hárem repülésem
1. (macskakísérletek)
kedves ótvarsó. tekintsük úgy, mintha nem történt
volna semmi. a lányok és az öregek túlélnek mindent. a macska talpra esik.
(a tigr is.) alapos munkát végez. hóban és homokon. hozzánő ahhoz, aki
hordja. sziámi. alapmacska. 2,8% zsírszázalékos tejjel megy. (miért megy?
egér) tyúkmellű macska. szárnyas tejvadász, integrált kutyaundorral. (blöff-látóknak:
kutaundorral) ölmacska. macskaöl. szőrnyű macsaköl. kuss turica. black
cat, white cat. beckett. a vihar estig samuel. és még egy. másnap nem
megyünk munkába. erről szól az egész. erről se. a szóhalmaz végén persze
megint-macska. megint-macska. (jaj.)
2. (a hiányzó lányszem darwin elméletében)
valakit keres. vagy valamit. vagy a valami keresi
őt. bejárja érte európát. kísérletet tesz rá, hogy bejárja. (kalandozások
kora)
próbál megállni a saját láván. etnakai tisztogatást végez. utánozni próbálja
saját magát. álig felfegyverkezik. szúrószerszám, lószerszám, pisztoly,
lóding. just loading. please wait-kezz! akt a táskában. lassan előveszi.
csiga-bige. már nyálas. már nyúlás. már.
az ember egyszerű ember. például erről is eszébe jut valami. (|)
(fekvő küklopsz.
plug and play.
az.
stb. stb.)
3. (levezetőszöveg)
vogymi
(jókora darab)
szereplők:
maja: fiatal lány, táskás szemekkel. talán gyöngyhajú
meg egy másik: az is, de házas. a fene se éti
akkumulátor: flúgos
és közben még meglátom
MAJA: (néz) oh, ez az irodalom, mindig csak ez
az irodalom. pedig annyi minden van a világon. hónapos retek és felezési
idő. ganéj és rózsa. ha eljön az ősz, mindkettő nekünk nyílik.
MEG EGY MÁSIK: azt se tudod, miről beszélsz. én se tudom.
AKKUMULÁTOR: sem én.
MAJA: knézy jenő se tudja. egyszer azt mondta: gyilkos löket. ilyet mondott.
pedig rúgás volt. labda.
MEG EGY MÁSIK: egy sportriporter mondhat ilyet, az ő szájában helye van
az ilyesminek.
(AKKUMULÁTOR jön be fáradtan, habzik a szája)
AKKUMULÁTOR: (leül) hogy nekem milyen hosszú nevem van.
1. MOHIKÁN: az én nevem betűiből meg ki lehet azt a szót rakni, hogy:
mohikán meg 1.
2. MOHIKÁN: igen, de két rézbőr.
UTOLSÓ MOHIKÁN: vitatkoztok itt a hülyeségen. örülnétek inkább, hogy nem
vagytok dakoták. más. van itt valami enni? mondjuk egy kis hús…
MINDENKI: egy kis hús.
MAJA: s kenyér.
UHIKÁN: és vitamin van benne?
AKKUMULÁTOR: milyen vitamin?
MAJA: C!
AKKUMULÁTOR: az vagy magad!
1. TRÓGER: do you speak english? how than "tróger"?
2. TRÓGER: (az is mond valamit, de nem érdekes)
utolsó tróger: engem nem verzálsz, szedés?!
SZEDÉS: de.
UTOLSÓ TRÓGER: midwaytettem én ellened, kedves szerző, hogy ez az utolsó
szavam?
bagu lászló (semmit)
évek az esőben
1.
vegyszer volt. hó nem volt. eső igen. hosszú évek teltek így el és nem
állt el a fülünk. különösképp átkoztuk azt, aki rózsaszín tojásfestéket
kevert a vízbe, mert még a homlokunkról is pink floyd. kb. így történt,
bár lehet, hogy kicsit sötéten látom a helyzetet. (fekete kb.)
2.
szerintem ungváron nincs kávéház. lehet, hogy valamikor
volt, azt nem tudom, de most nincs. délben meg harangoznak. kávézóban
kérik ki maguknak a kávét, aztán üres boxok után néznek. a kávé ott hűl
el a pulton. nem jönnek a harangok érte.
3.
miután moccajáltak, elmennek a másik városba, el a netcaféba, el egészen,
messzire, hová nem ér kar el (corel), csak drawt. ott süt a nap. mindenki
kávébarna. néha meglátogatják uv-szüleiket. rájuk dobják a koffeinbombát
napszúrás ellen. lenolay guy. attól mindenki magához nyúl.
4.
először felfedezte magának a számítógépet, aztán a betűtípusokat (regényben
annyi karaktert még nem láttam). most meg a hálóban tartózkodik nappal
is. azt szeretné, ha mind többen csüngenének többeres kábelének a másik
végén. de engem nem ver át. tudom, hogy linkelt lapokkal játszik. (hogy
mi se jöjjünk ki a gyakorlatból: computerkém, computer-come, com-puter-came)
5.
p. már megírta kávéházi rondóját, cs-ról nem tudom, levtolsztojról pedig,
aki nem akart maga helyett maga lenni, nem merek nyilatkozni, mert olyan
szemei vannak mint stallonénak. nem maradhattam le, na. [ezek ilyen belterjes
dolgok. meg úgy általában. érti aki érti]
6.
piripócsi üvegcsék, a kávéba gumi,
a tétlen gyelekek ballábbal kellnek fel, azért írnak ilyeneket.
mindig. szemeteltessék meg a ti nevetek. nevetek. (a szavakat a gyengébbek
kedvéért küldtem a fettness-szalonba)
7.
ma bill telefonon felhívott engem. a kávéról akart beszélni, a könnyű
esti bambaságról, bizonyára fültövön is csókolt volna, ha hagyom. az asztalához
invitált. a virtuálisához. családi darab. és én megyek, ha hívnak, ha
körbehordozzák a véres egeret. akkor is, ha nem evés végett.
8.
esik az eső. a kávénhedt számítógépekre gondolok. azokat is le kellene
már valakinek írni. majd. ha fagy. addig ezek is megteszik.
bagu lászló
|
Irodal-koholom
Miért? Nem múlik az idő? Digitál
ok. Mindig itt állok. Vagy (legtöbb)ször ülök a segítségre. Hol vagy pincér?
Betyár! Az aztfaltról és a fehér asztaltól nem mozdíthattok ki engem sem
egyetemista lányok kacajával sem daruval, nem hat rám Rasid aki Darun
al szikh esetleg szunnita sem Darruda kitől elszundít az ember.
Tápláló nyál kása hajnal, ha-hajnalig átordítom az éjszakát.
Szag-gatya lobogós álmom a felkelés, a feltámadás. Én a nem jellemző nemző
valakibe belealudtam. Nyelvemen ízhólyag, fülembe zsír a nemzet. Kelés!
Ébreszteget a rügyintéző. Tavasz van! Több méter magasból virágba borultak
a fák! A madarak állati boldogok, nincs többé tériszony, mindegyikük földszinti
lakó lesz, örömükben tücsköt-bogarat összehordanak, s így a hangyák is
felbolydulnak. Lóéknál Mása vígság oka, és Kátya vár míg összedől az istálló,
benn áll a lóbál, mulatnak míg el nem patkolnak és közben Lóé Hámsztrong
óriáspiszton muzsikál. Bíz a kígyók is ott lábatlankodnak, ünneplik, hogy
az utolsó gerinctelenből is politikus lett. Felém épp egy nagyon apró
miniszter lépked, mint aki halkan belelépett. Látása homályos, tekintete
borús. Eső lesz, Demeter, díjeső, mondom. És móric itt tolong a sok író,
költő, magyarnak németnek egymásba ér a marka. Ide-ide, nem az a jó zseb
Attila. Aki lekosut annak nem jut semmi, ahogy nekem sem, legfeljebb KÁRMIN
a búrámra. Ezért aztán Kárpátlást követelek.
Végre kiengedem hát a szelemet a palackból. Kiöltöm
virágnyelvem. Tavaszi sellőm mindenkit meglegyint. Jöjjön, kislány, legyen
ön is liliom most. Így udvarol nekem az apró tipró miniszter, vagy a kis
titkár. Meg így, gyere girl, korcsolyázzunk. De már kés ő meleg üdvözlő
szavaiba vágok. Mondom: nekem olyan könnyen már nem esik le az államtitkár.
Itt: Kár Luiszként menekülni kezdek, lemarad a futóhomok, ostoba próbálkozás
volt. Azért felkapok még egy f, egy u egy c és egy k betűt és meghajigálom.
Ajig áll a Lábán, csak Ráchel nézni. Ez aztán a biztos tűz, hiába, no,
mestere vagyok a betűvetésnek. De azért nem bízom a szélre, szövegembe
vetem magam, mint Móra magvetője, most, hogy mórásra tanítottam én már
mag a biztos vagyok. Úgy leráztam, mint a 220-as csapdáját, mert ez a
szöveg megrázó és megindító. Én dúlok hát, menésem akár a Tasmenés, sőt,
ha egy vezércsel után kelet, felé Tarnak veszem az iránt, az már Tarimenés
utazása, és odaérve látom hogy minden csupa sztupa, hát lábaim keresztbe
teszem, csak nehogy ott feledjem, és alámerülök a fönnségbe, ezt úgy hívják
zazen, vagy Tarzen, a hely szelleme után. Profán-bután bámulok magam elé.
Nem üzen nekem senki semmit? Hát akkor én mit üzenjek?
Az írásomban felismerhető szómenésből nyilván mindenki
tudja már, hogy kit utánozok csak én nem, mert még nem olvastam. A fő
hogy forrnak a szavak, mint mennyben a katlan, roppant szókatlan göthös
szavak másznak lefelé éhkopp lajtorjáján szakadatlan. Strech. Mondja a
lajtorja végül. S a semmi ágán ülsz, szívem. Folytatja a költő aki én
vagyok. De. Ki tudja megmondani érdekel-e engem ez az írás? ki tudja engem
ez az írás? ki ez az írás? a kiírásról csak annyit, hogy a lista élén
ott van Pista a kovács és popó Béla mögötte alatta feladta K. Und O. Király!
és Oltári! Ez a szöveg már nem is szöveg, ez egy önmagába harapó kutya,
farkas vagy egyéb ebbe vagy ABBA a családba tartozó ember műalkotlása.
Mű folyik itt, kérem! Szól a webhelyesarcú végül.
Keresztbe vetett
lábakkal ülök a parton a fehér, kerek asztalnál, kávét szürcsölök tehát
és olvasok. Bár ez nem pontosan igaz, most írok, de mielőtt írni kezdtem,
olvastam. Így van ezzel mindenki, aki ír, feltehetőleg, előbb olvasott,
valamennyit. A közelmúltban, egy idős, nem csak a kora miatt tiszteletnek
örvendő, hazai költő irányából érkezett felém a beavatás, a bizalmába
való, hogy ő már hosszú évek óta nem olvas mást, csak verseket és esetleg
esszét. De ettől én még inkább aggasztott embernek éreztem magam, hiszen
korom ellenére, már néhány éve hasonlóképpen járok el. Főként amikor szembesülök
korosztályomnak és az irodalom idősebb képviselőinek az enyémnél lényegesen
nagyobb irodalmi jártasságával. Mintha csak valaki "A tájszólás -
élő nyelvi múzeum" kijelentés mintájára azt találta volna mondani,
hogy "A szépíró - élő irodalmi lexikon". Ezt aztán szépen mindenki
elhitte, magáévá tette, még én is, ezért most újabb erőfeszítéseket teszek,
hogy tovább feszegessem lexikális és művészeti ismeretbázisom satnya határait.
Tényleg szégyenletes talán, hogy magyar szakot végzett
emberként nem olvastam például Krúdy Szindbádját, hogy később angol szakosként
is elmulasztottam, többek között, megismerkedni a Zabhegyezővel és egyáltalán,
hogy most harminc évesen készülök először elolvasni a Zarathustrát. Az
új stratégia, amit olvasási potenciám serkentésére alkalmasnak láttam,
a következő, mivel ritkán vagyok olyan kitartó mostanában, hogy egy hosszabb
lélegzetű művet végigolvassak, úgy döntöttem, egyszerre hat könyv olvasásának
látok neki. A már felemlegetettek mellett a másik három: A homok asszonya,
A szanszkrit irodalom története, és a Jézus menyasszonya Hajnóczytól.
Tehát, ha mondjuk elegem lesz már a Jézus menyasszonyából, akkor majd
A homok asszonyában mélyedek el alaposabban és í.t. Maga az ötlet persze
még nem garantálja a sikert, ám ha beválik, mindenképpen hasznomra lesz.
Ha nem, akkor viszont kétségkívül a legalacsonyabb olvasottsággal bíró
író emberek egyikeként vonulok be a… Hova is? Akárhova! Majd ahova nem
sikerül, arra azt mondom, hogy oda úgy sem akartam igazán.
Bár úgy sejtem rossz irányból próbálom a szépirodalom
leányzójának fekvését kitapintani, mégis izgat a kérdés, vajon általában
az író olvasóként mennyit és hogyan olvas. "Olvastad Hurvinek Leó
új regényét. Nagyon jó könyv." Mondja a velem hason korú jól értesült
lelkesen. Nekem meg marad a kényelmetlen feszengés, mert én, igen, már
hallottam róla, de persze, nem, még nem olvastam. Ő még hozzáteszi "ideje
volt, hogy újra visszatérjen a prózához, nem a dráma az ő erőssége".
Ezzel a mondattal viszont már találkoztam, valamelyik folyóiratnak a szerzőről
és művéről szóló recenziójában. Szóval, ki, mit és hogyan olvas? Na, meg
mikor olvas, ha folyton ír, ha folyton szervez, kapcsolatot ápol, minden
irodalmi rendezvényen jelen van stb. De minden leánynak két vége van,
s a másik véglet jól kitapintható, szintén. Van ennek okáért szerző, aki
tényleg sokat olvas, de ahelyett, hogy a fontos vagy fölösleges tudások
eme halmazának kényszeres továbbhagyományozását kizárólag írásos formában
élné ki, hogy aztán eldönthesd, leszel-e fogyasztója, ehelyett a Te épülésed
érdekében füledbe ontja szavait, csak ontja, csak mondja, és a fejed mellett
kétoldalt rémisztő iramban röpköd Derrida, Gadamer és a kortárs filozófusok
egész munkaközössége, miközben inkvizítorod fél óránként hatásszünetet
tart és várja, hogy véleményezd az elhangzottakat. Te meg, kis alultájékozott,
akinek a szépirodalom leányzójával folytatott kapcsolata alig ért bimbózó
szakaszába, csak zsugorodsz egyre.
Frusztrált leszek, ha arra gondolok, hogy - versíró
emberként különösképpen - a káros környezeti hatásoknak és elvárásoknak
köszönhetően, bizonyos dolgokat olvasnom illik és kell. A fenti maliciózus
megjegyzések is ennek róhatóak fel, valójában nem az volt a célom, hogy
saját félműveltségemet fitogtassam, vagy hogy másokat is megkíséreljek
a magam szintjére alacsonyítani, hiszen én is ismerem a gödör első törvényét:
ha már beleestél, ne áss tovább. Frusztrált vagyok, csupán erről van szó,
mint azt említeni bátorkodtam, mert itt ülök a fehér kerek asztalnál,
egyszerre hat könyvet olvasok és nem hiszem, hogy ez normális állapot.
Lengyel Tamás
A kávéházban, ott kávéház van,
Kiskanál nyílik minden madárban.
Azt
mondja, esik. Gyermekkorom legbizarrabb, Beleestem a tévébe című
mesekönyve jut eszembe erről és kedvem támad hogy barátom társaságában
szürcsöljem az elektronikus kávézaccot a csupán feltételesen létező szocreál
fajanszból. Megérintem hát a képernyőt, mert így szokás, az áttetsző anyag
lassan befonja a karomat, majd egész testemet magába öleli. Az Ung
fölött előtt állok, ez a kávézó neve, Az Ung fölött. Ugyanúgy
mint, mondjuk tíz éve, most sem megyek be, mert a nagy tölgyfa rusztikus
árnyékába újra asztalokat telepítettek. Innen nyílik a legjobb rálátás
a folyóra, a Gyalogjáró hídra és a nyárra. Az egyik asztalnál, úgy sejtem
ott ül laci, akit már behálóztak. Olyan arckifejezéssel, mint akinek a
kávéja elhűlt, mert sehol nem talált kávéházat, ezért most ír. Nem kelt
a szokottnál nagyobb feltűnést. Békés, karikatív tevékenységet folytat.
Ő itt az alak a hálóban.
A sétányon föl-le járó hölgyeket, akik Michelangelóról
beszélnek, egy lovagias mozdulattal kikerülöm és leülök a fehér kerek
asztal egyik végére, szemben a barátommal, hogy meg legyen az egyensúly,
az igyon kávé. Apropó T.(ele) S.(port) Eliot, elém ugrik a pincér, „Good
afternoons and coffeespoons”-t köszön és magam sem értem miért, de még
csak nem is hi-ányzik a „Dobrij deny”. Amíg a kávé érkezik, rágyújtok
első virtuális cigarettámra, ahogy azt a virtuális nagyoktól láttam, meg
aztán folyóparton még úgy sem fuldokoltam. Mert itt most mindent lehet,
bár ez nagyon szokatlan és veszíteni kezd belőlem a lendület. Megfizetek
a kávémért, de közben még erőtlen intek a pincérnek, tartsa meg a többit,
mostantól úgy is én leszek a visszajáró.
L.T.
|