Pompéry Judit cikkéhez

MÁS SZEMSZÖGBŐL

Az újságírói etikáról írott cikkében („Harc a Magyar Rádió berlini tudósítója ellen – szokott eszközökkel”) Pompéry Juditnak tökéletesen igaza van, hogy könnyebb külföldről szemlélve megítélni a magyarországi sajtóviták „fékevesztett, bicskanyitogató, gyűlöletkeltő” stb. stílusát. Pompéry Judit azért kért szót a Magyar Rádió berlini tudósítóját ért támadások ügyében, mert véleménye szerint a tudósító „kiegyensúlyozott, sokoldaluságra törekvő, tárgyilagos, színes” és a német sajtóból jól ismeri az eset hátterét.

Ezért alaptalanoknak tartja a tudósítót ért támadásokat, amelyek szerint túl sokat tudósított az FDP volt alelnöke, Jürgen Möllemann körül kirobbant botrányról és elhallgatta a botrányt Michel Friedmann, a Németországi Zsidó Hitközségek alelnökének személye körül. Pompéry Judit rámutatott arra, hogy Möllemann esetének nagy politikai jelentősége volt, mert antiszemitának bélyegzett kijelentéseivel óriási károkat okozott pártjának – míg Friedmann csak egy üvegházban kövekkel dobálózó jelentéktelen személy, akinek nincs pártpolitikai jelentősége, az általa vezetett TV-műsort nem ismerik Magyarországon és ehhez hasonló botrány szinte hetente akad Németországban.

Én is külföldről – Izraelből – figyelem a magyarországi eseményeket, tehát egy kissé más szemszögből látom őket, mint Pompéry Judit, és ezért kérek én is szót. Pompéry Judit úgy látja (németországi szemszögből, jogosan), hogy nem lényeges, hogy Friedmann a Németországi Zsidók Szövetsége alelnöke. A Magyar Nemzet cikkírójának, Lovas Istvánnak viszont csak ez a lényeges. Lovas – feltételezem – nem annyira készületlen (habár az is lehet, hogy túlértékelem), hogy ne tudná, hogy nem lehet összevetni Möllemann és Friedmann ügyét, sem jelentőségében, sem összefüggéseiben. Nem is vetné őket össze, ha Friedmann történetesen buddhista vagy (pláne!) mozlim vagy labdarúgó vagy tőzsdeügynök lenne. De miután Friedmann zsidó, minden lehetséges alkalommal foglalkozik az üggyel, és sohasem felejt el utalni arra, hogy Friedmann minden tettének forrása a zsidósága. Ha egy német török-ellenes rasszista, az még nem jellemzi a „németséget”, ha egy magyar gyűlöli a cigányokat, az egyáltalám nem érinti a „magyarságot”, de ha egy zsidót drog-kereskedelemmel vádolnak, az – a Lovasok szerint, akikből elég sok van a jobboldali sajtóban – az egész „zsidóságra” kihat és jellemző rá. Aki ismeri a magyarországi jobboldali sajtót – a Magyar Nemzettől a Demokratán át egészen a Magyar Fórumig – az tudja, hogy ez a módszer az „új antiszemiták” vezércsillaga.

Yehuda Lahav, Tel-Aviv