Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis

„Úristen, milyen gazdagok vagyunk!!” – mondja Gáti István (LÁSD). Bizisten igaza van. Mérhetetlenül örülök lelkes felfedezésének. Annak is, hogy ilyen illusztris helyen rendeztek megemlékezést a magyar pszichoanalízis atyjáról.

Szomorú viszont, hogy ezek szerint Ferenczi Sándor és munkássága mintha még mindig messzemenően ismeretlen lenne Magyarországon. Nem kellene ennek így lennie. Félreértés ne essék, megjegyzésemet nem Gáti Istvánnak szóló szemrehányásnak szánom, csak konstatálom a sajnálatos tényt. Ferenczi életéről, munkásságáról, Freudhoz kötődő barátságáról, szakmai kapcsolatáról már megjelent ugyanis könyv magyarul. Mi több, ugyanaz kétszer.

Dr. Harmat Pál, korábban Linzben, hosszabb ideje Bécsben élő elmegyógyász és pszichoanalitikus sokat és sokszor foglalkozott Ferenczivel. „Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis” c. könyve rövid időn belül kétszer is megjelent: 1986-ban az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában Grunberger Béla bevezetőjével, majd 1994-ben a Bethlen Gábor Könyvkiadó gondozásában Antall József néhai miniszterelnök kiállítás-megnyitó beszédével kiegészítve.

Harmat fő érdeklődési területe a pszichoanalízis és annak története, orvosi szociológia, az öngyilkosság és alkoholizmus. Szakcikkeken kívül rendszeresen publikál magyar nyelvű irodalmi lapokban: Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Forrás, Kortárs, Thalassa stb. A könyv azért is érdekes, mert a szerző a pszichoanalízis magyar történetével párhuzamosan akarva-akaratlan bemutatja a magyar zsidóság 20. századi történetét is.

Tanulság: ezek szerint érdemes régebbi kiadványokról is szólni a neten.