Néhány új vers a kötetből:
Kong gyermekkora
teremtsd meg a kéz lehetőségét
amivel etessen takargasson
simogatásával elaltasson
hogy elkezdődjenek a könnyek.
adj esélyt a hangjainak
hogy csitítgasson becézgessen
mesét mondjon amit jól ismersz
mert mind rólad szól
engedd közelebb vonásait
hogy szép ismerőssé váljanak
és mosolyoghass rá végtelenül
akkor is mikor már nem lehetne.
rakd össze áttetsző testét
a szervekből és végtagokból
mert a végtagok és a szervek
eztán téged szolgálnak.
szíve a szíved
szeme az egykor volt
repüléseid tükre
még ha nem is hasonlít
amit benne észreveszel.
gyermek maradj még
boldog kicsit újra
most lenne rá lehetőség
tágra zárt szemek
a dolgok
korábban szövetségeseim voltak
most viszont úgy tűnik
menekülnek előlem
csak lehúnyt szemmel látom őket
így szemlezárva jövök be az ajtón
vetem le a ruháim és szeretkezem
de ha kinyitom a szemem
nincs ajtó amin bejöjjek
és nincsenek ruhák
nincs toll és nincs számítógép
amivel leírhatnám hogy szeretkezem
és nincs senki aki elolvassa
ha nyitva van a szemem
nincs más csak a különbségtegnap lehúnytam a szemem
és elmentem az orvoshoz
megvizsgált hümmögött
próbálkozzunk szemcseppel
határozta el végül
a fejem fölé tartotta az üvegcsét
megkért nyissam tágra a szemem
tegnap lehunytam a szemem
és elmentem az orvoshoz
úgy látja hogy
a szemcsepp nem használ mondta
próbálkozzunk mássalelmentem egy ácshoz
az ácsot megkértem
készítsen nekem egy olyan ajtót
amin nyitott szemmel is be tudok menni
azt mondta jó
megcsinálta
most hogy van ajtó
amin nyitott szemmel is be tudok menni
elmentem a szabóhoz rendelni egy öltönyt
amit le tudok venni
ha nyitva van a szemem akkor is
elkészítette
ezek után rendeltem egy számítógépet
amit nyitott szemmel is tudok írásra használni
megkaptam
most látom csak hogy
nincs mit megírnom
tantra-varjú
ahogy ülnek mozdulatlanul
különválaszthatatlanul
környezetük az itt éledő erőt
csupán az izmok
feszült remegéséből érzékelheti
és csak az egymásra kulcsolódó
sejtek izgalma lendíti tovább
a szent-szándékú orgiát.gerincük tövétől a világ
lassan kúszni kezd fölfelé
alhasuk előbb lágyan összeér
majd izzó tűzben olvad eggyé
és mint egy belső nap erejét
árasztja szét az ereikben
irányítja a szív felé
a fényes tollú varjakat.
a szív most repülésirányító
a lélekzet tőle egyszerre moccan lüktet
a tériszony kicsit torkon ragad
de a két tiszta homlok egymást illetése
már elzsibbaszt és simogat.
testrész nem marad különálló
ekként várnak a tetőpontra
megszűnésre istenülésre
arra hogy egyik lebontsa
a másik testét és egymás
lelkében gyönyörködjenek.a válóok tisztázva tán nem lesz soha
nem biztos hogy ez a nő
gyáva önző vagy ostoba
mégis épp ebben a pillanatban
elhúzódik aztán eloldalog
akit pedig otthagyott – társvarja
a szürke egyszárnyú madár
mert kapaszkodót nem talál
s látván a föld síkját gyorsan közeledni
most is pusztán annyit tehet
hogy tollas kezével arcát eltakarja.
(tollas kezemmel arcom eltakarom.)
