ahogy
át és keresztül
keresztül a pompás magasakon
ahogy a lábak paták pedálok kerekek
ahogy a kaptatás üteme a tüdőben fülben halántékon
ahogy sípol dagad lüktet
roppanásig dagad és mindegyre elalél
és ahogy a ritkuló légben az elme elmereng
ahogy az elme reng rendül megdöbben
mert lentről még nem tudni nem sejteni elképzelni se lehetséges
mert lent minden ismerős és minden belakott
a zugak a gondolatok
lent mindent tudsz és mindenre van magyarázat
és azt hiszed hogy mit neked
hogy bármikor meghághatod
mint engedelmes nőt
nem kellenek kötelek hágcsók
elég pár bók és ügyes csók
és már túl is jutottál rajta
gondolod lentről
lentről a magasság kicsinység
de a magasban a lent válik kicsinyessé
ó mit is kerestél ott
mit kerestél köztük azon a laposon
a mosoly arcodon - alig látni - átoson
alig látni a ritka levegőjű sűrű éjszakában
alig látni bármit is
nincsen hold és nincsenek csillagok
csak valami nem is fény nem is szín derengés
ahogy körbefogja a dolgokat
csak a lüktetés
a kaptatás üteme
ahogy a lábak paták pedálok kerekek
fel egyre feljebb
és végre
végre ott vagy a gerincen
lelked nagy vízválasztójánál
két világ határán
ÉS VÁLASZTHATSZ
elgyötrődtél de választhatsz
légszomj kínoz de választhatsz
elfogyott az ennivalód de választhatsz
nincs egy korty vized de választhatsz
se lámpád se takaród de választhatsz
még azt is megteheted hogy a nemválasztást választod
ezért
csak ezért kellett ide feljönnöd
nem azért hogy bevárd a hajnalt
és a nap fényes felkeltét megcsodáld
nem azért hogy másnak magadnak bárkinek megmutasd
nem azért hogy messzebb légy a poros lapostól
nem azért hogy közelébb az Araráton lakóhoz
hanem hogy megérezd
ahogy
a lábak paták pedálok kerekek
ahogy a lüktetés tüdőben fülben halántékon
ahogy a ritkuló légben a csillagtalan sűrű éjszaka
után
lelked vízválasztóján
eldöntheted
ezért kellett át és keresztül
hogy érezd
most már akár vissza is
mielőtt megvirrad
