Meg nem írható vers Ernőíró pocakjáról

Van egy vers,
sose írhatom meg,

Van Ernőírónak egy Vass-versileg szó-tiltott testrésze,
a Vass Tibor által nem beirodalmazható
szó-tiltott Ernőírópocak,

pocakjának beirodalmazását
Ernőíró egyértelműen lehetetlenné tette,

így sajnos erről
barátilag nem írhatok
verset.

Lenne beszarás, p
iszkolás ha megírnám,
jajve-
székelés,

de nem írom meg sose,
nem teszek kockára
kidomborodó has miatt
egy nagyjából a fiammal
egyidős barátságot.

Fürdőshow

     Gyermekkoromban azt hittem, olvasótáborban éjt nappallá téve olvasnak. Hangosan fel, akár egyszerre egymásnak, vagy magukban, némán, csoportosan. Kedvenc álmomban a miskolci olvasótáborok helyszínére, a Csanyik-völgyi KISZ-táborba képzeltem magam, ahol volt szerencsém személyiségfejlődni egy őrsvezetőképző „tréningen”. Egy túlszőrös, túlorros kutyáról álmodtam sokat és erről a csanyiki KISZ-táborról. Álmaim is túlhülyék voltak.
     ’91 nyarán vettem részt először írótáborban. Előtte persze azt is úgy könyveltem el, mint ahová írni járnak az emberek. Írni és táborozni. Felnőtt fejjel könnyebben el tudtam viselni a kiábrándulást: nincs ott se tábor, se írás. A csalódást kárpótolandó még azon a nyáron eldöntöttem, ha családom lesz, túlszőrös és túlorros kutyát is hamar a tagjává avatok, sokat megyünk majd táborozni és lesz köztük egy olyan írótábor is, ahol írni fogok és táborozni. Családot, kutyát beszereztem, már csak a táborírás hiányzott. A berekiek meghívására idén ősszel egy hetet a fürdő Panziójában tölthettem; a „munkanapokat” megelőző és az azt követő hétvégén családommal pedig a tulajdonosnő szíves invitálására a Fürdő utcai Mária Zsófia Lakban üthettünk (Lak)tanyát.
     A Panzió sötét szobájában be sem kellett hunynom a szemem ahhoz, hogy az őrsvezetőképzőben tréningez-ve lássam felnőtt-magam – ébren is álmodtam. A Lakban pedig folyton szólt a boniem, és a fiam úgy táncolt rá, ahogy én annak idején.
     Itt van ez a kép vasstibiről meg a túlszőrös, túlorros Whisky kutyájáról. Nem is ez a kép került volna ide. Azazhogy nem is került volna ide semmi kép. Nem is keveredett volna ide „normális esetben” vassviszki, hisz csak egy kutya. Bereki írástáborozásom után egy hónappal, halottak napján meghalt a túlszőrősöm és túlorrosom, napra pontosan négy évvel azután, hogy szülőhelyéről, Szigetszentmiklósról elhoztuk. És én ma túlszomorú vagyok ahhoz, hogy higgadtan megítélhessem: túlszerepelte-e, míg élt, az életünk, s túlszereplem-e én most őt, hogy idekutyultam.
     Talán nem normális eset, hogy holnap megyek Szigetszentmiklósra, lesz új kutyám. Írótáborban már nem vágyom írni többet. Megvolt ez is.
     Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Berekfürdőn írottakhoz ma nem nyúltam hozzá. Az úttörő mindig iga-zat mond: változtattam egy szót, sötét személyből sötét vers lett, mert tábort verni jöttem, nem máson el, a port. Soros igazítás a szövegre persze sokhelyütt ráférne. Porhintés, avagy sem, de a miskolci kábelek között vesszőt is tettem több helyre, helyesbítettem elírásaimat.
     Csatlakozom az előttem szólóhoz: ELŐZUHANY KÖTELEZŐ! A bereki medencék mellett lógó tábla idézésével nem feltétlenül arra szólítom, hogy tusoljon, mielőtt ennek nekikezd. Persze kérhetem, hogy pl. vegyen egy forró fürdőt, és a kádban képzelje azt, hogy Csanyikja van és szép családja, túlszőrős, túlorros kutyával. És hangosan olvasva, vagy némán, magában, hozzá ez a túlhülye, de reményeim szerint lakható könyve.
     Ha éjt nappallá téve nem is, de kérem, legyen a fürdővendégem!

Vass Tibor
2002. november 20.