az emberélet Útjának telén
firkára leltem Az idő falán
vidám az élet - gondoltam - Falunegy délután Unt voltam Így fenn
és vérzuhogástól sajgott fülem
akár A gyermek játékot Felejtha anyja Uzsonnára üzen
kis Izgalom fogott El fönt s alant
a falak Mögött kopott tejüzemtűzforró Tejben elmerült a lant
mit pengetett Keze egykor Másnak
- ezért is voltam Akkor nyugtalanígy hát betelt az Élet-mondásnak
jutott Eszembe fájón Színtelen
megint nem Lesz meg a vers - az Átlagés szédülés fogott El kíntalan
voltam tehát Az említett Között
így üthetett váratlanul Szemena falra Firkantott betűk vörös
Táncát figyeltem és A pillanat
belém Akadt úgymond hanyatt Lököttbár tűnt Fel érteném a szavakat
miközben Nem jelent meg semmi Sem
a jel Mögött talán a semmi Csaka nyelvet birtokolni Érdemem-
nek tudtam És a nyelv most megszökött
Hiába fordítottam Nyelvemena nyelv S a nyelvem nem Találkozott
a falra Firkantott jelek fölött
a meg nem Értés füstje lengedezmondhatnám Azt hogy nincs hozzá Közöm
egy firka nem Lehet csak ostoba
magam Zavarba ezzel nem hozomde Mégis hidd el nem Lehet csak úgy
az értésről ésszel Lemondani
mert minden érthető Így lesz Gyanúsés így lesz Izgató Forróbb ami
nem Adja meg magát Ha faggatod
s ha kínzod sem Fog semmit Vallania faltól pár lépésre - görbe bot -
magányosan Száradtan állt a fa
alatta két Csavargó öltözöttegyik Kockás felül és nagy Hasa
csíkos nadrágján Szinte zsírt hagyott
csíkos Felül a másik rossz pofacipőjével Bajlódik egy S a gond
egészen torzra húzza Ráncait
másik Kalapját ütve botladozpiros Festék szárad a titkait
kezüktől kapta Lám a szürke fal
egyik kain s a másik Iskaina nap Letűz a dögre szétfolyt testtel
Hever lábuknál ember Volt talán
vagy Általuk megölt isten… Szegénya húsából Lakmározhattak épp
az Érkezésem megzavarta Ezt
vicsorgva néznek föl Mindketten rámhová Lett a jelölt s a jel mi jel
de Hang nem hagyja El beszélve szám
vagy Úgy lehet halálom ért Közels ha mondanám hiába Mondanám
lehet ha Ismerném a jel Mögött
mi Van magam a létben Tartanáma két csavargó most Rögöt zabál
Kövér pondrók és Férgek tánca kél
a Szájukból mocskos Kezük kaszálfelém megölni kész amint elér
és nincs A tájban már csak szürke Fal
és nyelv Utáni piszkos szürke Fénybohóc vagy Hóhér nem tudom mi Van
a két sötét Csavargó-jel mögött
s a vég megérzett Öble parttalana hömpölygés rejthet még Holnapot
a még s a vég Egymásra rámered
a vén clown meg közben Vért köhöga falra Firkált jel talán Lehet
az ízét Érzem spongya és ecet
méz és olaj Letört karú kereszta fán Kötél fityeg kötél Felett
az ég sötét Felhők mögött lapul
ki Tudható hogy mindenről Tehetkötél Szakadtán hosszú Létre jut
ki életén akart Szakítani
a két csavargó a Koszos batyuta kört Bezáró élet útjain
tovább Cipelni kényszerül Tovább
az egyik Iskain s A másik Ismit Ácsorogsz ne várj tovább Csodát
isten csak egy Lehet s megöltük nézd
az Áldozatba gyűrtük őt Magátmég Véres itt e két göcsörtös Kéz
békés Isten tragédiája Volt
azt hitte onnan Minket is lenézmost Olvadó kicsit szétrágott Holt
a jó s a rossz csak Egy tőről fakad
egy Elveszített rossz Fogadás voltteremteni Felruházni minket
A gondviselő elkésett Képzet
előbb Könyörgött aztán Legyintettmondjuk hogy létező Egy cool Képzet
a kultúránk mely meghatároz Öl
ezért Letépjük most a Vesédetkitépjük szíved Bordáid mögül
te Antropomorf isten a Melled
sebész se Vágná szét ily Mesterülegy Virtuális istentől kellett
így Megszabadulni végre tudd Meg
széttéptük a tollas Szőrös melletapánkat Öltük benne Meg s tied
nem Tudnánk kik Lesznek gyermekeink
csak Told foszló húsába zöld Fejedszabad Lehetsz majd ember így Megint
a mítoszok ma Már halott kutyák
dögölj Csak meg a régi Rend szerintkegyetlenségre mentség Van habár
se Népünk sincs se Törvény nem Szorít
a leggyönyörűbb Ajánlat Halálaz emberélet Útjának telén
a számnál Érzem spongya És ecet
a firka Értelmét most Sem leléms letérdelünk Most mindhárman kegyet-
len Éhséggel a húsra rácsapunk
sötét Reménytelen büdös Legyek
A vers a 2000 c. folyóirat 2001. szeptemberi számában jelent meg