Az 1968-ban született Agata Gebhardt cseppet sem ismert költőnő: neve hiányzik a különféle hivatalos tagnévsorokból. Minden épeszű lengyel irodalmár bolondnak tartana (méghozzá teljes joggal), ha megtudná, hogy Miłosz, Szymborska és Zagajewski társaságában szerepeltetem… S talán éppen emiatt érzem fontosnak helyet adni számára: hogy ne csupán az ún. „nagyágyúk” alapján tájékozódjunk egy nemzet irodalmáról. Egyáltalán nem biztos, hogy csakis és kizárólag a sikerlistáról érdemes olvasnunk… Az évtizedek folyamán finomra csiszolt, kitűnő iskolákon érlelt költészetek mellett reménytelenségében is vonzó lehet egy irodalmonkívüli hang.

Gebhardt alakja minderre garancia. A krakkói Jagelló Egyetemen szerzett művészettörténész diplomát – és egy nemzetközi olajtársaság lengyel leányvállalatánál helyezkedett el, üzletkötői minőségben. Immár másfél esztendeje Varsóban él, mindennapjait az üzleti világnak, illetve a megélhetési kényszertől függetlenített versírásnak szentelve. Egy magánnyomda jóvoltából máig két verseskötete jelent meg, alkalmi terjesztéssel: könyvesbolti forgalmazásra egyik sem került.

Versei árnyaltak, finomak, tagadhatatlanul saját világot alkotnak. Formája mindig a szabadvers, címet csak elvétve ad. Költészete központi témája-figurája, az Angyal korántsem előzmények nélküli. A vallását ma is gyakorló, egységesen katolikus lengyel társadalomban (a negyvenmilliós lakosság nyolcvanöt százaléka jelen van a vasárnapi szentmisén!) lényegesen hangsúlyosabb az angyaltan, mint például a magyarban. Mindez az irodalom színterén is érvényes. Miłosz az angyalokról írott versét az előzőekben már olvashattuk; Świrszczyńska élete utolsó versciklusának a Harc az őrangyalommal címet adta; Zagajewski válogatott versei Három angyal címmel jelentek meg; és a 2001-ben Nike-díjjal (a legrangosabb lengyel irodalmi díjjal) jutalmazott Jerzy Pilch regényének címe: Erős angyal alatt.

A dogmatika tanítása szerint az angyaloknak nincs nemük – érdekes megfigyelnünk, hogy az irodalmi angyalok ugyanakkor nemekre tagozódnak, méghozzá a szerzők nemével ellentétesen. A Nike-díjas mű borítóján egy szende leányzó libben angyalszárnyakon, Zagajewski és Miłosz angyalait is feminin jelenségeknek érezzük; Świrszczyńska őrangyala ezzel szemben hímes indulatokkal verekszik – Gebhardt angyalai mögé pedig tízszer könnyebben képzelünk egy érzéki szeretőt, mint gipszstukkók pufók kis szárnyasait. (Zs. G.)