Hazajött a szomszéd az usából, állunk az erkélyen és mondom
az usából
hazajött szomszédomnak, jöjjön át egy pohár borra, látom, hogy törölgeti
a szemét, sírni készül, vagy kisírta magát, nem tudom pontosan, kiment
az erkélyre, nem rám készült, nem arra, hogy megkérdezem, hol volt ilyen
sokáig, mert nem láttam, mert nem arra készült, hogy elmondja, az usában
volt hét hónapig, sírni jött ki az erkélyre vagy kisírta magát és friss
levegőre
vágyott, a belvárosi hetedik
emeleti erkélyeken friss a levegő, nem gyakran
jönnek haza szomszédok az usából hét hónap elteltével, nem is sírnak,
vagy nem készülnek sírni, szemet törölgetni egy hetedik emeleti erkélyen.
Reggeltől sejtem, hogy van
valami a levegőben, hangos volt a zene, mintha
egy usából hazahozott hifitoronyt próbálgattak volna, egy új hifitorony
próbálgatása egyenlő a hangerő
próbálgatásával, ez jól esik az embernek,
ráadni a volumét, nem törődni
a szomszédokkal, kimenni sírás előtt vagy
után szemet törölgetni az erkélyre. Nem kérek most bort, megpróbálok
beilleszkedni, elmegyek az asszonnyal valami jó helyre ebédelni, mondja
az
usából hét hónap után hazatért szomszédom, törölgeti a szemét, sírt, vagy
sírni készül, nem kell neki a borom, hiába mondom, segít ez is beilleszkedni,
nem fogadta el a meghívásom Megyünk ebédelni, de élni fogok vele,
az asszonnyal ismét, ezt beszéljük meg, élni fogunk a volumével, törölgeti
a szemét, majd legközelebb, elmegyünk beilleszkedni és csöndesebb lesz
kicsikét a délelőtt, nem próbálgatjuk
tovább a hangerőt, ebédelünk és
beilleszkedünk, elköszönök, mennem kell az óvodába a fiamért, aki sokat
tekergette hifitornyomon a
volumét, jutott nekünk hifitoronyra, egyről
a kettőre, távirányítósra,
kettőről tizenkettőre tekergette, hagytam, hadd
tekergesse, pedig nem volt kilátásom usára, hét hónapig pláne nem, csak
ilyen verseket írtam, igaz, ezzel a szomszéddal se számoltam, lehet, hogy
tizenötig bírja a hifitornya, nagyon úgy néz ki, illetve nagyon úgy hallatszik,
tekergette a fiam, egyszer
föl tizenkettőre, aztán bekapcsolta, volt nagy
üvöltözés, üvöltött a fiam meg a feleségem, a szomszéd kijött az erkélyre,
máshol laktunk, negyediken, erkélyes negyedik emeleti volt a lakás, ráadta
a fiam a volumét és üvöltött a Vass család, a szomszéd
meg kérdezősködni
kezdett, voltam-e kint közelmúltban az usában, mert nem látott egy jó
darabig, egy jó darab ideje nem volt példa hasonló üvöltözésre a szomszédban.
Ezzel a zajjal kapcsolatban szóba kerülhet egy új háztartási
gép, egy ilyen
gép kipróbálása ezekkel a zajokkal járhat, pláne, ha a gép az usából
került a szomszédba, hét hónapi távollét után, a próbálgatása, hogy úgy
mondjam, törvényszerűen ezzel
a zajjal jár. Turmixgép vagy mi lehet, forgó
alkatrésze biztos van, forgó alkatrészek adnak ilyen hangot a kipróbálásuk
közepette, legyenek azok szovjetek vagy amerikaiak. A bátyám sokáig
volt kint a Szovjetunióban, hat évig, én nem egész egy hónapig, hozott
a bátyám forgó alkatrészekkel bíró háztartási eszközöket, amelyeket
próbálgattunk, s nagyjából ezzel a zajjal járt, én egy órát hoztam, forgó
alkatrészekkel, hangosabb volt az átlagnál, ha próbálgattuk húzni ezzel-
azzal az időt, elterelni a
figyelmet a szénkefék természetes kopásáról.
Nem ment a világ előre semmit,
azt kell mondanom, nem ment előre,
ha a szovjetek tíz éve olyan zajt tudtak produkálni a forgó alkatrészeikkel,
mint amit az amerikaiak tudnak most a szomszédban, hét hónap után,
hazatérve egy az usából származó, forgó alkatrészekkel bíró háztartási
géppel, a próbálgatás közbeni
zajokból egyértelműen azt következtetem,
próbálgat a szomszédom egy
gépet. Egyértelmű következtetéseim nem
szoktak mások számára egyértelműek
lenni, ezért tiltakozólag kimentem
következtetni az erkélyre, szerencsére kint volt a szomszéd felesége az
erkélyen, akit tiltakozólag nem hívtam meg egy pohár borra, éreztettem
a nézésemmel, ilyen nézésemből
az következik, valami nincs rendben
nálam, nem a megszokott zajok jönnek, erogén zónák simogatásának
szomszédból megszokott zajai, sikolyok, röhögések, hogy felizgul az
ember, mert elképzeli a szomszédasszony erogén zónáinak simogatását,
amely zajok bizonyos esetekben összehasonlíthatatlanul kellemesebbnek
tűnnek a súrlódó szénkefék
zajánál, pláne ha nincs itthon hét hónapig
a szomszéd, aki usából hordja a forgó alkatrészekkel bíró gépeket.
Ugat egy játékkutya a liftben, ugattatja az usából származó
játékkutyáját
a szomszéd lánya, távirányítós kutyáról van szó, egy minimum nyolcfunkciós
játékról, a hetedikről míg
leérünk a földszintre, megtudok a funkciókról
fontos dolgokat. Ha jobbra teker, egyet ugat, ha balra, akkor hármat,
ha előre nyomja, sorozatban
ugat, ha hátra, akkor szaggatottan. És ez
még csak négy funkció, nem próbálhattuk ki a többit, leért a lift,
a földszintig mindössze ennyi
funkció kipróbálásra jutott idő. A kutyám
számomra érthető módon nyugodt
a liftben, nézi a szomszéd gyereket,
az usai kutyát a szomszéd gyerek kezében, a kutyám mintha gombnyomásra
forgatná a fejét, a saját fejéről
van szó, érdeklődve néz, aztán kilépünk
a liftből, játékkutya a gazdáival
balra el, egy újabb funkció, ha lenyomva
tartja a gombot, s akkor húzza
hátra, akkor ugatva rohan előre, én
a kutyámmal jobbra, ugatva
rohan előre, mintha gombnyomásra, veszettül
ugat bele a vakvilágba, a környéken senki, akit ugathatna, nem is csitítom,
elnézek azt ellenkező irányba,
ugat a kutya és rohan előre, mintha
gombnyomásra, a gyerek boldog, a szülők
elégedettek, usai mód intenek
a kutyámnak még egyet, háj,
azt mondják és eltűnnek, nyomnak egy-két
gombot, kihasználják a lehetséges
funkciókat, útban az ellenkező irányba.
Megjelent: FÜRGE ÚJAK KÖNYVE, 2000, Szépmíves Kiadó, Miskolc-Mályi.