Minden mozdulat a nemtelenhez vezet.
Ma is a nemtelen vonulását nézed.
Léptei nyomán a felhámlott kövezet,
észre se veszed a fel-felsejlő mézet,pedig kicsordul meghajló talpa alatt,
mégha nem is itatja sivatag-bőrét.
Jól tudja, előtte tevecsorda haladt,
mohón szagolja az elorozott rőzsét,földútra fekve szimatolja a talajt,
a poklok ablakait kattanásig tárja,
kiereszti rajta a zümmögő méhrajt,
fektében egyre csak a királynőt várja.A nemtelen léptei nem halnak soha.
Az óramutató percet se pihenhet.
Méztengerbe ragadva csillan a csoda,
az út hosszából méternyit se enged.
Az Udvari Zenész üzeni Urának,
hogy a Türkizmadár nem oka semminek.
A pantomimról Athénban hallott először,
tulajdonképpen ezt rejtette dalaiban
a Fekete Hal állandó alakja.
Hogy a Türkizmadarat ajándékba
Athénból hozták,
puszta és fatális véletlen.Nem oda ment, noha ellene a látszat.
Nem mentségként vagy pláne alibiből,
de elvégre már akkor elmehetett volna,
amikor reggelig fütyült az a madár,
és mindenki arca áttetszővé vált.
Higgyék el, Ő fekete ruhájában
hajlongva a bámészkodók előtt
most a legboldogabb.
Ne keressék, úgyse ismernék fel.Az Üzenetátadót küldi,
Udvari Költőnek,
kárpótlásul.
Az Ördögúr hajtóvadászatára
napok óta készült a Város.
Üstfortyogás, sújtottak a bárdok,
folyt a bor és a vér.Az Ördögúr elégedetten
szemlélte az eseményeket,
a kihirdetés óta
nem mozdult az ablak mögül.A Város legszebb lányai
fütyörészve fésülték aranyhajukat,
lábaiknál fonták
csillogó csapdahálójuk
az Ördögúr hadfiai.A lampionok alatti
három tüsszentés a jel.
Ügyes kezű fürge csatlósok
szabadon eresztik a kutyákat,
a Várost ellepi
a mindenhová betüremkedő
aranyháló.Az Ördögúr ezer pókot
tüsszent a Város tornyai fölé,
és az egészet egy unott mozdulattal
messzire tolja magától.
A gyóntatószék rácsain átsuttogott szavak
súlyosabbak a hangnál. Ezt suttogom, Atyám.
Reverendája zsebe teletömve szakadt,
káromkodva cipelték hazáig a hívek.Néha előfordult, hogy ottfelejtett párat,
a zseb legelrejtettebb titkos csücskébe bújtan.
Csontjai viszketésébe estére elfáradt,
szavakkal beterített szobájába zuhant.A kőfejtőket tudta magának leginkább.
A csákányok dala volt álomtalan álma.
A szövegtelen zenével úgy aludt éberen,
mintha még valamikor álomra találna.A faluban azt súgták, nem bírta tovább.
Azóta az emberek kenet nélkül halnak.
Vett egy akváriumot, és az üvegfalra
nyomva száját álló nap súg, suttog a halnak.
Amíg te fáradtan fának támaszkodtál,
én kurjantásokkal vertem fel a házat.
Pedig szemsarkamból megláttam, hogy reszketsz,
mert harmincnyolc fölé ment újra a lázad.És tudtam, hogy akkor hallottad a hajnalt,
és holnapig többet nem kívánsz már szólni,
én meg nem tudtam mást, csak titkos verseket,
rontást és átkokat a háznépre szórni.Fellármáztam sorra a csukott kapukat,
jé, ön szimbolista - nevettek s dicsértek,
és kísért vésztjóslón utamon a falka,
egészen, míg végül házunk elé értek.Kelletlen átadták merev, forró tested,
és még ott is hittem, hogy én tudom jobban,
de ők nem hallanak azóta semmi mást,
csak a csontod, ahogy fának dőlve roppan.
Esélykísérlet
Befalazni magad a kisszoba közepére,
mint a kínai kertész narancshalom aljára,
hogy a tükröknek hozzád ne legyen köze végre,
de vigyázz, hogy majd megnevezd mindet még utoljára.A vízre és kenyérre többet már nem gondolni,
hogy az egyetlen szögben, ami talán feléd néz,
rezzenéstelen szélben úgy tudj megkapaszkodni,
ahogy telített súlyban felnövekvő fehérség.Végül megengedem, hogy idekönyörögd őt is,
magad mögé imádkozd, ha a verset még tudod.
Mint ha nyelved hegyére rákristályul az ánizs,
a szálanőtt cukorból, mit valaki otthagyott,mint vattacukor-felhő rakódsz hurka-nyakára ---
Vedd észre az évszakot. Ez lehet az utolsó,
ez lehet az egyetlen esélyed ma a nyárra.
Megérthetnéd már, hogy ki is vagyok.
Még inkább, hogy ki nem.
Tavasszal úgyis mindig beköszönt
az a fáradtság, amit úgy utálsz,
mert fáradt leszek a terítőkhöz,
a beszédhez, a csendhez és a borhoz is.
Legfőképpen persze hozzád.Tavasszal kiderül, hogy
miközben hitted, hogy feléd tartok,
és örültél az áldozati bornak,
én mindvégig kis botrányaimat építgettem.Hány fecske kell még, hogy új helyet válassz,
vagy csak ne akarj elköltöztetni.Uram, így nem fog menni a megváltás.
Köss végre méltó alkut velem.