Egy hozzáférhető kézikönyv
Myz, Roman: Keleti egyházak: Rövid történelmi áttekintés. Ford. Szabó Judit. Agapé: Szeged, 1999. 208 p. isbn 963 458 148 X (Scientia Christiana, 7. issn 1218–4950)
Az utóbbi években megélénkült a figyelem a keleti rítusú egyházak iránt. Ennek számos oka közül kimeljük a II. Vatikáni Zsinat óta tanúsított közeledést, valamint a politikai rendszerváltozások eredményeként a kelet-közép-európai országokban a görög katolikusok helyzetének jobbra fordulását, és általában a keresztény kultúra iránti érdeklődés erősödését régiónkban. Szükségessé vált újabb kiadványok megjelentetése, mind a nagyközönség jobb tájékoztatása, mind a szakirodalom újabb eredményeinek kézikönyvben történő összefoglalása céljából. Az első feladatot az itt tárgyalt kötet szerzője kiválóan oldja meg, a másodikat kevésbé.
Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy a magyar szakirodalomban már létezik hasonló kiadvány, éspedig Timkó Imre professzor jól bevált monográfiája (Keleti kereszténység, keleti egyházak, Szent István Társulat: Budapest, 1971.), amelyre az előszóban történik is hivatkozás, miszerint a jelen kötet amannak kiegészítése. Azt is bevallja az előszó, hogy könyve “nem készült olyan tudományossággal” (7.) – és ezzel a kijelentéssel mélységesen egyetértünk. Jóllehet a szerző magasan képzett pap, amit megtudhatunk a Darija Vučinac tollából származó életrajzból (203–205.): származására nézve ukrán, ám gyermekkorától a jugoszláviai görög katolikusok körében élt, jelenleg is a kőrösi görög katolikus egyházmegye papja, illetve teológiai professzor. Több egyetemen folytatott tanulmányokat, doktorátusát Münchenben, az emigráns tudományosság híres központjának számító Ukrán Szabad Egyetemen (Ukrainische Freie Universität) szerezte.
A kötet beosztása első látásra határozottan arányosnak tűnik, amennyiben közel egyenlő teret ad az orthodox valamint az újraegyesült (bizánci rítusú katolikus) egyházaknak. Ismerteti a kereszténységen belüli szakadások történetét a kezdetektől, így a nesztoriánus és monofizita egyházak és ezek mai helyzete is leírást kap. Mint kézikönyv, határozottan jobban kezelhető és olvasmányosabb, mint Timkó korábbi monográfiája, noha terjedelemben jóval szerényebb, alig fele amannak. Más szempontból is alatta marad.
Behatóbb olvasásra már találunk ugyanis némi aránytalanságot.
Az ungvári uniónak mintegy másfél oldalt szentel, a sokkal kisebb jelentőségű pécsi uniót ennél jobban részletezi, a márcsai uniót és ettől kezdve a délvidéki unitusok történetét ennél is mélyebben tárgyalja. Semmi kivetnivalót sem találhatunk abban, hogy a szerző szűkebb pátriája felé részrehajló, illetve, hogy ezt jobban ismeri és bővebben ismerteti. Sőt, éppen ezekről az uniókról írt kissé szűkebben Timkó professzor. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az egész Kárpátaljára kiható munkácsi uniót és történetét mindössze másfél oldalon tárgyalja, holott ennek jubileumát 1996-ban hatalmas nemzetközi konferencia ünnepelte, amerikai és európai magas rangú egyházi vezetőkkel. A legutóbbi szakirodalomból utaljunk itt például Pirigyi István tollából megjelent népszerű, de szakmailag magas színvonalon adatolt kötetekre (Görög katolikus életsorsok, Debrecen, 1999. illetve Görög katolikus papi sorsok, Debrecen, 2000.), nem szólva a ruszinság olyan komplex nyelvészeti-néprajzi-történeti megközelítéséről, mint Udvari István könyvei és több száz tanulmánya, melyekből egyet sem hasznosított a szerző. Sőt, a nemzetközi szakirodalomban ennél is magasabbra értékelt Paul Robert Magocsi torontói ruszin történészprofesszorról sem esik szó az egyébként impozáns irodalomjegyzékben, holott neki köszönhetjük a kárpátaljai ruszinság tanulmányozásához jó támpontot nyújtó bibliográfiai bevezetőt (An Historiographical Guide To Subcarpathian Rus’. Austrian History Yearbook, Vol. IX-X, 1973-74. Klny: Cambridge, Massachusetts, 1974. = Harvard Ukrainian Research Institute, Harvard Univ., Offprint Series No. 1.), amelynek igen bő összefoglalója jugoszláviai ruszin nyelven megjelent Bácskában is, és Magocsi könyve újabb kiadásában is – ennek ellenére sem ezt, sem Magocsi több tucatnyi más munkáját, alapvető könyveit sem ismeri az ukrán származású szerző. Ennélfogva tehát nem volt szándékában a kárpátaljai görög katolikus egyház ruszin és magyar kultúrában játszott szerepéről egy szóval sem írnia – miközben részletesen meséli el, hogyan rágalmaztak meg alaptalanul a macedónok unitus püspökét egy kamaszlánynak nyújtott menedék miatt.
A kötet eredetileg a délvidéki olvasóknak készült, így nem ártott volna szolgai fordítás helyett átdolgozni, legalábbis a kárpátaljai és más aránytalanságok okán itt-ott kiegészíteni, ami szabadságában áll a fordítónak és kiadónak. A horvát eredetinek nemcsak nyelvi tolmácsolása, hanem a magyar olvasóközönség számára történő adaptálása, korrekt hivatkozásokkal, növelte volna a kötet értékét. Számos külföldi szakkönyv esetén ez bevett gyakorlat.
A magyartalanságok, nyelvhelyességi hibák viszont egyáltalán nem növelik a fordítás értékét.
Szakmai szempontból feltétlenül hasznos lett volna, ha jegyzetekkel látja el a szerző, vagy legalább az irodalomjegyzéket tematikusan bontja; hiszen például Timkó professzor említett munkája bőségesen hivatkozik, helyenkét idéz és ütközteti a különböző álláspontokat – hiszen ezt tudományos munkától el is várjuk! Népszerűsítő munka esetén pedig a nem szakember olvasókra való tekintettel kell(ett volna) a szakirodalmat tematikusan bontani, és vezérfonalként kritikai megjegyzésekkel, és/vagy jegyzetekkel ellátni. Jól példázza ezt a magas szakmai színvonalat a témában Timkó után két évtizeddel megjelent munka Pirigyi István tolllából, amely egyaránt használható a kutató szakember és a témával ismerkedő egyetemista számára is (A magyarországi görög katolikusok története, I–II. Nyíregyháza, 1990.) Ezt a könyvet a szerző meg is említi, csak éppen kérdéses, mennyiben hasznosította, holott a fent említett aránytalanságot ez is nagyban mérsékelné.
Minthogy az előszó szerint a kötet célja, hogy friss, hozzáférhető kalauzul szolgáljon, és a könyvesbolti hiányt pótolja, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: ezt a célját valóban elérte. A könyvet ugyanis lehet kapni, a korábbi – alaposabb munkával megírt – szakkönyveket nem. Abban is igaza van az előszónak, hogy csakis a régi munkák kiegészítéséül olvasható, hiszen a recenzió keretei közt kiragadott hiányosságok is érzékeltetik, hogy minden fejezetét össze kell vetni a korábban megjelent összefoglalásokkal, amelyeket a jelen kötet meg nem halad, sőt alulmúl. Noha elismerjük: nehéz feladat ilyen kézikönyvben ekkora témát összefoglalni.
Nagy tudású, egyházi körökben szaktekintélynek számító szerzőről lévén szó, mindenképpen érdemes volt ismertetnünk és ajánlanunk a kötetet, hiszen a történelemből felvételiző érettségiző gimnazisták számára újat mondhat.
seo szolgálat ára | linkmarketing szolgáltatás