ÚTSZÉLI BALLADA

Az útpályán homok,
téglapor és cement,
némi lepotyogott
szalma, s még odalent,
    a meredek kanyarban
    egy-egy kis fakereszt
    virággal körberakva,
de túl cementen, téglán
neccharisnyában ott
sétálgatott a széplány.

Az útmentén juhok,
gumicsizmás juhász,
aszfalton itt-amott
bogyó-potyogtatás,
    tehenek híg lepénye,
    lócitrom, baktatás
    kopott trágyás-szekéren,
s az állatok ganéján
cicanadrágban ott
sétálgatott a széplány.

Úttesten pár pocok,
békák, sünök, kutyák,
macskák: lenyomtatott
véres szőr- s bőrruhák,
    jó keményre lapítva
    a testnyi puhaság,
    elfoszlik csont s az irha,
s taposva kígyón-békán
rövid farmerban ott
sétálgatott a széplány.

Körben a gondozott
hepehupás mezők,
zebra-szántásnyomok.
Zöld, sárga, kék a föld,
    mint összekent paletta,
    barnás húsát a rőt
    alkonyban megmutatta,
de a dombok karéján
vörös tangában ott
sétálgatott a széplány.

Bozótban kondomok,
zsebkendők halmai,
spermiumok halott,
csöpp ebihalai,
    valódi csatatér ez,
    gyermeksereg, aki
    nem nő fel és nem érez,
autók vonultak cédán,
s egy szál csontvázban ott
cidrizett még a vénlány.

EGO

Határ Győző bátyámnak
idetúlról odatúlra
nagy kalaplengetéssel

világra jött csipándi
    facér pucér falat
kopasz kutyát csupálni
    végül maga maradt

pincébe hömbörög le
    fala rühös mohos
varas kampóra bökve
    handzsár kacor fokos

itt spanyolcsimma járja
    hüvelykfogó csipesz
van rusnya kalodája
    golyógyötrő bricsesz

szikéje négybe cikkant
    szőrszálat bacilust
vágja mint pópa hittant
    tollszárt penecilus

nagy baj: kopasz kutyája
    elcsámpáz berezel
a cuccot önmagára
    csipteti nyögve fel

tüchtig vascsipkegallért
    szögesdrótot visel
tüskös korona halvért
    arcára permetel

bütykét csiklándja penge
    végbelét egy karó
kifolyt szemmel merengve
    pityogni nem való

bélműködése renyhe
    kis üvegpor beönt
smirgli drótkefe szed le
    bőréről ős közönyt

kínozza így a költész
    világért enmagát
billikomába tölt és
    nyeli: ecet zsarát

végül magát herélni
    megest maga maradt
a régi bőregérnyi
    facér pucér falat

SEMMI SE TISZTÁTALAN

Az asztalon keréknyi tál
a tálon sok lila ovál
ez oldalára hengerül
    amaz csúcsára áll.

Több tucat szederjes tojás
ha lepotyog nincs roppanás
torz gumi-biliárdgolyók
    mind viccesen kacsáz.

Szájak duzzadt-rugalmasak
ha odanyomod ujjadat
apró gödör mélyül helyén
    s pár percig úgy marad

Héj alatt érintetlenül
a sárgászöld kocsonya ül
tömött küllős máriaüveg
    magot párnáz belül.

Egy szilvaszaggal telt szoba
nem lehet hogy ne nézz oda
rajnyi ehető svábbogár
    viaszos potroha.

VALAMI A SZABADSÁGRÓL

Oravecz Imrének

Mivel a szabadon garázdálkodó
grizzlymedvék megdézsmálják az almatermést,
kitúrják a szemetes konténerek tartalmát,
félholtra tapsikolják az útjukba kerülő
környékbelieket, tudatos programot
kellett kidolgozni érdekükben
Ma már a kóbor példányokat
befogják, altatják, százféle megalázó
vizsgálatot végeznek el rajtuk, akárcsak
a kórházba kerülő embereken,
fogsorukat, körmeiket vizslatják,
ivarszerveikben turkálnak, majd repülőn
szállítják őket a vadvédelmi területre
Nyakukba ultrahangot kibocsátó
nyakörvet raknak, így aztán az állatvédők
minden különútról, kiruccanásról tudnak,
jól feltérképezhetik szokásaikat
Legnehezebb volt az együttélés szükségességéről
meggyőzni a környéken lakókat,
kiknek egy része fakitermeléssel
foglalkozik, és érthetően retteg,
hogy míg a motoros fűrész és a hallásvédő
eltompítja fülüket, hátulról egyszer csak egy mancs
nehezedik vállukra vagy teketória nélkül
letépi fejüket, mert erre is van példa,
igaz, arányaiban elenyésző
Mostanra azért – nem kis büszkeség –
sikerült érzékennyé tenni a lakosságot,
bármi rendellenességet észlelnek, azonnal
jelentik a megfelelő telefonszámon, és nem
ásót-kapát, baltát ragadva rendezik önhatalmúlag
nézeteltéréseiket a négylábúakkal
Ha a grizzlyk a nekik kijelölt vadon választóvonalát
átlépik, rögtön ártalmatlan, de fájdalmas
gumilövedékekkel vagy nagyot pukkanó
riasztórakétákkal kergetik őket vissza a szakemberek,
meg kell tanulniuk, hol a határ

LOVÁRA HAJLÓ KATONA

A föld izom-hepehupás
hátára dőlve fekszem
lovára hajló katona
valami zizeg a sátorvászon alatt
szűk járatban préselődik előre
akár a barlangászok
próbálom vállammal
összenyomni találgatva
merre lehet
nehogy az alsó világból
a felsőbe átrághassa magát

Nem bírok hosszan
háton heverni pedig úgy
egyszerre foghatom
mellettem kétoldalt heverő
lányom fiam kezét
lelkifurdalás mintha sziklafal tetején
elereszteném
egyiküket a másikért

A sátorponyván tegnapi
esőcseppek tétova tánca
szemhéjunkat lyuggatja mind
ritmusukból kiolvasható
merre bókolnak a fák
időnként vitorlázó levelek
koppannak s finom zipzár-zajjal
kéjesen szánkáznak le a földre
a selyemszöveten

Még följebb emberekkel töltött
repülőgépek karistolják
a sötétet aminthogy néhány
nap múlva én is odafenn
süvítek az idelenn helyett
akkor már itt nem lesz
ki találgassa utamat
csak elfonnyadt füvű
sárgás sátorhely-négyzetek

Isten komótosan fényéveket
lépeget mire földre dobban
ahol volt most már nem leled
de mire kimondod megint
ott lesz csillagcsizmában
egyszerre milliófelé
indul el sehol sincs
de mindenhová odaér

ÖLTEK CSIRKÉT

Körszakállas, félmeztelen, barnára sült
férfi rendezgeti a mólón pecabotjait, zsinórjait
nem keszeget, hanem kövér pontyot szeretne fogni,
szóba elegyedik két tizenévesforma,
kövön ücsörgő fiúval
Járt már az Adrián, Fekete-tengeren,
harapott egzotikus gyümölcsöket, női szájakat,
evett polipot, rákot, áztatta saját vizeletében
talpát, amelybe beletörtek a tengeri sün szálkái,
kortyolt görög bort, valószínűtlenül édeset,
száján beömlött az éppoly valószínűtlen,
vér-ízű alkonyat
A fiúk pedig öltek már baltával csirkét,
sok-sok vergődő kukacot tűztek horogra,
tudják, hogy amott, a nádasnál mélyebb a víz,
villogtatják többpengéjű késüket,
mint a filmekben szokás, időnként még
megsebzik vele magukat, de ami késik, nem múlik,
ha szüleiket már elnyomta az álom,
a filmet villogó szemmel nézik tovább,
szíjasak és egy tetovált sárkányra gyűjtenek
A gondtalan nyárvégi levegőn,
mint a gyermekkori sötétben,
összekoccant emberi életek
fanyarkás, izgató kova-illata

Balatonfüred, 2002 szeptember 7.

---