Balla D. Károly: Világvége

Új könyvemben (alcíme ellenére) 18 új, kötetbe eddig nem sorolt novellám jelent meg

TARTALOM

(az aláhúzott című írások kattintással lehívhatók)

VISSZHANG

Egy semmivel ki nem tüntetett hely
Deja vu
Vendéglő a dilis Palikához
A sínek fölött
Az űr szele
Visszhang

AZ UTOLSÓ HÍD

A tizedik
Lapszus
Egészen a tengerig
A semmi cseppjei
Az utolsó híd

MÉLYEN ELMERÜLVE

Világvége
Baba Jaga kunyhója
Mézeskönyv
A vadonc
A főilluminátor
Az álomszarvas
Mélyen elmerülve

Balla D. Károly (1957) irodalmunk azon képviselői közé tartozik, akiket némi leegyszerűsítéssel határon túli magyar íróknak neveznek. Ami ugyan földrajzi szempontból igaz, ám törekvéseiket, eredményeiket és nem ritkán ismertségüket illetően nem is jelent többet lakhelyük meghatározottságánál. Bizonyíthatja ezt a kárpátaljai Ungváron élő Balla D. Károly új kötete is, és nem csupán azzal, hogy egy a lakhelyétől közel 600 km-re működő könyves műhely, a pécsi Pro Pannonia Kiadó jelentette meg, hanem azzal is, hogy a Világvége c. gyűjtemény novelláiban ugyan fel-feltűnnek egy kevéssé ismert peremvidék rekvizitumai, ám az ábrázolás módja, a szerző írói modora, stílusa jól illeszkedik a modern magyar epika kánonjába. Balla D. könyvében szinte azonos hangsúlyt kap a realisztikus ábrázolás és az álomszerűség, a leíró módszer és a metaforikus absztrakció, a hagyomány és a formabontó kísérlet. Szerzőnk a tradíció felől érkezik a modernitáshoz, határozott kontúrokat fest, de mindig meghagyja a befogadói fantázia mozgásterét és az értelmezés szabadságát.

(terasz.hu)


Ismertetés: Kárpátalja, 2002, júl. 26.