A fogadás mottója

Első virtuális könyvbemutatónk fogadását szenteljük a művészeteknek – annak klasszikus értelmében.

A hét szabad művészet, septem artes liberales, az antik idők óta a szabad polgárok továbbképzését szolgálták, és ezek között tartották nyilván az ókori tudományokat, szemben a (nem szabadon gyakorolt, vagyis) „mechanikus” művészetekkel. Ez utóbbiak mai szóhasználattal élve a képző-, építő- és alkalmazott művészetek (latinul artes mechanicae).

Nem akarom hallgatóimat hosszas szakmai előadással untatni a quedlinburgi szőnyegről, sem a Cluny-i kolostor oszlopfőiről, Firenzéről nem is beszélve. Mindezen ábrázolásokból kiderül, hogy a filozófia királynőként uralkodik a hét szabad művészet fölött (asztronómia, grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, muzsika).

Az írott szó, a könyv mindezen művészeteket egyesíti, magában foglalja, ezért úgy érzem, hogy a mai napon, amely korszakalkotónak és jelentősnek ígérkezik, megemlékezhetünk a kezdetekről.

Örülnénk, ha vendégeink magukévá tennék ezt a gondolatot és azt megjelenésükben kifejezésre juttatnák. Persze ógörög vagy középkori jelmezt nem írunk elő, az álarcot sem tesszük kötelezővé, de nem is tiltjuk mindezen attribútumokat.

Mint háziasszony a muzikalitásra fektettem ma hangsúlyt és így kívánok a művészeteknek, a szépnek adózni. Persze csak néhány hangszerrel utalok minderre a teljesség igénye nélkül. A líra a kezemben szimbolizálja az átjárhatóságot a zene és a költészet között.

Ennek keretében állítottam össze a mai est zenei programját, amely az antik istennő „Musica” többnemzetiségű papnőinek megszólaltatásában a barokk kor ízlésvilágát tükrözi.

A belső vezetéshez tartozó hölgyek cégünknél a „corporate identity” szellemében ügyelnek az azonos megjelenésre: adott esetben ez meggyszínű neobarokk bársony estélyit jelent, amely színhatásában, valamint anyagában is alkalmazkodni kíván a barokk világ buja túlfűtöttségéhez. Reméljük, hogy a példa ragadós.