Kedves Gyuri,

köszönöm baráti szavaidat és azt, hogy állást foglaltál. Ezúton tisztelettel kérdezem, hogy leveledet magántermészetűnek tekintsem-e, avagy hozzájárulsz ahhoz, hogy közzétegyem a honlapomon. Gondolom, ezt kívánja a fair „játék”, ezért ezúton kérem beleegyezésedet.

Állításaiddal nem szeretnék vitába szállni. Ez a te véleményed. Az enyém nagyjából ezzel ellentétes. Kölcsönös félreértések azonban nyilván mutatkoznak, ezek közül most csak egyet hozok fel, mégpedig azt, hogy én a közösséget szolgáló magatartásotokat kifogásolnám.

Szeretném, ha belátnád: szolgálni lehet nívósan és korrekt módon, de lehet másként is. Nekem a másként való szolgálás ellen vannak kifogásaim. Kizárólag ezt bírálom, mert nem gondolom, hogy a szerintetek „szinte kilátástalan kisebbségi körölmények” felmentést adhatnak a minőségi teljesítés alól, és nem igazán értem, miért tekintitek ezt személyes támadásnak. Személy szerint nekem senkivel sincs bajom (ellenségképem pedig végképp nincsen; ezt a népszokást meghagyom nektek!), mindnyájatokat barátomnak tekintelek, de ettől még megírhatom a véleményemet egy szerintem rossz könyvről vagy az előrelépést szerintem visszavető tendenciáról, nem? Egyébként megírom a jót is, lásd Penckófer, Bagu, Vári Fábián László, főiskola, beregszászi színház – a teljesítményt és a minőséget elismerem; amit azonban fércmunkának, irodalmi kóklerségnek tartok, arról talán szabad bíráló véleményt formálnom. Bár nyilván hihetetlen számodra, de ezzel egyáltalán nem az a célom, hogy  „közös barátainkat nap mint nap sárbatapos”-sam, hanem a jobbító szándék, a figyelmeztetés, hogy talán nem illik ugyanazokat a műveket új címen újrakiadni, hogy szerkesztés közben illik odafigyelni: a novellák fele le ne maradjon; és hogy a szolgálat nem egyenlő a legalacsonyabb igények kiszolgálásával, mint ahogy a teljesítés sem egyenlő a látszatkeltéssel.

 

Köszönöm ünnepi jókívánságaidat, neked is hasonló jókat kívánok.

Barátsággal üdvözöllek.

-bdk