogy azt is:
talán mégis a regényt lett volna könnyebb megírni.
|
|
|
| A
kárpátaljai magyarság helybenmaradását a szegénység hatékonyabban
szolgálja, mint a státustörvény. |
| Aki
az utcán „Hát hogy vagy”-gyal állít meg, az vagy panaszkodni akar,
vagy dicsekedni. |
| A
világ számos országában az állam létezésének egyetlen bizonyítéka
az, hogy fővárosában idegen követségek működnek. (Ryszard Kapuściński) |
| A
provincializmus gyengesége abban áll, hogy gyakran válik a frusztráltak,
a sikertelen, túlzott ambícióktól fűtött tehetségtelenek menedékévé.
(Ryszard Kapuściński) |
| Azok
érzik szükségét, hogy magyarságukat demonstratíve és ünnepélyes
keretek között gyakorolják, akiknek nincs egészséges mindennapi
identitásuk: vagy elsorvadóban van, vagy betegesen burjánzik. |
| A
dillettáns lényegű művek tartalma és megjelenési formája általában
hallatlan összhangban van egymással: a süvöltően rossz írások
legtöbbször hitvány tipográfiájú könyvekben, sután tördelve, ízléstelen
borító alatt és bárgyú illusztrációk kíséretében látnak napvilágot. |
| Minden
államtitkár úgy gondolja, hogy egy államtitkárnak mindig igaza
van, kiváltképp akkor, ha éppen ő ez az államtitkár. |
| ...a
jövőt nem lehet rövidített úton elérni. (Ryszard Kapuściński) |
| Nagy
László egyszer azt nyilatkozta, ő már egyetlen szóból is tud verset
írni. Azt azonban eltitkolta, milyen hihetelenül ritkán sikerül
éppen azt az egyet megtalálni. |
| Imádok
kisebbségi lenni! |
| Az
üres szavak adóját meg kell fizetni, különben nagyon egyedül maradsz.
(Jean Anouilh: Euridike) |
| A
lányom azért nem jár a templomba, mert nem érti, amit a pap beszél.
A feleségem pedig azért nem, mert érti. |
| Egy
kínai közmondás szerint a szerelem olyan, mint a tea. Akkor jó,
ha forró, erős, de nem túl édes. |
| Saját
korpuszom corpus delicti: a teremtés tökéletlenségét igazoló
perben lehetne tárgyi bizonyíték. |
| Anyámat
a betegségei tartják jó egészségben. |
| Minden
alkalommal meglepődöm magamon, amikor anélkül, hogy ezért bármit
is tennem kellene, kiengesztelődöm haragosaim iránt. |
| Inkább
száz kritikus mű, mint egy műkritikus. |
| Nem
az számít, hogy honnan merítünk energiát, hanem hogy mire használjuk.
(egy buddhista tanító) |
| Minden
betegség jó valamire. |
| Parti
Nagy Lajos mondta a tévében: azért örül annak, hogy szabadúszó
lehet, mert így nincsenek beosztottai. |
| A
változatosság gyönyörködtet — de az állandóság ad biztonságot. |
| „Mert
a haza nem eladó” — vallja költőtársam. Ha a hazára nem is, erre
a kijelentésére mindig akad vevő. |
| Kárpátalján
ott tartunk, hogy íróink legtöbbjének már aprópénzre sincs mit
váltaniuk. |
| A
világ nem összeesküvés, csupán van (Kabdebó Tamás) |
| A
lélek keresgél, mint az eltévedt hajós, szigetek után, hol kiköthet.
Az ember attitűdök után kutat. (Kabdebó Tamás) |
|
(hetente
új cédulák - felülről kezdődően)
|
|
|
EGY MANZARDŐR
FELJEGYZÉSEI
Többször leírtam már: Ungváron
lakom, a Várhegyen. Apám szerint a kertünkben ér véget a Kárpátok.
Igaza lehet, mert ha a vár bástyájáról észak felé nézek, azt
látom, hogyan halmozódnak egymásra a hegyek, ha viszont padlásszobámból
(manzard) dél-délnyugatra vetem a tekintetem, szinte lábam
alatt csordogál az Ung, s azon túl már az alföld sok száz
mérföldje kezdődik, elláthatnék akár Szegedig, anyám kedves
városáig, vagy Zentáig, ahol távoli barátom készíti a maga
webmagazinját... De szemem hiába meresztem: a horizontot
lezáró otromba sorházak válla fölött csak úgy leshetek át,
ha otthagyom az ablakot, íróasztalomhoz ülök, bekapcsolom
a rádiót, a tévét, a számítógépet, körberakom magam lapokkal
és könyvekkel. Szól a zene, csörög a telefon, jönnek-mennek
a drótpostán a levelek, a művek. Bejön a nagyvilág, és én
cserében kitárulkozom előtte. Nem, nem kockáztatok semmit.
Nem vagyok hazardőr. Manzardőr vagyok, aki rászokott az őszinteség
drogjára, és így már alig maradtak titkai. Talán a naplójában
sem...
...Alig van
remény arra, hogy íróember úgy vezessen naplót, mint más halandó:
csak magának. Aki már belekóstolt a közírás ízébe, vagy még
inkább, ha már rá is szokott erre az ízre, nemigen tud írást
csak úgy létrehozni. „Mű” születik, mihelyst betűket
rak egymás mellé, mert hozzáállása, a leírt szöveggel szembeni
igénye minőségileg különbözik a csak úgy íróétól. Ez
a másfajta igény nyomja rá bélyegét arra is, amit nem szán
publikálásra. Hiába hajtogatja hát, hogy csak magának írja
naplóját – mégis igyekszik szemléletes észrevételeket tenni,
jól gördülő mondatokat illeszteni egymás mögé. Nem akar pongyolán
fogalmazni, kerüli a szóismétléseket, belejavít a már leírtakba
– azaz munkál benne a műgond, mert aki megismerte a szó súlyát,
az többé nem tudja ezt a nemes terhet letenni. Egyre kell
vigyáznia: naplóírása ne váljon pózzá. Ne tetszelegjen maga
előtt sem az őszinteségével, sem azzal, hogy „majd az utókor”…
Elkerülni pedig úgy tudja az asztalfióknak-szántság csapdáit,
ha annak tekinti jegyzeteit, ami valójában: publikálható kéziratnak.
|
|