Általában rossz, hosszú fényképet választok
arcomról, ha megkérnek, de miért kérne bárki
arcomból egy darabot. Olyan romantikus

vagyok rajta, csak mert hosszú. A felét levágtam.
Hosszúkás arcom mintha lebomlana, vagy
töredezne, mintha karmolászná egy lény belülről.

Mert rosszul vagyok, ha néznek, és magam
sem ismerem fel arcomat. Mely ismeretlen,
szélfútta hely. Hova esne rá a fény.

És ottmaradtam a szélben, mert nem térhettem ki a szél elől.
Hátamra, csupasz fejemre zúdult a szél, a mindenünnen
előtörő szél, aztán az eső. Aztán az eső, elkeveredve a széllel.
Szinte semmit se láttam a szememtől, mert az eső, mert a szél
benne volt a szememben. És arra gondoltam, meghalok.
Vagy arra, nem kellett volna ottmaradnom a szélben. Abban
a szélben, ahogy most leírom, ezekben a mondatokban.

Történjen bármi, ottmaradok benne. És soha nem találok ki.
Elkeveredem a szél süvítésével. Az eső mintha gumicsővel
verne. Nem találok ki az esőből, ahogy nem találok ki
a szélből. Benne maradok ebben a szélben, esőben, ezekben
az esőről és szélről szóló mondatokban, melyek, érzem,
végérvényesen elveszítenek, szétszaggatnak, foszlányokra tépnek.

Akkor valószínűleg hazavergődhettem, mert
ottmaradtam az esőben, a szélben. És nem segít, hogy
írom (írom), nemigen segít. Az soha. Csupasz fejemre,
hátamra zúdulnak a mondatok, szinte semmit se látok.
Mintha gumicsővel verne az irodalom. Jól nézek ki.

Most éppen van egy tollam
írni, eddig kerestem, nem
írok géppel. Kiss toll, alig
fogható, de megteszi

a dolgát. Ma találtam,
nagy szerencse, eddig
a keresés volt meghatározó,
ma a találat. Szép napra

egyaránt gondolok és üvöltő
szelek. Nagyszerű téma,
ha meg tudnám fogni
a tollat. Nincs hol. Csipesz.

Egy megoldás. Vagy apró,
fogas állat, kellemes
bundával, csak ne büdös. Az
céljaimmal ellentétben áll.

Keresztül-kasul gondolom, utazok,
magam, magamat, keserű, nem
annyira keserű, autózúgás, szokványos
események, zajok, esés, dobbanás,
vízrobaj, belül kis kéreg, leválik, nem
leírás, ez semminek, mégcsak utazás,
sem tapasztalat, legkevésbé valami,
legkevésbé valami lenni, vagy legkevesebb
semmi, a lehető legkevesebb, szinte alig,
vagy éppen csak említhető tény, kulcs
fordulása nemlétező zárban, kis rozsda
elfelejtett biciklin, seholsincs kertben,
ahol gyerekként a legszebb nyarakat
töltöttem, sohasem voltam gyerek, nem
volt nyár, és azok nem az én mondataim,
nem volt semmi legszebb, vagy legb-,
bármibb, semmi sem volt, most minden
egyszerre nincs, keresztül-kasul mások
emlékképei, félmondatok, utazás, szavak,
vízrobaj, aztán csepegés, némán kinyíló
ablak, hangtalan mozgó száj, üres lapok.