UngParty: netPánsíp

Digitális irodalom. Mi volt a Pánsíp?

UNGPARTY ARCHÍVUM - A netPánsíp eredetileg a nyomtatott Pánsíp c. irodalmi és kulturális folyóirat internetre átemelt változataként, folytatásaként indult az új évezredet megelőző Szilveszter napján Balla D. Károly szerkesztésében, később, miután a papírváltozat véglegesen megszűnt, a digitális iratfolyam maga is Pánsíp néven futott tovább. Az online orgánum négy évfolyamot élt meg (2001-2004), ez az összesített számozás szerint ez folyóirat 9., 10., 11., 12. évfolyamát képezte. (Részletesen lásd lentebb, illetve lásd az Ungparty Archívumot)

Irodalom és internet

Reményem, vágyam, álmom hogy az internet XXI. századi közönsége előbb-utóbb felnő a technológia nagyszerűségéhez és a minőség színterévé válik. Makacsul bízom abban, hogy a szenny terjesztése egy határon nem megy túl, hogy a rosszindulat alábbhagy, hogy a bunkóság lokalizálódik és megvetett magatartásformává válik. Konokul hiszem, hogy az online generációk netpolgára magas erkölcsiségű, segítőkész, toleráns, művelt ember lesz, aki nem rombolásra, nem alantas, hanem hasznos elfoglaltságot űz a világhálón és teremtő munkára használja az emberiségnek ezt a korszakos vívmányát.

A teljes szöveg: Internet és irodalom - írta: Balla D. Károly

A Pánsíp keletkezése, rövid története

Az 1944 utáni Kárpátalján a magyar tollforgatók körében a hatvanas évektől kezdődően élt a szándék, hogy irodalmi folyóiratot hozzanak létre. Ilyen kísérlet volt a későbbi Forrás Stúdióba tömörült fiatalok gépírásos szamizdatja, az Együtt, majd a 70-es évek elején a Kárpáti Kalendárium irodalmi melléklete – sajnos mindkettő elvetélt. A 80-as években előbb a Kárpáti Igaz Szó c. politikai napilap Lendület, később Új Hajtás c. melléklete töltött be folyóiratpótló szerepet, majd a Kárpáti Kiadó részéről Évgyűrűk címen indított éves almanachok enyhítették a hiányt. Ám érthető, hogy sem az ideológiai okok miatt megszűnt, rövid életű diáklap, sem az évi egyszeri megjelenésű kiadványok, sem a pártlap mellékletei nem tölthették be azt a szerepet, amelyre egy tényleges irodalmi periodika hivatott.

Az első valódi folyóirat 1989 őszén jelent meg Hatodik Síp címmel Balla D. Károly szellemi vezetésével, budapesti kiadói háttérrel. Az orgánumot 1993-tól 1999-es megszűnéséig Penckófer János szerkesztette Beregszászban, a Hatodik Sípból kiváló főszerkesztő 1993-ban új lapot alapított Ungváron: ez volt a Pánsíp.

A Pánsíp az első két évben negyedévinél nagyobb gyakorisággal jelent meg, példányszáma ötezerről indult – és eleinte szinte maradék nélkül olvasóra is talált, holott a terjesztése nem volt sem hivatalos, sem jól szervezett: csupán lelkes önkéntesek útján történt.

A folyóirat eleinte kulturális családi magazinként határozta meg magát, és ennek megfelelően a hangsúlyos irodalmi jellege mellett foglalkozott a társművészetekkel, helytörténettel, bőven közölt olvasmányos riportokat, érintett szociológiai, sőt, politikai kérdéseket – de állandó rovatot kapott a néprajz is, és megtalálták oldalukat benne a gyermekek és a rejtvényfejtők is.

Egy ilyen széles profilú, nagy példányszámú és évi 4-5 alkalommal megjelenő lap fenntartásához azonban hiányoztak a megfelelő személyi és anyagi feltételek – ezzel együtt (bizonyáraebben a lakosság megélhetési gondjainak növekedése is közrejátszott) az olvasói igény is gyors apadásnak indult.

A Pánsíp fokozatosn „behúzódott” az irodalomba, leszűkült szerzői és szerkesztői gárdája, példányszáma előbb 1000, majd 500 alá esett.

Ezt a belterjesedést nemhogy megakadályozta, hanem talán még fel is gyorsította az 1996-tal kezdődő fiatalítás. Előbb a munkában akkor főszerkesztő-helyettesként részt vevő Nagy Zoltán Mihály vált ki, majd maga az alapító is háttérbe vonult, és a Pánsípot két éven át három fiatal szerző: Bagu László, Berniczky Éva és Csernicskó István szerkesztette. A lap egyre nívósabb és korszerűbb lett – de a kárpátaljai érdeklődők egyre kisebb rétegéhez kezdett szólni és szerzői gárdája is számról-számra ugyanarra a néhány alkotóra korlátozódott. Mivel – itt nem részletezhető okokból – a kiadvány fenntartása anyagilag is lehetetlenné vált, a Pánsípot ekkor kiadóként jegyző Balla D. Károly úgy döntött, hogy a rendszertelenül megjelenő periodikát éves almanachhá alakítja, remélve, hogy így jobban koncentrálhatók az anyagi és alkotói erők, és egyszer egy esztendőben talán az olvasói érdeklődés is jobban felkelthető. A Pánsíp-almanachok sorát az UngBereg 1999 nyitotta, amelyben – a 2000-es és 2001-es számban is folytatódó gyakorlatként – nem csupán a frissen született és a szerkesztőségnek felajánlott írások kaptak helyett, hanem szabadon merítettek azokból az anyagokból is, amelyek a magyar nyelvterület más orgánumaiban jelentek meg kárpátaljai (kötődésű) szerzőktől – vagy volt más itteni vonatkozásuk.

Mivel azonban a szerkesztőség (etikai fenntartásai miatt és az ún. helyi alkuratóriumok működése elleni csendes tiltakozásul) 1998-tól már nem vett részt a határon túli sajtó támogatására létrehozott pályázati rendszerben, így az említett változások nem oldották meg a kiadás anyagi nehézségeit, sem pedig az örök dilemmát:

vajon a szerkesztéssel és megjelentetéssel járó erőfeszítések arányban vannak-e az elvégzett munka erkölcsi megbecsülésével és az olvasók értő érdeklődésével?

- s ha az utóbbi kérdésre adható is válaszként egy roppant bizonytalan igen, az anyagi feltételek akkor is hiányoztak az orgánum további fenntartásához: az UngBereg 2001 megjelenésével lezárul egy fejezet a Pánsíp történetében.

Ám az újabb fejezetben további négy évre szólóan még folytatódott a krónika: Balla D. Károly az internetre költöztette a folyóiratot indított netPÁNSÍP címmel.

Az új kezdeményezéssel bezárkózás és nyitás egyszerre történt. Egyrészt családi keretek közé szorult a szerkesztőség: a munkát egy házaspár végezte (Balla D. Károly, Bernicky Éva), számítógépes-internetes ismereteivel pedig 16 éves fiuk (Balla Kolos) járul hozzá ahhoz, hogy a folyóirat megfelelő digitális formában a weben elérhető legyen. Másrészt – a netPÁNSÍP (később Pánsíp) kiszakadt Kárpátaljából egy sokkal szélesebb kulturális szférába. Az web világnyilvánosságába történt kilépéssel a lap befogadóvá is vált, és kevéssé tett ülönbséget az irodalmi művek között azon az alapon, hogy szerzőjük a világ mely sarkában élt. Zengzetes célok és hősi vállalások helyett a szerkesztők a csendes munkát választották, és ugyan minden alkalommal mérlegelték a publikálás súlyát és a szerzői megszólalások jelentőségét, semmi másra nem hagyatkoztak, mint irodalmi ízlésükre.

A lap más webes megjelenésekel és online események színtereivel szinbiózisban élt: ilyen volt a Virtuális Pánsíp Szalon, amely kollektív interjúknak, inzternetes konferenciának, virtulis könyvek megjelenésének adott keretet, ilyen volt a történetmesélő Törzsasztal, majd később a személyes netnaplók (a blog szó akkor még kevésbé volt ismert.) Mindezeket az UngParty NetCafé gyűjtőnév foglalta digitális irodalmi webrendszerbe.

A netpánsíp-Pánsíp internetes periodika négy évfolyamot élt meg, az alkotók és olvasók részéről tapasztalt kezdeti érdeklődésből és lelkesedésből ennyire futotta. Nem volt jelentős orgánum, nem figyelt fel rá sem a szakma, sem a szélesebb olvasóközönség. Néhány embernek fontos volt és jelentősége leginkább abban rejlik, hogy sem korábban nem volt, sem azóta nincsen kárpátaljai szerkesztő-kiadó által fenntartatt digitális irodalmi periodika. Hogy ez nem tényleges érdeem, abban mérhető le: nem is hiányzik senkinek egy efféle megjelenési lehetőség. Még annak sem, aki éveken keresztül nagy odaadással gondozta,

Arvisura keresőoptimalizálás - SEO szolgáltatás - Ayurvéda virtuális terasz

A netPánsíp-Pánsíp digitális iratfolyam számai:

2001/1 | 2001/2 || 2002/I | 2002/II
2003/I | 2003/II || 2004

Hol van az interneten Kárpátalja

A rendszerváltás utáni évtized szerkesztői tapasztalatának legnagyobb kérdése számomra így fogalmazódott meg:

mit kezdhetünk a minőségeszményünkkel ott, ahol a jónak a nincs az alternatívája?

Két folyóirat (Hatodik Síp, Pánsíp) és két kiadói műhely (Galéria, Ungbereg) alapítása és ezek több évi fenntartása után értettem meg, szerkesztői-kiadói ambícióm, orgánumteremtő szándékom lehetetlen kihívás elé állít: rendszeresen megjelenő periodikát pátriámban élő szerzők munkáival csak akkor tudok megtölteni főszerkesztőként, ha igen jelentős minőségi engedményeket teszek. Vagy üres marad a folyóirat, vagy felhígul épp hogy még elmegy, vagy inkább ha lenne jobb, ez meg sem jelenne típusú anyagokkal.

Ebből a csapdából akkor szabadultam, amikor letettem arról a szándékomról, hogy kifejezetten kárpátaljai orgánumot szerkesszek. Ez a váltásom időben egybeesett azzal a pillanattal, amikor nyomtatott kiadványaimat megszüntettem és tevékenységemet áthelyeztem az akkor még sokaknak idegen, kevesek számára elérhető internetre.

Az új közeg, az addig megszokottól teljesen eltérő szabad kommunikációs sztráda és szellemi élettér eleve megkérdőjelezte addigi fogalmaim létjogosultságát. A hálón nemigen viselkedhet az ember kisebbségiként, senki sem tekinti érdemének (de hátrányának sem) nehéz vagy könnyű múltját, nemigen lehet értékként elfogadtatni homályos utalásokat, így a nehezen definiálható kárpátaljaiságot sem. Itt az számít, hogy ki mit tud felmutatni, általában: szöveg formájában közreadni - akkoriban legalábbis így ezerzetm, így tudtam, így hittem.

E tekintetben az 1990-es évek végén és az új évezred kezdetén a világháló a legdemokratikusabb és legliberálisabb közegnek tűnt, felszabadító érzés volt a sok-sok lokális kötöttségtől megszabadultan ebben közeben publikálni és végezni szerkesztői-kiadói munkát. A kérdés, hogy Hol van az interneten Kárpátalja inkább csak élcnek tűnt, ilyesmit akkoriban még senki sem kérdezett és megválaszolni sem volt értelme. Biztos voltam benne, az internet nem más, mint Illyés Gyula szép szimbólumának - Haza a magasban - tényleges megvalósulása.

A végtelen válághálón kis lokális kárpátaljai honlapot csinálni? - képtelenségnek tűnt; meg sem próbálkoztam vele. Így aztán a digitális Pánsíp és a köré szerveződött UngParty szerzői nem lakhely szerint alkottak közösséget. Szerettem azt mondogatni, hogy a webhelyem nem kárpátaljai, hanem irodalmi. Hiszen a minőségnek a neten nincsen helyi értéke, nem emelkedik meg (de alább sem szorul) az alapján, ki és hol hozta létre. Maga a dolog számít, és nem származási helye vagy beágyazottsága valamely konzerváló hagyományba.

Később azonban meg kellett tapasztalnom, hogy sok vonatkozásában az internet is csak olyan, mint a földi közeg. Ide is begyűrűztek az ellentétek, a megosztottságok, itt is mind nagyobb teret hódítottak meg maguknak a csoportérdekek. Bár a digitális közeg ennek ellenáll, mégis lehet rajta erőszakot tenni.

Nem, nem ez volt az oka annak, hogy a (net)Pánsíp megszűnt vagy hogy az UngParty NetCafé többé nem közölt friss anyagokat. Valahogy abból lett elegem, hogy mások szövegeivel foglalkozzam. A sajátjaimat akartam egyfelől megírni, másfelől a webre vinni. Ez nagyrészt meg is történt. Az 1996 és 2011 között keletkezett írásaim zöme megtalálható a Google-oldalak keretében felépített archívumomban, itt: Balla D. Károly írói archívuma - de digitális univerzumomat nemcsak ez képezi, hanem az a kiterjedt webrendszer, amelynek több tucarnyi blog és kisebb-nagyobb alrendszerek képezik az alapját. A legfontosabbakra át lehet lépni például innen: BDK: UNGPARTY VIRTUÁLÉ

A hhrf.org/netpansip/ alatti fontosabb archív oldalak

Virtuális Pánsíp Irodalmi Szalon

- hat kollektív interjú készült az online irodalmi műhelyben, továbbá zajlott egy internetes konferencia Vízumköteles-e az irodalom címen. A Szalon keretében került sor a Liber-All könyvkiadó virtuális könyveinek nagyszabású online bemutatójára is.

Keresőoptimalizálás - tartalom marketing - linképítés

- az organikus keresőoptimalizálás új gyakorlatát leginkább a Google ellenőrző algoritmusai, a Google Panda és főleg a Google Pingvin 2012-ben bevezetett algoritmusai tették szükségessé. Ezek a fejlesztések szigorú szankció alá vonták a korábban megengedett vagy eltűrt optimalizálási , főleg linképítési eljárásokat. Érvénybe lépésük után kontraproduktívvá váltak olyan rutineljárások, mint a linkcsere, a link-katalógusokban való nagyszámú szereplés, a kiterjedt linkfarmok építése, a spam-jellegű kommentelés blogokban és fórumokban (<<ezekre a Pingvin felügyel), a gyenge tartalmú oldalak építése, a túlzott kulcsszóhasználat a tartalmakban, a kopírozott szövegtartalmak, a diblikát szájtok stb (<< ez a Panda reszortja). Előtérbe került a tartalmi alapú keresőoptimalizálás, amely a weboldal jellegzetességeire és a szövegkörnyezetre összpontosít. Ennek az új optimalizációs módszernek a teoretikus bázisát egy korát megelőző 2006-os kutatás eredményei képezik, amelyek Arvisura Metatázisek néven váltak ismertté a legszűkebb szakmai körökben. Ennek alapján kerültek kidolgozásra a gyakorlati alkalmazások, amelyek összefoglaló neve az Arvisura Transzmutáció. Ha ennek a gyakorlati rendszernek a magvát próbáljuk megragadni, nem kerülhetjük meg a jellegrálényegítés szakszó által jelzett folyamat említését. A jellegrálényegítés (voltaképp ez maga a szanszkrit eredetű arvisura szó magyar megfelelője) olyan eljárás, amelynek során valamire (estünkben egy honlapra) rálényegítjük egy másik honlap jellegzetességeit, miáltál a két webegység között nem formális kapcsolat létesül (szómegfelelések, egymásra mutató linkek ...), hanem egy lényegi összefüggés alakul ki. Az oldalak egyikén elhelyezett szöveges hivatkozás ennek a kapcsolatnak a kontextusába ágyazódik bele, miáltal relevanciafoka erősebbe válik és a miáltal a keresőalgoritmusok egy természetes úton létrejött tartalmi kapcsolódás formai jegyének tekintik. Az ezzel az optimalizációs Arvisura eljárással épített linkprofil hatékony és biztonságos támogatást nyújt a céloldal számára kellően hosszú időn keresztül anélkül, hogy a rangsor-befolyásoló manupuláció gyanúját felkeltené.

Neumann univerzum

Balla D. Károly digitális univerzuma. Irodalom az interneten. Az UngParty Virtuálé archív tájékoztató oldala: netPánsíp - Pánsíp kárpátaljai lap - laptörténet. Archívum építő és keresőmarketing célú optimalizált weblap. Neumann Univerzum, Gutenberg Galaxis. Megjelenés a weben. Digitális irodalom az interneten. Pánsíp. Keresőmarketing, kreatív szövegírás, honlap optimalizálás. Szerkesztőség: Ungvár, Kárpátalja, Ukrajna. net Pánsíp digitális folyóirat - periodika, világhálós irodalom Kárpátalján?, digitalizált szöveg megjelentetése weboldalon, online marketing szolgáltatás, honlap szövegírás, pr-cikk elhelyezés és kreatív írás, google keresőmarketing, honlap optimalizálás, keresőbarát weboldal, web optimalizálás, pánsíp folyóirat archívuma, web - net - google első hely, kármentő tálca és ipari műanyag IBC tartály

Keresőmarketing Weblap

Honlapok optimalizálása, Google helyezés javítás - keresőmarketing tuning projektumok. Organikus Első helyezés a Google keresőben - honlap szerviz szolgáltatás - online marketing - SEO szolgáltatás Budapest-Ungvár

Műanyag ipari tálca és tartály gyártás

Az ipari műanyag tartályok és biztonsági polietilén kármentő tálcák minősége a felhasznált nyersanyagtól és a gyártásban alkalmazott technológiától függ: műanyag termékek gyártása - vegyipari anyagok tárolásához kármentő tálcák minden méretben. Vízüvegoldat forgalmazása - Műszaki műanyagtermékek - Szennyvíztartályok, ivóvíz tartályok, hordók, vegyszer és veszélyes folyadék tároló négyszögletes IBC tartály acélkeretben vendéglátóipari, illetve háztartási felhasználásra webáruházból.

A Gutenberg galaxis vége?

Egy 2003-as írásomból

A digitális szövegeknek és az internetnek nem annyira a technikája érdekel (bár az is), hanem sokkal inkább a… – a „filozófiája”. Az, hogy révén és általa hogyan alakul át szemléletünk, miként tudunk a személyesség és a nyilvánosság között egyensúlyozni, melyik irányból és mennyire tudjuk – irodalmi eszközökkel – megközelíteni vagy akár áthágni a „földi”, és az „égi” valóságot elválasztó határt.

Szerény eszközeimmel magam is végzek olyan kísérleteket, amelyek a hagyományos Gutenberg-galaxis és a számítógép atyja után Naumann-galaxisnak nevezhető digitális világ közötti átjárókat kutatják. Ismeretlen területeken tapogatózom ilyenkor, ötleteimből fogalmak születnek, a fogalmaknak nevet adok, nevükkel akciót indítok. Egyik ilyen internetes akcióm eredménye a virtuális könyv. Nem elektronikus, nem digitális, nem internetes – hanem virtuális, a szónak eredeti értelmében. Vagyis: nem valóságos, hanem képzeletbeli, lehetséges, feltételezett. A virtuális könyv a róla alkotott vélekedések összessége révén jön létre és az Interneten tartott könyvbemutatón nyeri el érvényességét. Erre az alkalomra egy irodalmi honlapon kerül sor, „ahol” írók, szerkesztők, kiadói szakemberek minden fontosat „elmondanak” róla, „elhangzanak” a szakmai értékelések és a baráti jó szavak, majd az egész társaság átvonul az ugyancsak virtuális fogadásra.

…Már klasszikus nemzeti költőnk is kételkedett abban, ment-e könyvek által előbbre a világ. A kérdést úgy is fel lehetne tenni, mentek-e előrébb, fejlődtek-e a könyvek a változó világban. Mielőtt könnyelműen gyors igennel válaszolnánk, nem árt eltűnődni azon, vajon merre is van az előre.