Simándi Ágnes

zárójelentés

beutaláskor zavarában
éjjel is szavalt. szavai
virággal borított rétekre nyíltak.
később leszokott a magányról is.
most szíve helyén
hatalmas űr, bogarakkal. télen
kérem járjon nagy kabátban,
hátha nem fúj át rajta
akkor a szél.

fókusz

ezen az úton kell végigmenni
nélküle is
fél szárnnyal is

lehet, hogy az alkonyok
nem mondanak többet
szavai híján

kezének érintése is
csak áttűnés már a vassá
keményedett bőrön

a forradalom a lélek
párbeszéde egy örökké
tartó pillanat fókuszában állva

(szövegek)

rámnyit a reggel, ébredésem
ismételgetem. pokolra
mentem tegnap éjjel, dadog
a szám. könnyű vetésként
elvert a jég, tűzzáport
vezényelt a soros száj, --
hiszen befellegzett holnapom
nem mutogatja egyetlen
képeslap sem.


kétélű. kétéltű. választás
dönti el, hová kerülsz.
bekötött szemmel
zuhanó tudat vagyunk,
míg nevünkre ráismerünk
nem jön közel a kétely.
zúgj szél, köpködj szemen
koraesti hó - villamosom
lassan elérkezik.


ostoba, szentimentális szavak.
hívlak, kötlek a földhöz.
szíve tágul az emlékezetnek
és eltűnik a tenger
mire partjára érnél.


ne szólj tehát. üss rést
szavaid rácsai, gerinced
csigolyái között. a szó attól
még nem változik. magad
maradsz, ha júdás-csókkal
nyálazod.


lelkünk hátoldalán címkénk,
használati utasítással
kiutasítanak a robogó vonat
ajtaján. de ez a repülés
nem szégyen csak annak, ki
elfelejti fehérre mosni verejtékes
ingeit a kényszeres szavaknak