ALAK A HÁLÓBAN

   Bagu László                             és                       Lengyel Tamás
    törzshelye

hárem repülésem

1. (macskakísérletek)

kedves ótvarsó. tekintsük úgy, mintha nem történt volna semmi. a lányok és az öregek túlélnek mindent. a macska talpra esik. (a tigr is.) alapos munkát végez. hóban és homokon. hozzánő ahhoz, aki hordja. sziámi. alapmacska. 2,8% zsírszázalékos tejjel megy. (miért megy? egér) tyúkmellű macska. szárnyas tejvadász, integrált kutyaundorral. (blöff-látóknak: kutaundorral) ölmacska. macskaöl. szőrnyű macsaköl. kuss turica. black cat, white cat. beckett. a vihar estig samuel. és még egy. másnap nem megyünk munkába. erről szól az egész. erről se. a szóhalmaz végén persze megint-macska. megint-macska. (jaj.)

2. (a hiányzó lányszem darwin elméletében)

valakit keres. vagy valamit. vagy a valami keresi őt. bejárja érte európát. kísérletet tesz rá, hogy bejárja. (kalandozások kora)
próbál megállni a saját láván. etnakai tisztogatást végez. utánozni próbálja saját magát. álig felfegyverkezik. szúrószerszám, lószerszám, pisztoly, lóding. just loading. please wait-kezz! akt a táskában. lassan előveszi. csiga-bige. már nyálas. már nyúlás. már.
az ember egyszerű ember. például erről is eszébe jut valami. (|)
(fekvő küklopsz.
plug and play.
az.
stb. stb.)

3. (levezetőszöveg)

vogymi

(jókora darab)

szereplők:
maja: fiatal lány, táskás szemekkel. talán gyöngyhajú
meg egy másik: az is, de házas. a fene se éti
akkumulátor: flúgos
és közben még meglátom

MAJA: (néz) oh, ez az irodalom, mindig csak ez az irodalom. pedig annyi minden van a világon. hónapos retek és felezési idő. ganéj és rózsa. ha eljön az ősz, mindkettő nekünk nyílik.
MEG EGY MÁSIK: azt se tudod, miről beszélsz. én se tudom.
AKKUMULÁTOR: sem én.
MAJA: knézy jenő se tudja. egyszer azt mondta: gyilkos löket. ilyet mondott. pedig rúgás volt. labda.
MEG EGY MÁSIK: egy sportriporter mondhat ilyet, az ő szájában helye van az ilyesminek.
(AKKUMULÁTOR jön be fáradtan, habzik a szája)
AKKUMULÁTOR: (leül) hogy nekem milyen hosszú nevem van.
1. MOHIKÁN: az én nevem betűiből meg ki lehet azt a szót rakni, hogy: mohikán meg 1.
2. MOHIKÁN: igen, de két rézbőr.
UTOLSÓ MOHIKÁN: vitatkoztok itt a hülyeségen. örülnétek inkább, hogy nem vagytok dakoták. más. van itt valami enni? mondjuk egy kis hús…
MINDENKI: egy kis hús.
MAJA: s kenyér.
UHIKÁN: és vitamin van benne?
AKKUMULÁTOR: milyen vitamin?
MAJA: C!
AKKUMULÁTOR: az vagy magad!
1. TRÓGER: do you speak english? how than "tróger"?
2. TRÓGER: (az is mond valamit, de nem érdekes)
utolsó tróger: engem nem verzálsz, szedés?!
SZEDÉS: de.
UTOLSÓ TRÓGER: midwaytettem én ellened, kedves szerző, hogy ez az utolsó szavam?

bagu lászló (semmit)


évek az esőben


1.
vegyszer volt. hó nem volt. eső igen. hosszú évek teltek így el és nem állt el a fülünk. különösképp átkoztuk azt, aki rózsaszín tojásfestéket kevert a vízbe, mert még a homlokunkról is pink floyd. kb. így történt, bár lehet, hogy kicsit sötéten látom a helyzetet. (fekete kb.)

2.
szerintem ungváron nincs kávéház. lehet, hogy valamikor volt, azt nem tudom, de most nincs. délben meg harangoznak. kávézóban kérik ki maguknak a kávét, aztán üres boxok után néznek. a kávé ott hűl el a pulton. nem jönnek a harangok érte.

3.
miután moccajáltak, elmennek a másik városba, el a netcaféba, el egészen, messzire, hová nem ér kar el (corel), csak drawt. ott süt a nap. mindenki kávébarna. néha meglátogatják uv-szüleiket. rájuk dobják a koffeinbombát napszúrás ellen. lenolay guy. attól mindenki magához nyúl.

4.
először felfedezte magának a számítógépet, aztán a betűtípusokat (regényben annyi karaktert még nem láttam). most meg a hálóban tartózkodik nappal is. azt szeretné, ha mind többen csüngenének többeres kábelének a másik végén. de engem nem ver át. tudom, hogy linkelt lapokkal játszik. (hogy mi se jöjjünk ki a gyakorlatból: computerkém, computer-come, com-puter-came)

5.
p. már megírta kávéházi rondóját, cs-ról nem tudom, levtolsztojról pedig, aki nem akart maga helyett maga lenni, nem merek nyilatkozni, mert olyan szemei vannak mint stallonénak. nem maradhattam le, na. [ezek ilyen belterjes dolgok. meg úgy általában. érti aki érti]

6.
piripócsi üvegcsék, a kávéba gumi, a tétlen gyelekek ballábbal kellnek fel, azért írnak ilyeneket. mindig. szemeteltessék meg a ti nevetek. nevetek. (a szavakat a gyengébbek kedvéért küldtem a fettness-szalonba)

7.
ma bill telefonon felhívott engem. a kávéról akart beszélni, a könnyű esti bambaságról, bizonyára fültövön is csókolt volna, ha hagyom. az asztalához invitált. a virtuálisához. családi darab. és én megyek, ha hívnak, ha körbehordozzák a véres egeret. akkor is, ha nem evés végett.

8.
esik az eső. a kávénhedt számítógépekre gondolok. azokat is le kellene már valakinek írni. majd. ha fagy. addig ezek is megteszik.

bagu lászló

Irodal-koholom

   Miért? Nem múlik az idő? Digitál ok. Mindig itt állok. Vagy (legtöbb)ször ülök a segítségre. Hol vagy pincér? Betyár! Az aztfaltról és a fehér asztaltól nem mozdíthattok ki engem sem egyetemista lányok kacajával sem daruval, nem hat rám Rasid aki Darun al szikh esetleg szunnita sem Darruda kitől elszundít az ember.
   Tápláló nyál kása hajnal, ha-hajnalig átordítom az éjszakát. Szag-gatya lobogós álmom a felkelés, a feltámadás. Én a nem jellemző nemző valakibe belealudtam. Nyelvemen ízhólyag, fülembe zsír a nemzet. Kelés! Ébreszteget a rügyintéző. Tavasz van! Több méter magasból virágba borultak a fák! A madarak állati boldogok, nincs többé tériszony, mindegyikük földszinti lakó lesz, örömükben tücsköt-bogarat összehordanak, s így a hangyák is felbolydulnak. Lóéknál Mása vígság oka, és Kátya vár míg összedől az istálló, benn áll a lóbál, mulatnak míg el nem patkolnak és közben Lóé Hámsztrong óriáspiszton muzsikál. Bíz a kígyók is ott lábatlankodnak, ünneplik, hogy az utolsó gerinctelenből is politikus lett. Felém épp egy nagyon apró miniszter lépked, mint aki halkan belelépett. Látása homályos, tekintete borús. Eső lesz, Demeter, díjeső, mondom. És móric itt tolong a sok író, költő, magyarnak németnek egymásba ér a marka. Ide-ide, nem az a jó zseb Attila. Aki lekosut annak nem jut semmi, ahogy nekem sem, legfeljebb KÁRMIN a búrámra. Ezért aztán Kárpátlást követelek.
   Végre kiengedem hát a szelemet a palackból. Kiöltöm virágnyelvem. Tavaszi sellőm mindenkit meglegyint. Jöjjön, kislány, legyen ön is liliom most. Így udvarol nekem az apró tipró miniszter, vagy a kis titkár. Meg így, gyere girl, korcsolyázzunk. De már kés ő meleg üdvözlő szavaiba vágok. Mondom: nekem olyan könnyen már nem esik le az államtitkár. Itt: Kár Luiszként menekülni kezdek, lemarad a futóhomok, ostoba próbálkozás volt. Azért felkapok még egy f, egy u egy c és egy k betűt és meghajigálom. Ajig áll a Lábán, csak Ráchel nézni. Ez aztán a biztos tűz, hiába, no, mestere vagyok a betűvetésnek. De azért nem bízom a szélre, szövegembe vetem magam, mint Móra magvetője, most, hogy mórásra tanítottam én már mag a biztos vagyok. Úgy leráztam, mint a 220-as csapdáját, mert ez a szöveg megrázó és megindító. Én dúlok hát, menésem akár a Tasmenés, sőt, ha egy vezércsel után kelet, felé Tarnak veszem az iránt, az már Tarimenés utazása, és odaérve látom hogy minden csupa sztupa, hát lábaim keresztbe teszem, csak nehogy ott feledjem, és alámerülök a fönnségbe, ezt úgy hívják zazen, vagy Tarzen, a hely szelleme után. Profán-bután bámulok magam elé. Nem üzen nekem senki semmit? Hát akkor én mit üzenjek?
   Az írásomban felismerhető szómenésből nyilván mindenki tudja már, hogy kit utánozok csak én nem, mert még nem olvastam. A fő hogy forrnak a szavak, mint mennyben a katlan, roppant szókatlan göthös szavak másznak lefelé éhkopp lajtorjáján szakadatlan. Strech. Mondja a lajtorja végül. S a semmi ágán ülsz, szívem. Folytatja a költő aki én vagyok. De. Ki tudja megmondani érdekel-e engem ez az írás? ki tudja engem ez az írás? ki ez az írás? a kiírásról csak annyit, hogy a lista élén ott van Pista a kovács és popó Béla mögötte alatta feladta K. Und O. Király! és Oltári! Ez a szöveg már nem is szöveg, ez egy önmagába harapó kutya, farkas vagy egyéb ebbe vagy ABBA a családba tartozó ember műalkotlása. Mű folyik itt, kérem! Szól a webhelyesarcú végül.


*

   Keresztbe vetett lábakkal ülök a parton a fehér, kerek asztalnál, kávét szürcsölök tehát és olvasok. Bár ez nem pontosan igaz, most írok, de mielőtt írni kezdtem, olvastam. Így van ezzel mindenki, aki ír, feltehetőleg, előbb olvasott, valamennyit. A közelmúltban, egy idős, nem csak a kora miatt tiszteletnek örvendő, hazai költő irányából érkezett felém a beavatás, a bizalmába való, hogy ő már hosszú évek óta nem olvas mást, csak verseket és esetleg esszét. De ettől én még inkább aggasztott embernek éreztem magam, hiszen korom ellenére, már néhány éve hasonlóképpen járok el. Főként amikor szembesülök korosztályomnak és az irodalom idősebb képviselőinek az enyémnél lényegesen nagyobb irodalmi jártasságával. Mintha csak valaki "A tájszólás - élő nyelvi múzeum" kijelentés mintájára azt találta volna mondani, hogy "A szépíró - élő irodalmi lexikon". Ezt aztán szépen mindenki elhitte, magáévá tette, még én is, ezért most újabb erőfeszítéseket teszek, hogy tovább feszegessem lexikális és művészeti ismeretbázisom satnya határait.
   Tényleg szégyenletes talán, hogy magyar szakot végzett emberként nem olvastam például Krúdy Szindbádját, hogy később angol szakosként is elmulasztottam, többek között, megismerkedni a Zabhegyezővel és egyáltalán, hogy most harminc évesen készülök először elolvasni a Zarathustrát. Az új stratégia, amit olvasási potenciám serkentésére alkalmasnak láttam, a következő, mivel ritkán vagyok olyan kitartó mostanában, hogy egy hosszabb lélegzetű művet végigolvassak, úgy döntöttem, egyszerre hat könyv olvasásának látok neki. A már felemlegetettek mellett a másik három: A homok asszonya, A szanszkrit irodalom története, és a Jézus menyasszonya Hajnóczytól. Tehát, ha mondjuk elegem lesz már a Jézus menyasszonyából, akkor majd A homok asszonyában mélyedek el alaposabban és í.t. Maga az ötlet persze még nem garantálja a sikert, ám ha beválik, mindenképpen hasznomra lesz. Ha nem, akkor viszont kétségkívül a legalacsonyabb olvasottsággal bíró író emberek egyikeként vonulok be a… Hova is? Akárhova! Majd ahova nem sikerül, arra azt mondom, hogy oda úgy sem akartam igazán.
   Bár úgy sejtem rossz irányból próbálom a szépirodalom leányzójának fekvését kitapintani, mégis izgat a kérdés, vajon általában az író olvasóként mennyit és hogyan olvas. "Olvastad Hurvinek Leó új regényét. Nagyon jó könyv." Mondja a velem hason korú jól értesült lelkesen. Nekem meg marad a kényelmetlen feszengés, mert én, igen, már hallottam róla, de persze, nem, még nem olvastam. Ő még hozzáteszi "ideje volt, hogy újra visszatérjen a prózához, nem a dráma az ő erőssége". Ezzel a mondattal viszont már találkoztam, valamelyik folyóiratnak a szerzőről és művéről szóló recenziójában. Szóval, ki, mit és hogyan olvas? Na, meg mikor olvas, ha folyton ír, ha folyton szervez, kapcsolatot ápol, minden irodalmi rendezvényen jelen van stb. De minden leánynak két vége van, s a másik véglet jól kitapintható, szintén. Van ennek okáért szerző, aki tényleg sokat olvas, de ahelyett, hogy a fontos vagy fölösleges tudások eme halmazának kényszeres továbbhagyományozását kizárólag írásos formában élné ki, hogy aztán eldönthesd, leszel-e fogyasztója, ehelyett a Te épülésed érdekében füledbe ontja szavait, csak ontja, csak mondja, és a fejed mellett kétoldalt rémisztő iramban röpköd Derrida, Gadamer és a kortárs filozófusok egész munkaközössége, miközben inkvizítorod fél óránként hatásszünetet tart és várja, hogy véleményezd az elhangzottakat. Te meg, kis alultájékozott, akinek a szépirodalom leányzójával folytatott kapcsolata alig ért bimbózó szakaszába, csak zsugorodsz egyre.
   Frusztrált leszek, ha arra gondolok, hogy - versíró emberként különösképpen - a káros környezeti hatásoknak és elvárásoknak köszönhetően, bizonyos dolgokat olvasnom illik és kell. A fenti maliciózus megjegyzések is ennek róhatóak fel, valójában nem az volt a célom, hogy saját félműveltségemet fitogtassam, vagy hogy másokat is megkíséreljek a magam szintjére alacsonyítani, hiszen én is ismerem a gödör első törvényét: ha már beleestél, ne áss tovább. Frusztrált vagyok, csupán erről van szó, mint azt említeni bátorkodtam, mert itt ülök a fehér kerek asztalnál, egyszerre hat könyvet olvasok és nem hiszem, hogy ez normális állapot.

Lengyel Tamás


alak a hálóban

A kávéházban, ott kávéház van,
Kiskanál nyílik minden madárban.

     Azt mondja, esik. Gyermekkorom legbizarrabb, Beleestem a tévébe című mesekönyve jut eszembe erről és kedvem támad hogy barátom társaságában szürcsöljem az elektronikus kávézaccot a csupán feltételesen létező szocreál fajanszból. Megérintem hát a képernyőt, mert így szokás, az áttetsző anyag lassan befonja a karomat, majd egész testemet magába öleli. Az Ung fölött előtt állok, ez a kávézó neve, Az Ung fölött. Ugyanúgy mint, mondjuk tíz éve, most sem megyek be, mert a nagy tölgyfa rusztikus árnyékába újra asztalokat telepítettek. Innen nyílik a legjobb rálátás a folyóra, a Gyalogjáró hídra és a nyárra. Az egyik asztalnál, úgy sejtem ott ül laci, akit már behálóztak. Olyan arckifejezéssel, mint akinek a kávéja elhűlt, mert sehol nem talált kávéházat, ezért most ír. Nem kelt a szokottnál nagyobb feltűnést. Békés, karikatív tevékenységet folytat. Ő itt az alak a hálóban.
     A sétányon föl-le járó hölgyeket, akik Michelangelóról beszélnek, egy lovagias mozdulattal kikerülöm és leülök a fehér kerek asztal egyik végére, szemben a barátommal, hogy meg legyen az egyensúly, az igyon kávé. Apropó T.(ele) S.(port) Eliot, elém ugrik a pincér, „Good afternoons and coffeespoons”-t köszön és magam sem értem miért, de még csak nem is hi-ányzik a „Dobrij deny”. Amíg a kávé érkezik, rágyújtok első virtuális cigarettámra, ahogy azt a virtuális nagyoktól láttam, meg aztán folyóparton még úgy sem fuldokoltam. Mert itt most mindent lehet, bár ez nagyon szokatlan és veszíteni kezd belőlem a lendület. Megfizetek a kávémért, de közben még erőtlen intek a pincérnek, tartsa meg a többit, mostantól úgy is én leszek a visszajáró.

     L.T.