1959-ben született a dél-gömöri Rimaszécsen. 1978-ban Kassán érettségizett és szerzett gépésztechnikusi képesítést. 1974-1978 között amatőr színész, 1978-tól 1983-ig pedig a kassai Thália Színház tagja (eközben 1979-től 1981-ig kétéves sorkatonai szolgálatát tölti). 1983-tól 1986-ig Diószegen, Kassán, Pozsonyban és Rozsnyó környékén fűtő, gépész, éjjeliőr és fényképész. 1986-tól Pozsonyban él, ahol először az Egyetemi Könyvtár alkalmazottja, majd pedig éjjeliőr. A politikai rendszerváltás után, 1990 tavaszától a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle szerkesztőjeként dolgozik. 1992 tavaszától az akkor induló Kalligram szerkesztője, majd 1994 júniusától máig főszerkesztője. Versei a hetvenes évek végétől, esszéi, pamfletjei, publicisztikai írásai, műfordításai pedig a nyolcvanas évek közepétől jelennek meg rendszeresen. 1988-ban neki ítélték a Kilencek Díját; 1995-ben Madách-díjat, 1997-ben pedig Sziveri János-díjat kapott. Verseivel‚ esszéivel számos antológiában szerepelt. Eddig megjelent önálló kötetei: Rondó (versek, 1987), Tolatás (versek, 1989), A stigma krátere (versek, 1994), Műfajtalankodás (esszék, pamfletek, 1996)‚ Bárka és ladik (versek‚ 2001)

egy kínai restiben az izlandi Ingibjörg Haraldsdóttirral és a stockholmi magyar Mervel Ferenccel kapott le a vágottszemű pincér”

---

---

---

A pozsonyi Kalligram

A Pozsonyban megjelenő Kalligram című folyóiratnak 1992 júniusától ez ideig több mint száz száma jelent meg‚ összesen mintegy tizennyolcezer gépelt oldal terjedelemben.

A Kalligram szerkesztési koncepciója‚ valamint a többkultúrájú szellemi közeg révén‚ amelyből merít és amelyben megjelenik‚ különleges adottságokra tesz szert. A Kalligram feladatának tekinti a közép-európai nemzetek kultúrái közötti párhuzamok‚ valamint a multikulturalitás előnyeinek felmutatását‚ az európaiság gondolatának mind szélesebb körben való elfogadtatását‚ illetve a világirodalom legfrissebb áramlatainak bemutatását. A legkiemelkedőbb felvidéki alkotókon kívül állandó szerzői közé tartozik a magyar‚ illetve a közép-európai szellemi élet több jeles képviselője. Egy másik‚ véleményünk szerint igen fontos sajátosság‚ hogy a Kalligramban békésen megférnek egymás mellett a különböző világszemléletek jegyében született művek‚ és a látszólagos formai és eszmei ellentétek mélyén a párhuzamok is felsejlenek. Gyakran egy-egy lapszámon belül is olyan szerzők jelennek meg‚ akik az anyaországban sem a magán-‚ sem a közéletben nem keresik egymás társaságát.

A szépirodalmi publikációk mellett irodalomtörténeti és társadalomtudományi munka‚ műkritika‚ képzőművészeti esszé és filozófiai tanulmány egyaránt rendszeresen megjelenik a folyóiratban. Ezeknek a publikációknak az esetében maximális szakszerűségre törekszünk ugyan‚ de ha a téma engedi‚ szívesebben közlünk a szélesebb olvasóközönség számára is könnyebben megközelíthető esszéket. Ha ez lehetetlen‚ a tudományos szakterminológiát használó‚ magvas tanulmányokat könnyedebb‚ de sohasem igénytelen szépirodalmi csemegékkel ellensúlyozzuk. Változatosságra törekszünk tehát‚ szeretnénk ha lapunkban a legkülönbözőbb korú és érdeklődési körű olvasók találnának maguknak szellemi táplálékot.

Szerkesztőségünk az utóbbi években egyre gyakrabban jelentkezik tematikus lapszámokkal. Ilyen volt például a magyar nő költőket bemutató számunk‚ a kortárs szlovák‚ finn‚ illetve portugál irodalomból készült összeállításaink‚ a pornográfia szociológiai‚ kultúrtörténeti‚ humán antropológiai hátterét körbejáró számunk‚ a Márai Sándor‚ Mészöly Miklós‚ Esterházy Péter‚ Erdélyi Zsuzsanna‚ Juraj Špitzer és Talamon Alfonz életművének szentelt lapszámok vagy a műfordítás elméleti és gyakorlati kérdéseit ismert műfordítók önvallomásain keresztül láttató‚ bőséges fordításanyagot is tartalmazó számunk.