Nyírfalvi Károly

Volt úgy is, hogy nem

A szerda nem jogerős.
Kezdeni a közepén, váratlan
leütés, puszta magyarázat.
Véletlen.

A hétfő nem életre való.
Köztük a kedd, présben a
hús: posta jön, vagy eső
hull.

Kezdjük az elején!
A hétfő nem életre való
a keddnek nincs arca
a szerda nem jogerős.

A többi elmegy valahogy.
Döcög és száguld, de
volt úgy is, hogy nem
akartam tudni semmiről.

A csütörtök állóvíz a
fordulat közepén, a szombat
ráncot növeszt, a vasárnap
bűnös renyheség.

Van úgy is, hogy nincs
kétely és nincs bocsánat
jön a hétfő: tömény jókedv
és kicsinyes utálat.

 

És…

Kisfiú megy át az udvaron
kislány megy át az udvaron
kispap megy át az udvaron
rendőr megy át az udvaron
tűzoltó megy át az udvaron
orvos megy át az udvaron

és

mindannyian ugyanott
tűnnek el, ugyanabban a
kapualjban.

 

Tétova elem

Mintha az égről olvasná szavait,
mintha oda írta volna fel őket
alig láthatóan, vagy rejtett fonál
lenne közöttük.
De mondatai
is csak mintha sejtelmek volnának,
pőre sugalmak valaki mástól;
mintha betanulta volna, mereven
áll, felfelé néz, ott keresi a
kulcsot az éghez, az Úrhoz, vagy ki
tudja?

 

Üledék

Magány kéne. Puritán környék.
Ágy. Asztal. Szék.
Lassú, kimért beszéd.
Sokféle emlék.

Némi papír, hófehér árnyék
az első havon.
Merengeni ízen, illaton.
A hó első illatán.

Korán jő az est.
A szagnak nincs jellege.
A szag esetleges.
Semleges.

Van-e különbség?
A hó első illata.
Az első hó illata.
Lábamon cipő, hó alatta.