Haditorta

Apai nagyanyám hagyatékából a minap két érdekes konyhaművészeti specialitás került elő.

Az első:

Hadi fehérbab-torta.

20 dkg fehér babot előző este hideg vízbe áztatni, másnap puhára főzni és átpasszírozni.
1/2 tojás sárga
12 dkg cukor
1 dkg prézli
1/2 citrom leve
3/4 csomag sütőpor
1/2 tojás habja
Tojás sárgáját a cukorral habosra keverni, aztán a babbal, citrommal és sütőporral is, végül a prézlit és habot is könnyedén hozzákeverni. Kikent, lisztezett formába 1 óráig sütni. Keresztben elvágni és baracklekvárral megkenni. A tetejére is lekvárt tenni.

Hogy liszt nem volt, az közismert. Ezzel szemben viszont bab, az akadt, ezt tudom nagyanyám beszámolóiból is. Valamint a Károlyiné Andrássy Katinka naplója alapján készült filmből, amelyben a kommün alatt az ország vezető arisztokráciája az antik ebédlőben meisseni porcelánból ezüst evőeszközzel ette a bóbitás szobalány által feltálalt - babfőzeléket.

A bab fontos alapanyag. Eredeti rendeltetésén kívül alkalmas még a tortatészta mellett gesztenyepüré és csokoládé massza előállítására is. A 20 sz. politikai rendszerekben, diktatúrákban, valamint ínségekben egyaránt bővelkedő történelmi korszakainak élelmiszertechnológusai mindezt - és még sok mást is - kikísérleteztek. Szóval liszt helyett bab. Technológiailag jelentős ügyességet kíván viszont a fél sárgája és fél fehérje. Azt hiszem, komoly gyakorlatot és koncentrációt igényelne, hogy eltaláljam a pontos felét. Különben nem stimmelnek az arányok. No, meg a másik fele nyilván a mindenkori háború más kulináris csodájához kellett.

Sajnos a hadi receptek nagy részét ceruzával írták, így nagyon nehezen olvashatóak. Úgy látszik, már tinta se volt. Az viszont elgondolkoztató, hogy ezek szerint egy tisztességes polgári háztartásban a háború negyedik évében, volt még, ha liszt nem is, de baracklekvár. Feltételezem, házi.

Milyen szerencse, hogy ma, a tartós béke 58. esztendejében nem kényszerülünk ilyen „áramvonalas” étkekre. Habár, ki tudja. Eszembe jutott, hogy a kalandvágyó gazdag nyugati turistáktól dupla pénzt lehet kicsalni a garantáltan primitív, árammentes, tábortüzes bogrács-vacsoráért, gyertyavilágítású szálláshelyért, a budi pedig eredeti „antik” dolog, külön feláras izgalom. Ilyen alapon talán lehetne, mint attrakciót, nosztalgikus haditortát is luxusáron kínálni. Persze szigorúan csak bio-öko-babból.

A másik „lelet”:

Egy békebeli polgári vacsora 1905. április 18-án (14 személyre) „Marcsánál”
Pompéryné, Mezey Jolán feljegyzése (Jolán néni nagyanyám sógornője volt)

3 kg 60 deka hal, 20 rákból* szósz. Vajon sütve, gombával együtt.
2 és fél kiló tisztított vesepecsenyéből szeletek, angolosan, kerek tálban, közepébe ragou: 1 kiló libamájból. 22 egész gombából.
1/2 kiló briósból és 1 kiló borjúhúsból készült fasírt, nokedlivel, madeira mártással elkészítve.
3 fiatal csirke, sülve, negyedekre vágva és 1 liba sülve.
Zöld saláta tojással
Fagylalt, sajt, gyümölcs
Fekete kávé , tea.

*Gondolom, nagyobb rákok, legalább scampik, esetleg languszták lehettek

Hogy mennyit tudtak annak idején enni! Persze, az eredmény látható a századfordulós fényképeken, amelyek tanúbizonysága szerint a hölgyek telt idomai a fűzőből ugyancsak kitüremkedtek – halcsont ide vagy oda. Ugyanezt a hatást ma is könnyen elérhetjük némi ámerikás „burgerekkel”, majonézes hasábburgonyával. Brrrr!!! Akkor már inkább vesepecsenye libamájjal!

A halcsontos korzett különben nem volt hülyeség. Dédanyámnak minden régi felvételen ez kölcsönözte a nyársat nyelt nemesi-nagyasszonyi testtartást. A fényképek szerint a telt idomok aztán, úgy 1918 körül, - majd 1944-45-ben ismét -, lassan megfogyatkoztak: lásd haditorta.