|
Balla D. Károly |
UA-88 000 Ungvár (Ужгород) |
Tel: (00) 380 31 22 326-58 |
|
Ungvár |
Vár u. (Замкова) 8. |
Mobil: 06 70 244-7324 |
|
2002. október 24. |
http://bdk.ini.hu |
bdk@ungbereg.uzhgorod.ua |
Dupka Györgynek
a MÍKÍCS titkárának
Ungvár
Kedves Gyuri,
nagyon szépen legépelte Nagy Zoli ezt a nekem küldött levelet, látom, neked csak alá kellett írnod… Nincs is benne helyesírási hiba. No de mi az, hogy „A közelmúltban értesültünk arról, hogy kilépsz a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjából”. Én ezt neked e-mail levélben megírtam, te akkor reagáltál is rá, ennek több mint 2 hónapja… Ez a megfogalmazás – „értesültünk” – olyan, mintha olvastátok volna az újságban. (Ez azonban fordítva történt, én voltam az, aki így „értesültem” az elnöki poszt megszűnéséről.)
Én persze azt gondolom, neked küldött legutóbbi e-mailem bőven megfelel hivatalos kilépési nyilatkozatnak, lévén a MÍKÍCS nem jogi személy, és annak idején belépési nyilatkozatot sem írt senki, tudtommal soha nem volt nyilvántartás, így akár egy szóban tett bejelentést is el kellene fogadnotok, nemhogy egy írásban – bár elektronikus úton – küldöttet. De ha az a véleményetek, hogy, mint írod (illetve írta Zoli) „e tárgyban szabályos kilépési nyilatkozatod benyújtása szükséges, megfelelő indoklással”, továbbá ennek „rendes postai úton” kell érkeznie – hát legyen. Alább következik. Sőt, másolatban elküldöm Zolinak is, ha már ő fogalmazta a nekem most küldött levelet…
Azt azonban hadd kérdezzem meg, hogy hol hevert ez a levél közel egy hónapon át, miért kaptam csak most meg? A keltezés ugyanis: szeptember 29., és nekem ma, október 24-én hozta a posta egy feladó nélküli felbélyegzett borítékban, tegnapi keletbélyegzővel. Azaz nem a posta késlekedett. A feladó címe egyébként a levélen sem szerepel, fejléc sincs, így akár gondban is lehetnék, hová küldjem a nyilatkozatot. Mert hogy mi is a MÍKÍCS levélcíme?
Persze egy hónap ide vagy oda nem számít, én augusztus 17-én írt e-mailem óta nem tekintem magam az Írócsoport tagjának (és, őszintén szólva, létezését az utóbbi 6-7 évben nem gondoltam valóságosnak).
És akkor következzék (a korábbi e-mail néhány gondolatát is megismételve) az újbóli
Alulírott ezúton megerősítem folyó év augusztus 17-i e-mailemben egyszer már kinyilvánított elhatározásomat, hogy kilépek a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjából.
(ELÖLJÁRÓBAN)
Ez év júniusában az Együtt c. folyóirat első számának a megjelenésekor eléggé furcsálltam a lap alcímét: A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata. Ezen azért csodálkoztam, mert tudtommal ez a formáció egyrészt jogi szempontból soha nem létezett, másrészt mert legalább 6-7 éven keresztül egyszer sem ülésezett, harmadrészt pedig azért, mert mint Dupka György Kárpátalja magyarsága c. könyvéből (155. oldal) megtudtam, abban a percben én voltam az elnöke (itt egyébként az is olvasható, hogy a szervezet informális, azaz működésének nincs jogi alapja), és engem sem elnökként, sem tagként senki sem értesített a lap indulásáról. Vagyis akik a lap körül bábáskodtak, az előkészületek hosszú hetei alatt nem tartották szükségesnek, hogy egy MÍKÍCS-tagot (elnököt?) értesítsenek a MÍKÍCS-lap indulásáról… Ezt joggal tekinthettem jelzésnek arra nézve, hogy tagságom nemkívánatos.
Tekintettel a köztem és írótársaim közti feszült helyzetre, nem akartam tovább feszíteni a húrt azzal, hogy számon kérem: nekem, mint (bárha formális, de mégiscsak:) elnöknek miért jut utolsóként tudomásomra az Együtt indulása, miért kell Budapesten a Vörösmarty téren az első lapszámot megvásárolva megtudnom, hogy az Írócsoport lapot indított. Eltűnődtem, ezek után tekinthetem-e magam a legkisebb mértékben elnöknek?
Az utóbbi aggályom bő két hónappal később (!!) megoldódott: a Kárpáti Igaz Szó augusztus 17-i számából értesültem arról, hogy hosszú kihagyás után újra ülésezett az Írócsoport, és az elnöki posztot megszüntette. Ez nagy megkönnyebbülés volt számomra, de azt gondoltam, nem kellett volna ennyit körülményeskedni, tisztább dolog lett volna egyszerűen leváltani engem, hiszen amúgy sem tekintettem már egy ideje létezőnek az írócsoportot, sem magam elnöknek.
Nem kívánva további fejtörést vagy kényelmetlenséget okozni az Írócsoportnak a tagságommal (pl. hogy értesíteni kelljen engem), és végképp elkerülni kívánván azt a látszatot, hogy az Együtt vagy az Írócsoport működésében az én személyem bármiféle akadályt jelenthessen, augusztus 17-én kelt e-mailemben tisztelettel bejelentettem az Írócsoportból való kilépésemet.
Ezt most ezúton megerősítem.
(A KÖZVETLEN OKOK)
Kilépésem első (és szerintem elégséges) indoka tehát így foglalható össze:
Tekintve, hogy az Írócsoport tagjai úgy indították (szerkesztették és adták ki) az Írócsoport folyóiratát, hogy erről tagtársuknak (elnöküknek?) nemcsak a tanácsát és hozzájárulását nem kérték, de még értesíteni is elmulasztották, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy az Együtt közreműködöi engem nem tekintenek tagnak. (A most nekem küldött levél ellenkező állítása tehát nem állja meg a helyét.) Ezt én olyan negatív üzenetnek tartom, amely önmagában elegendő lenne a kilépéshez.
A második indok, hogy az elnöki poszt megszüntetéséről a sajtóból kellett értesülnöm. Készséggel elfogadom, hogy korábbi (januártól megszűnt) e-mail címemre ment a meghívó (én, lám, nem nehezményezem, hogy nem „rendes postai úton” küldtétek), de hogy sem előtte nem konzultáltok velem, sem utólag nem értesítettetek (mondjuk telefonon) a személyemet érintő döntésről, ezt a második negatív üzenetnek tartom, és ekkor már eldöntöttem a kilépést.
(A TÁVOLABBI ÖSSZEFÜGGÉSEK)
Mindez egyáltalán nem befolyásol abban, hogy mindnyájatokat továbbra is barátomnak tekintsem, és roppant módon szeretném, ha ti is (bár leginkább az ellenkezőjét tapasztalom) különbséget tennétek az irodalomról vallott nézeteink eltérősége és a magánéleti, emberi, baráti vagy legalábbis korrekt kollegiális kapcsolatok között. Ezeknek ugyanis semmi köze a MÍKÍCS-tagsághoz.
Baráti jóindulattal, megértésetekre számítva:
Balla D. Károly
Ungvár
2002-10-24