UngParty NetCafé
a játék
feltámad repül
lófogakkal tele a szája
fülében víz húsában porzsák
róka tüdejével veszettül
kapaszkodik a nyárba
[a hosszú forró nyárba
egy róka tüdejével]
messzire nem száll
kéjvágya prézli merült
vesszeje forró nyárban
forró nyálban írom
vagy gondolom
a rókáról – úgy –
nincs mit mondanom
farka is prézli
ha üldözöd lerágja
lábát a versnek
maradék szervén
inal vagy menekül
neked a nyár marad a
ginzeng legbelül morzsák
és lófogak
hatodik való
hétfőt pénteket gyilkolász’
nem jön mégsem a hatodik való
sátorban kulcs s a fáradt hintaló
gyermekkora mázsányi mézben
szakadni készül a fogselyem
indulatait hogy kimutatja ajka
se mozdul szeme kutatja
kié az éj ha holdja mind elfogy
jelentőségteljes hallgatását
visszavonja vagy megszakítja
éget a szó tüzeit szítja ordí-
tana s félelme oly nagy
egyszerű mentol szájból szájba
hűl le a garat tisztul a torok
hétfőt-pénteket kedvvel gyilkolok
de hatodik valóm szombatra marad
impala
tizen taposnak engem azért jöttem hogy más
legyek most hogy fejemre ráálltak úgy érzem
ez sikerült cipőfűzők közül nézek ki ahogy
mondják nem éltem hiába az afrikai állat és
a gépkocsi márka között még különbséget
tudok tenni
részecske
hátamon kaparássz sebecskét azt
hiszem nem vág majd orrba ha
egy sorral lejjebb belekezdesz
a konkrét mozdulatsorba
vájd ki ha tudod szemecskémet
látástól szeress vakulásig
sokkal jobb ha én ölellek mint
a halál vagy egy másik
tegyél szert a részecskémre
(bánatomat elaprózom)
a gyilkos vers ölünkbe hullik:
változtatunk a költői pózon