Agn O’Stos asszonynak,
a Liber-All Kiadó elnökének,
az ÖNEGYSZERV alapító elnökének

Tisztelt Asszonyom!

Mérhetetlenül elkeserít, ezért kimondhatatlanul fájlalom, hogy udvariassági gesztusnak szánt levelem teljes félreértésre és merev elutasításra talált Önöknél. Bemutatkozó tájékoztatómat Ön és csapata megdöbbentő, egyszersmind megmagyarázhatatlan arroganciával fogadta, attól sem riadva vissza, hogy légből kapott, felelőtlen és sértő vádaskodással illesse tisztességben megőszült fejemet. Értetlenül állok az Ön(ök) példátlan, mi több: liberálatlan intoleranciája előtt.

Azt megértem, ha nem kíván belépni Szövetségünkbe, jóllehet ezt én nem is ajánlottam fel Önöknek. Épp az előző levelemben jelzett keserű tapasztalatok (disszonáns hangok és rivalizálás – lám-lám!) miatt igen megszigorítottuk, magas erkölcsi követelményekhez kötöttük a csatlakozás feltételeit a belépni kívánó új tagok számára, így a Liber-All Kiadó ezek teljesítésétől egyelőre nagyon távol áll. Persze, miért is kellene mindenkinek egy táborhoz tartozni? Ön – és ezt meg tudom érteni – többre becsüli a függetlenséget. Ön a saját útját járja. Igen, ÖNEGYSZERV – ez a név valóban sokatmondó, elvégre az Önalapítású Egyszemélyes Szervezetek Világligájának egyben tartása is teljes embert követel.

Mindez azonban a legcsekélyebb mértékben sem lehet magyarázat arra, hogy ismeretlenül is ellenséget lát bennem, hogy becsmérlő szavakkal illeti az általam vezetett Világszövetséget („gyülevészet”), hogy rosszindulatú feltételezésekbe bocsátkozik tevékenységünk értékelése kapcsán, s végső soron Ön a barátságosan feléje nyújtott kezet disznólábnak nézi, a virtuális könyvkiadás kéklő egén röpködő békegalambokat pedig herélt csirkének. Az elvakult vagdalkozás és személyeskedés mindent elemésztő lángjának pokoli heve egy olyan feneketlen körmondatba sodorja Önt, amelynek végéhez közeledve még attól sem tántorodik vissza, hogy kedvenc szivaromat vitriolos libatollának hegyére tűzvén diadalmasan felmutassa mint a bárdolatlanság legfőbb bizonyítékát, s más hiányosságot nem lelvén, kikeljen visszafogott, de kétségkívül nem a báli szezonra varratott öltözékem ellen.

Asszonyom! Most az volt a baj, hogy van sapka a fejemen. Tartok tőle, hogy ha legközelebb nem volna, még dühödtebb haragot váltana ki becses és igen tisztelt személyéből. Nem teszem hát többször próbára legendás béketűrését. Maradok csodálatos lényének örök tisztelője és méltatlan dorgálásának néma elszenvedője.

Noriz McLamak
a Virtuális Kiadók Világszövetségének elnöke