Első
virtuális könyvbemutatónk fogadását szenteljük a művészeteknek – annak
klasszikus értelmében.
A
hét szabad művészet, septem artes liberales, az antik idők óta a szabad
polgárok továbbképzését szolgálták, és ezek között tartották nyilván
az ókori tudományokat, szemben a (nem szabadon gyakorolt, vagyis) „mechanikus”
művészetekkel. Ez utóbbiak mai szóhasználattal élve a képző-, építő-
és alkalmazott művészetek (latinul artes mechanicae).
Nem
akarom hallgatóimat hosszas szakmai előadással untatni a quedlinburgi
szőnyegről, sem a Cluny-i kolostor oszlopfőiről, Firenzéről nem is beszélve.
Mindezen ábrázolásokból kiderül, hogy a filozófia királynőként uralkodik
a hét szabad művészet fölött (asztronómia, grammatika, retorika, dialektika,
aritmetika, geometria, muzsika).
Az
írott szó, a könyv mindezen művészeteket egyesíti, magában foglalja,
ezért úgy érzem, hogy a mai napon, amely korszakalkotónak és jelentősnek
ígérkezik, megemlékezhetünk a kezdetekről.
Örülnénk,
ha vendégeink magukévá tennék ezt a gondolatot és azt megjelenésükben
kifejezésre juttatnák. Persze ógörög vagy középkori jelmezt nem írunk
elő, az álarcot sem tesszük kötelezővé, de nem is tiltjuk mindezen attribútumokat.
Mint
háziasszony a muzikalitásra fektettem ma hangsúlyt és így kívánok a
művészeteknek, a szépnek adózni. Persze csak néhány hangszerrel utalok
minderre a teljesség igénye nélkül. A líra a kezemben szimbolizálja
az átjárhatóságot a zene és a költészet között.
Ennek
keretében állítottam össze a mai est zenei programját, amely az antik
istennő „Musica” többnemzetiségű papnőinek megszólaltatásában a barokk
kor ízlésvilágát tükrözi.
A
belső vezetéshez tartozó hölgyek cégünknél a „corporate identity” szellemében
ügyelnek az azonos megjelenésre: adott esetben ez meggyszínű neobarokk
bársony estélyit jelent, amely színhatásában, valamint anyagában is
alkalmazkodni kíván a barokk világ buja túlfűtöttségéhez. Reméljük,
hogy a példa ragadós.