egyiptomi képeslapok

(tengertánc)

Semmi sem volt rajtuk
csak halványkék tüll testük neonkéken
világított hosszú combú szőke szentek
tízen százan vagy ezren
egyesével a parton sorban
álltak a hófehér homokban
háttal nekem
a tengerrel szemben
aztán megjött a zene távoli basszus
a morgás és elszabadult
a mozgás lassan
lábujjhegyen és nem tudtad
ki volt a díszlet és a szereplő
és mit játszanak
kéket? tüllt? holdat? vagy nőt?
színházi vasfüggönyt…?
tapsot?
és a színek? a dalok?
pezsgő fehér habok
a türkiz vízen
a lehulló nap fénye
halovány lila vörös
a csigaházon a fehér homokon.

(belépőjegyek)

A Cheops Piramis sárga porban, apró göröngyökkel körberakva, a Babilóniai Függőkert, gyümölcsök édes illata, és virágok tarka színe és fű zöld selyme, madarak füttye, az égig érő Zeusz szobor arany szandálban, aranyozott trónon, vagy ephesusi Artemisz fehér márvány-temploma, az idő körbejár a százhuszonhét oszlop között némán, fehér fátyolban, a halicarnassusi mauzóleum aranyozott fehér alabástrom csipke-csendje, vagy a Rodoszi Kolosszus eget ölelő bronzkarja, az alexandriai világítótorony híres tükre, vakít, szemünket égeti,
egyszer majd számba vesznek minket is, hányadik csoda lehettünk volna…. ha nem gyűrjük folyton össze a papírcetliket…

(múzeumi séta Kairóban)

kék-arany csíkos kendője a válláig ért,
orra szabályos, szeme komoly és
mégis úgy tűnt nevetett,
vastag ék volt a nyakán,
türkiz, páriskék és vörösbarna lapkák
párhuzamosan, arany foglalatban,
sárga sugarak hullottak a lámpák alá,
csorogtak, mint olvadt fém,
nem mozdult, nem,
kékruhás őrök álltak az ajtókban,
a kezét, azt
nem láttam, de biztosan jéghideg kólát
szorongatott, az üvegdobozok között
csoszogó turisták
hüvelykujjukkal az ég felé böktek,
Cool Tuthankamon, it's so cool!

(Ghantija Temples)

Talán úgy volt, hogy…
és a kövek is,…
ki tudja?…
talán…,
talán ott lehetett
az oltár és itt folyhatott
az áldozati vér,
a hatalmas sziklatömbök
ki tudja, hogy kerültek oda?,
hogy kerültek oda a szabályos kör
alakú lyukak a szikla két
oldalában?,
ajtók helye vagy valami más?
egy hangerősítő csatorna ősi rendszere?
A tűző napon legalább
negyven turista ventillátoros
baseball sapkában keres valamiféle
a bizonyosságot
a sziklák rése között tengernyi
apró kő, ujjunkat vezetjük
a könyvek magyarázó sorai között,
tudod, legfeljebb Krisztus előtt
3000 évvel,…
ez lehetett tán az oltár,…
talán,…
de hát hogy kerültek
ide azok a súlyos kőtömbök?

(Ghantija Temples)

Hatalmas tömbök
néhány áll még, a többi leomolva,
bogarásszuk, hogy mikor, miért és kik,
táblák angolul, németül és olaszul,
a szentjánoskenyérfa árnyékban
alaprajzok, metszetek
és kövek és kövek,
sziklák,
és kiürült kólás üvegek.

(kirakat)

egy kirakat mögött volt
csillogó ezüstszürke ruhában
talán csak lakk volt
szeme ragyogott
egy kirakat mögött volt
mégis látszott hogy szabadabb
a többinél mert már
igazán szabad
szép volt így is
kitömött halott sirály

(Giza)

Köveket gyűjtök a gizai piramisok árnyékában.
Egyet, kettőt aztán többet és többet,
végül belepnek a sárga kövek, miért gondolom
hogy majd ez a kő őrzi meg bennem a képet,
nem tudom,
mi turisták mégis mindent összegyűjtünk, sivatagi homokot, tengeri kagylót
és köveket és köveket, mintha egy másik piramist akarnánk építeni
magunknak és örökre,
tevegelő beduinok rohannak meg,
az állatok nyakán csengők és színes kendők,
az egyik kendőt a fejemre köti egy férfi, mosolyog,
beduin leszek én is néhány percre, míg
a fényképezőgép zárja elkattan,
a kendőt leoldom és visszanyújtom,
újra én vagyok, sóhajtok, jó ez így,
a beduin a markát tartja és mosolyog:
some change madam

(Kairó)

Kairó utcái közé beszorul az idő
átfukfencezik az tér önmagán
tizenhatmillió szempár
tizenhatmillió suttogó száj
tizenhatmillió lélegzet tizenhatmillió szív
pulzál és az autó másodpercenként beledudál
tizenhatmillió egy
alkot egy óriási tömböt egy kockát
én te ő mi ti ők
itt is most a Níluson végig
hatvanhárom millió titok
fentről le
vagy lentről fel, mert csak vonal lehet az irány
"…Nílus ajándéka"
és aztán semmi,
aranysárgaporú sivatag,
gúlák és elindul a tekintet fölfelé,
és aztán a láb,
a tenyér izzad, a tüdő zihál,
a csorba márványszarkofág
üres,
turistacsalódás: fene egye meg,
megmozdul egy
mézsárga göröngy
a beduin tevéje alatt: "madam..."

(Kairó)

a szívek itt kalligráfiának
tűnő árkádos írás vagy inkább rajzok
pici pettyekkel díszített fönn és lenn
aranyos szent szöveg csipkekövek
nyílnak az ajkak
és a müezzinek szólnak
kiszakad a szó a torok börtönéből
és az esti szélben puhán hangzik
az imádság
fölnézek ösztönösen
repülőgép zúg el fönn