|
Megannyiszor kellett már életrajzot írnom, hol itt, hol ott vélték úgy, hogy egy adathalmazból rekonstruálhatják mindazt, amit egy élő szervezetről, esetünkben az enyémről tudni kívántak. Szóra hajló lévén legtöbbször elő is bányásztam a kért adatokat, be is vonultam velük egy sor lexikonba, de annyi előrelátás soha nem dolgozott bennem, hogy a szóban forgó adatokat rögzítsem is. Illetve, valahányszor a kérések szaporodása folytán rászántam magam erre, hamarosan vagy az áramszolgáltató, vagy a telefontársaság, vagy egy jószándékú vírusgazda jóvoltából elszállt a számítógépem lelke, s vele egyetemben a viszonylagos rendszerességgel és módszerességgel felépített életrajzom. (Az ember egész életében a saját életrajzán dolgozik, mégis milyen keveset törődik vele!) Most sincs kész biográfiám, tehát egyedi példány tárul az olvasó elé:
Fontos geopoétikai tényező, hogy Kossuthfalván (Ómoravica, Sztara Moravica)
születtem, a Vajdaságban, egy szépszámú református közösség katolikus családjában:
egyesen bele a kisebbségen belüli kisebbségbe. Mivel egyházi nevelésben nem
részesültem, ez utóbbi tény nem különösebben befolyásolta életem.) Apám a bánsági
Magyarittabéről származott, ami csupán amiatt érdekes, mert Vajdaságban csak
ott, és Kossuthfalván maradt meg a második világháború hatalomváltásai után
is egy-egy Kossuth-szobor. Ez már regény. Születésem dátuma 1957. március elseje,
és azt hiszem, ez az egyedüli említésre érdemes időpont az életrajzban: olyannyira
rajtam kívül álló, mint a majdani második, ami anyakönyvi bejegyzésre kerül.
Ennek
ismerete hiányában azt se tudom megmondani, a középkorosztályhoz tartozom-e,
vagy a pályájuk végén lévőkhöz. Valahol útközben. Végtelenül hosszú óvodai megpróbáltatásaim
után sorra jártam az iskolákat, általánost, gimnáziumot, majd az Újvidéki Egyetem
BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szereztem oklevelet. Két évet tanítottam,
majd elszegődtem a Zombori Rádióhoz, ahol közel két évtizede felelős szerkesztőként
dolgozom. Közben négy évet tanítottam az Újvidéki Egyetem Tanítóképző Karán,
egy sor magyar és szerb irodalmi folyóirat szerkesztőségében dolgoztam, az Új
Symposionban három főszerkesztőt is kiszolgáltam, jelenleg társszerkesztője
vagyok a szabadkai (zentai, szegedi, zombori) Üzenet folyóiratnak, szerkesztője
a Zombori Rádió Hangosköny című kortárs irodalmi rádió-folyóiratának. Írtam
egy sor könyvet, amiből papíron hat jelent meg, elektronikus formában több.
A nyomtatottaknak lelkem egyszerűségét példázandó a Próbafüzet I, II és III,
illetve az Olvasat I, II címet adtam, és lett volna Olvasat III is, ha a
kiadó nem kereszteli át Széljegyzetek Szentkuthyhoz-ra. Hetedik könyvem,
az Imádságos kolostor éppen most tűnt el valahol a szerkesztő, a nyomda
és a mindkét irányból 70-100 kilométernyi távból hozzám vezető út útvesztőjében.
Kritikák, esszék, tanulmányok. Prózai szösszeneteim három írói álnév alatt láttak
napvilágot, s ha erős késztetést érzek, egyszer talán fel is oldom ezeket. Írásaim
zömmel a www.zetna.org.yu,
a www.irodalom.de oldalakon,
itt, elszórtan folyóiratok (Új Forrás, Forrás, Kortárs) honlapjain, meg egyebütt
– néha magam is meglepődöm, hol nem – fordulnak elő. Eddig Sinkó-Díjban, Üzenet-Díjban,
Szenteleky Kornél Irodalmi Díjban, Herceg János Irodalmi Díjban részesültem,
barátaim Ezüst Winettou Díjjal és az Első Vajdasági Magyar Szög-Díjjal tüntettek
ki. Ők csak JJ-nek (Dzséj-Dzséjnek) neveznek. Zomborban és az írásaimban élek.
Szétszórtan, akárcsak az egybefogott életrajz széttartó irányai.