FELTÉTEL NÉLKÜL

Kalász István

HOL VOLTAM AZNAP? Amikor kollektív élmény...

    Az autópályán, Leonberg felé. A kocsiban ültem, egy páciensemhez tartottam éppen, amikor félbeszakadt a zene, és bemondták rádióban. Megtámadták az USA-t. Még semmit sem tudni, majd jelentkezünk, hebegte a bemondó. Hmmm, gondoltam, ki lehet ez az eszement-hülye-hős – nem tudtam a tettre szót találni. Ott ültem az autóban, markoltam a kormányt, gázt adtam, a rádióból az ütődött zene csorgott újra, és megérkeztem a páciensemhez.
    A kezelés persze elmaradt, csak ültünk a nappaliban, néztük a tévét. Némán a CNN live közvetítésében , ahogyan a második repülőgép eltalálta a WTC hatalmas tornyát. My God, lehetett hallani New Yorkból, mein Gott, mondta az öreg páciensem. És ekkor ittunk egy hatalmas konyakot. Mert hatalmas kanapén kuporogva mindketten arra gondoltunk: háború lesz. Páciensem ismerte a háborút, Moszkva alatt megszenvedte a Tiger páncélzata mögött az eszme diadalát, ő azért ivott sápadtan, én nem ismerem, azért ittam.
    Nem háborúra, ellene iszunk, mondtuk mindketten. Egyszerre. Biztatóan. Nun, ja... ilyenkor az ember hirtelen a gyerekére, az anyjára gondol. És a barátai jutnak eszébe, mondtam második konyak után, és az idős páciensem megértően bólintott, miközben a Nachrichten TV, a híreket sugárzó adó bemondta, lezuhant a negyedik repülőgép. Aztán két-három (már nem emlékszem pontosan) héttel később megjelent az első irodalmi antológia. Szeptember 11 címmel. Hatalmas kupacokban állt a könyvesboltokban. Nem vettem meg. Nem tudom miért van így, de bennem a halál elkergeti a szavakat, és mivel egy évvel később tudjuk, Istennek (Melyik Istennek is?) hála nem lett világháború, hát most írok erről a napról először és utoljára.

 

Fekete J. Józsefnek

~ Az ágy=sziget (M. Leiris) kijelentésen eltöprengeni ébredés után.
~ Utána eltöprengeni azon, hogy milyen lehet az élet saját ágy nélkül.
~ Utána c.a.2 percig azon gondolkodni, hogy ki mindenki aludt már ebben az ágyban, szobában, lakásban...
~ Lassan felkelni. Szinte nesztelenül felöltözni. A fürdőszobában nem nézni a tükörbe, arra gondolni, hogy ma egész nap nem tudom, milyen az arcom.
~ Kinézni az ablakon. Pontos definíciót keresni az utcára. Mi az utca? Házaktól övezett tér? Kiről nevezték el az utcát? Miért nevezték el éppen erről az emberről? Ki döntötte el, hogy hogyan számozzák meg a házakat?
~ Reggelizni. Némán, csöndben. Jelzőket keresni az ízekre.
~ Levinni, kiüríteni a szemetet. Alaposan megnézni a kukát. Milyen a színe, milyen nagy, milyen szagot, bűzt áraszt? Esetleg bottal turkálni benne, így megtudni egykét dolgot a lakókról...
~ Odafent a lakásban felírni a dátumot és az időjárást.
~ Megint kinézni az ablakon. Változott közben valami?
~ Az időjáráshoz illően öltözni, elmenni egy kávézóba, ahová nem jár az ember.
~ Ott alkoholt rendelni. Megállapítani, hogy az alkohol pozitív vagy negatív módon hat-e a kedélyre? Az eredményen hosszasan elgondolkodni.
~ Nézelődni. Hány vendég ül a kávézóban? Milyen ruhát viselnek? Mit isznak? Miről beszélgetnek? Kik lehetnek? Honnan jöhetnek? Stb...
~ Elképzelni és képzeletben bejárni az elhagyott szobát, lakást. Az üres otthont.
~ Megszólítani valakit a szomszédos asztalnál. (Tüzet kérni, idő után kérdezni...), majd beszédbe elegyedni vele.
~ A beszélgetést úgy intézni, hogy megtudjuk az illető korát, hogy szerette-e a szüleit, és mi a véleménye pl. az ágyról általában. Végül valamilyen ürüggyel kideríteni a címét.
~ Utána elmenni abba az utcába és megnézni azt a házat, amelyben az illető lakik. Olyan-e amilyennek elképzeltük?
~ Hazamenni. Kinézni az ablakon. Változott közben valami?
~ Kicsit lepihenni, közben "A szerelem az, ha a Kedvesed a morzsát kisöpri az ágyadból.", mondáson elmélázni.
~ Felkelés után kávét inni, aztán leülni az íróasztalhoz. Többször leírni: Írom, hogy: írom.
~ Majd figyelmesen elmosogatni, utána hosszasan kinézni az ablakon.
~ Utána elképzelni, hogy a Kedves betoppan, és elképzelni az ágyon a szerelmet vele. Mit mond, suttog a szerelem közben, hogyan nevet fel, ölel, csókol...
~ Mindezt leírni, betenni egy borítékba, leragasztani.
~ Ezt a borítékot elvinni a Kedveshez, bedobni a postaládájába.
~ Hazafelé minden feliratot elolvasni az utcán. A járókelőket alaposan szemügyre venni. Az idegen rendszámú személygépkocsikra különösen ügyelni. Elképzelni, hogy mindezt jelenteni kell majd egy hivatalban. Ezen nevetni.
~ Otthon aztán ülni a kedvenc festmény előtt és lassan belépni a térbe. Úgy mozdulni, indulni, hogy a szemlélő már ne láthasson...
~ Később enni valamit. Közben a Kedvesre gondolni. Megtalálta már a borítékot, elolvasta, mi lehet a véleménye..., szinte "belépni" a lelkébe.
~ Várni. Ülni és várni. Felírni, hogy .XX. óra YY. perctől várok. Így tudatosan ülni, várni.
~ A csörgő telefont nem rögtön felvenni. Csak a második alkalommal.
~ Később nyugodt hangon arról beszélni a telefonba, hogy olyan nehéz önmagunk megváltoztatása. És még arról mesélni, hogy a pillantásunk oly messzire repíthet, és ez milyen jó így...
~ Elalvás előtt képzeletben az alvó barátok ágya fölött lebegni.
~ Feltétlenül álmodni, azaz: feltétel nélkül álmodni.