cukrot virágport tömködök a szádba
leélem magam ebben a házban
a tavaszi zsongást fejemben érzem
s az őszi fagyokat a korai mézben
a kora őszieket némiképp

szállni ha lehet ugyanúgy szállok
azt mondom: ebéd azt mondom: álom
valami óránál nagyobb kerék
déltájban mondom ezt
de ezt is csak (némiképp)

ha őt kérdezem hallgat nagyokat
úgy néz ki tudom rámgyújtja a házat
arcom is ég majd hogy ez a szégyen
ahogy és úgy és persze némiképpen
őszön történik nem virágvasárnap

ha nem mondtam volna még
harmadik madár vagyok

és olyan mint a tajga és
olyan mint a víz

a mi életünk egy kibaszott élet
aki kibaszott madár a mi életünk
aki ásványvíz s aki tajga

és fű nő rajtunk körül fent is meg lent
ahogy is csövek tőlünk nem olyan messze

ez a vers kő mi magunk mondjuk
harmadik madár bele és repül

tajga madár víz üvegben égben
tajga madár víz
egyszer nem kétszer nem
négyszer sem is

[hallani ahogy tombol az erdő]