A cirill betűs szövegrészek a régebbi böngészőben jelennek meg -- a webmester.

Az alábbiakban részletek közlünk a szerző monográfiájából, amelynek publikálási jogát térítésmentesen adta át számunkra. Más helyen történő megjelenítés, digitális vagy nyomtatott kiadás esetén a szerző engedélyét kell kérni és hivatkozni kell az elsődleges közlás helyére. Fotrduljanak hozzánk e-mailben.

 

Földvári Sándor

Ex Occidente Lux?

Az európai kultúra recepciója
a kárpátaljai ruszin,
görög katolikus értelmiségnél
a felvilágosodás korában

Készült a Magyar Tudományos Akadémia
Bolyai János Posztdoktori Kutatói Ösztöndíja segítségével,
1998–2001.

Előszó

Motiváció és köszönet

     Könyve megírásában elsősorban komparatív kelet-európai tanulmányai motiválták a szerzőt. A filozófiai tanulmányokon belüli vallásfilozófiai és kultúrtipológiai orientáció, valamint a mindhárom balti állam (Észt- és Lettország, illetve Litvánia) írószövetségei és más kulturális szervezetei által finanszírozott tanulmányok már egyetemistaként lehetőséget adtak a szerzőnek a kelet-európai kérdések összehasonlító szemléletére, s Európa kultúrköreinek tipológiáját, illetve ezek interferenciáit igyekezett vizsgálni. Ebből a célkitűzésből első lépésként az az egyetemi szakdolgozat született, amely Lutskay Mihály munkásságában keresi a felvilágosodás kori filológia jelentkezését a ruszin kultúrában, s amelyről az Ukrán Irószövetség Slovo i čas c. folyóiratában jelent meg recenzió (Слово і час: Журнал Інституту Літератури ім. Т. Г. Шевченка Академії Наук України та Cпілки Письменників України, 35. 1992. 4. 60. ISSN 0236‑1477). Ennél is fontosabb indulás volt az Egri Főegyházmegyei Könyvtár cirill és glagolita anyagának – még ugyancsak „undergraduate“ korban végzett – feltárása, Ojtozi Eszterrel szakmailag konzultálva. Erről a munkáról George F. Cushing londoni professzor írt biztató recenziót. (The Slavonic and East European Review, Vol. 71. London: The Modern Humanities Research Association, 1993. No. 3. July, 502‑503. ISSN 0037‑6795.) Ekkor győződött meg a szerző arról, hogy a kultúrkörök interferenciájának fontos, és fehér foltnak tekinthető forrásai a magyarországi római katolikus könyvtárakban fellelhető cirill nyomtatványok, ezek marginalia anyaga és a provenienciájukhoz kapcsolódó levéltári iratok.

     Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként, majd tudományos kutatójaként a szerző ezt a mikrofilológiai munkát folytatta (Veszprémi Érseki Könyvtár), amelynek során meggyőződött arról, hogy Hodinka kutatásait ma már sok szempontból ki kell egészíteni (a szerző egyik mestere, Ojtozi is korrigálta Hodinka megállapításait), ám ennél több: ki kell terjeszteni a vizsgálatokat a délszláv és keleti szláv etnikumok érintkezési pontjaira, amelyek a Kárpát-medence interkulturális kapcsolataihoz sok új vonással járulhatnak hozzá.

     A szerző tudományos továbbképzési ösztöndíja során ismételten bekapcsolódván a baltikumi, illetőleg a szomszédos szláv (Eperjes, Šafárík Egyetem Ukrán Tanszéke) kutatóközpontok munkájába, számos konferencián fogalmazta meg az areális kultúraelmélet kiépítésére irányuló vizsgálatainak eredményeit. — Komparatív szempontból ehhez a témához is gyümölcsőzően járultak hozzá a szerző másik szakterületének, a balti-skandináv areális kultúrkapcsolatoknak a kutatásai, noha közvetve ugyan, de határozottan inspiratív jelleggel. Ezek közül különösen a jyväskyläi Finnugor Kongresszust, az Európai Baltisták Kongresszusát Stockholmban (illetve a Stockholmi Egyetem Balti Tanszékének, valamint a komparatív társadalomtudományokra különösen súlyt fektető Söderstorns Högskola Baltisztikai Intézetével kialakult kapcsolatait), valamint a Nordic Network on Intercultural Communication (NIC) nevű nemzetközi filológusi szervezet dániai szümpoziumait (Aalborg, 1996. és Koppenhága, 2001.) tartja munkája szempontjából gyümölcsözőnek. A NIC éves novemberi szümpoziumai nevükben is jelzik, hogy a felvilágosodás, a nemzeti identitás és a kultúrtipológia kutatásának összekapcsolását tűzik ki célul: „Nordic Symposium on Intercultural Communication and National Identity.“ – Ebből adódóan a jelen munka szerzőjét egyebek mellett az a célkitűzés is motiválja, hogy a kárpáti area interkulturális vizsgálatával komparatív adalékokat nyújtson a skandináv szakembereknek, és a kárpátisztika, valamint a baltisztika összekapcsolásával kidolgozza említett areális kultúraelméletét.

     Az MTA Doktori Tanácsa, illetve jogelődje, a Tudományos Minősítő Bizottság aspiránsaként készített értekezésünk „A felvilágosodás és a nemzeti ébredés hatásai a kárpátaljai ruszin, görög katolikus értelmiségre“ címet viselte. Akkor akadt olyan bírálónk, aki nem is értette, miben nyilvánul meg a felvilágosodás Kárpátalján, ám volt olyan opponensünk is – aki viszont a ruszinisztika egyik legjobb szakértője –, aki ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy Bacsinszky András püspök működését a ruszin felvilágosodás korszakának kell aposztrofálnunk. Noha mi már akkor sem szándékoztunk felvilágosodást keresni a ruszin kultúrtörténetben, hanem ennek hatásait igyekeztünk feltárni, sokkal szerencsésebbnek tartjuk, ha korábbi értekezésünk monográfiává csiszolása, finomítása során az európai kultúra recepcióját vizsgáljuk, éspedig az európai felvilágosodás korszakában.

     Távol álljon tőlünk, hogy tudományos munkában aktualizáljunk, ezért expressis verbis többször is el fogjuk utasítani, hogy politikai jellegű polémiába bocsátkozzunk a ruszinok mai helyzetéről, etnikai identitásáról vagy kulturális autonómiájáról. (Noha megvan erről is a szerző magánemberi véleménye, amit szakemberként alakított ki.) Azt mélyen hisszük és filológusi meggyőződésünkkel valljuk, hogy a tudósnak szabad szolgálnia korának emberét, szabad és kell is olyan kérdésekről nyilatkoznia, amelyek valamiylen aktuális problémához kapcsolódnak.

Amikor tehát hazánk és a térség európai felzárkózása került napirendre, és állandó témája minden gondolkodó embernek, hogy kulturálisan milyen mértékben illeszkedünk vagy illeszkedtünk eddig is Európába, akkor nemhogy szabad, hanem kötelessége is a filológusnak hozzájárulnia saját szakterületén is ehhez a kérdéshez. Jelesül, egy rendkívül elmaradott nép, a kárpátaljai ruszinság úgy volt képes találkozni az európai kultúrával, hogy a Magyar Királyság területén élt, ennek értelmiségéhez kapcsolódott, és amikor az egyházi unióval létrejött a görög katolikus egyház, akkor megnyílt a lehetőség a ruszin papnövendékek előtt, hogy a korabeli magyar (Nagyszombat, Nagyvárad, Eger) és európai kultúrközpontok (Bécs és Róma) teológiai intézményeiben tanuljanak. Mivel ez a folyamat a felivlágosodás korában indult meg, szerves részeként a felvilágosodás korában kelet-európai népekre jellemző nemezeti öntudatra ébredés folyamatának, logikus, hogy ezt a korszakot vizsgáljuk. Ez motiválja tehát könyvünk címét és a benne tárgyalt problémákat.

     A jelen munka elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa jóvoltából a szerzőnek három évre adományozott Bolyai János Posztdoktori Kutatói Ösztöndíj munkatervében vállalt feladat teljesítése, amennyiben a rangos ösztöndíjat azért folyósította Akadémiánk a szerzőnek, hogy korábban tudományos továbbképzési ösztöndíja (közkeletű szóval aspirantúrája) keretében írt értekezését monográfiává fejlessze. Köszönet illeti tehát a Bolyai János Posztdoktori Ösztöndíj Kuratóriumát, nemkülönben annak bíráló bizottságát és a kijelölt szakértőt, aki évente véleményezte a szerző munkáját és azt pozitívan akceptálta. Minthogy ezen szakértő neve az akadémiai eljárásban titkos, így mi sem tudjuk itt megnevezni. Reméljük azonban, hogy a nyomdába kerülés előtt még megtisztel azzal a lehetőséggel, hogy munknkról a könyvként való megjelenés előtt véleményt mondjon.

     Sajnálatos módon a Bécsben tervezett kutatásokat nem tudtuk maradéktalanul elvégezni, noha erre a Bolyai Ösztöndíj elnyerésekor vállalt munkatervben is utaltunk, további pénzforrások elnyerésének reményében. Mivel ez nem történt meg, azaz pénzforrásokat bécsi kutatásra nem kaptunk, így az általunk korábban gyűjtött forrásokból dolgoztunk; említsük itt meg elöljáróban a Sancta Barbara templom liturgikus könyveinek jegyzékeit, amelyeket a szerző fedezett fel az Österreichisches Landesarchivban, és amelyekre aspiránsi értekezésében – terjedelmi és időbeli korlátok miatt – még nem térhetett ki. Reméljük, hogy a jövőre maradt további, mélyebb bécsi forrásfeltárásunk ellenére tudtunk újat nyújtani már jelenleg is.

     Tovább folytattuk viszont a hazai levéltárakban korábban általunk végzett, és félszáz publikációban gyümölcsöztetett kutatásainkat a római katolikus gyűjteményekben fellelhető görög katolikus források terén, s e témában külön kismonográfiánk is készül, amelynek természetesen a fontosabb elméleti fejtegetései helyet kapnak az itt prezentált kötetünkben is. — Örömmel teszünk eleget szerződésbeli kötelezettségünknek, amikor megemlítjük, hogy Eger, Északkelet-Magyarország Párizsa c. kismonográfiánkat előkészítő publikációink helyszíni kutatásait anyagilag szponzorálta a Magyar Soros Alapítvány, a debreceni Universitas Alapítvány, valamint a debreceni Pro Regione Alapítvány; eperjesi kutatásainkat szponzorálta a Pro Renovanda Cultura Hungariae Dunatáji Népek Kutatása Szakalapítványa. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki valamennyi szponzorunknak.

    /.../

A monográfia folytatása: Bevezetés