03.07.05
Pompéry Judit
hozzászól | cseveg

Vizsgaidőszak

Ki ne emlékezne rá, hogy milyen stresszel jár? Ha egész évben nem is csinált semmit az ember, ezekben a hetekben földig lógott a nyelve. Azt nem állíthatom, hogy leánykánk egész évben lazsált volna, de érzékelhetően kevesebb volt a mindennapi nyomás, mint a Francia Gimnáziumban. Elfoglalta magát persze, tüntetéstől váradáson át marketing-szemináriumig, előadások, vernissage-ok látogatásától projekteken át a gyakorlati munkáig. De azért jutott ideje az egyetemista lét élvezetére. És ez így is helyes.

Node, most vizsgaidőszak van. Két héten belül 4 vizsga. A Sturm-und-Drang-korszak hétfőn kezdődött az anatómiával. Két féléven át a csontozatot és az izomzatot tanulták. A képzőművésznek tudnia kell, mi történik a bőrfelület alatt, amikor valamilyen mozdulatot, lendületet, erőkifejtést kíván ábrázolni. (Nem volt véletlen, hogy Leonardo olyan nagy érdeklődéssel boncolt.) A tantárgy elméleti részén túl a hallgatónak választania kell az izomfajták közül valamilyen súlypontot, ill. egy állatot, amelyen azt egy maga készítette modell segítségével bemutatja. Zsófi a tehén fejét választotta. A kérődzők ugyanis az állkapcsukat nemcsak vertikálisan le-fel, hanem horizontálisan is tudják mozgatni.

Ne tudd meg, mennyi baj van egy ilyen tehénfejjel! Hol a drótváz esett szét, amikor rá akarta húzni a nylonharisnyát, hol a strimflin futottak le/fel a szemek, amikor hozzávarrta az immáron stabil, de szúrós fémvázhoz. Harmadik nekigyürkőzésre minden stabilitás megoldottnak tűnt, csak a szemlefutást megakadályozandó, de sajnos száradni nem akaró csónaklakktól volt napokig büdös az egész ház. Közben megtudtuk a már levizsgázottaktól, hogy a prof. igazságtalan, nemcsak a megtárgyalt húszféle izmot kérdezi, hanem a többi 135-öt is (vagy hány van?). Egyáltalán, alapvetően sértett ember, és nem látja be, hogy nem az anatómia a képzőművészet legfontosabb tantárgya.

Vasárnap éjfél körül tette elém véleményezésre a kötelező dokumentáció szöveges részét, amelyben jegyzőkönyvezi, hogy milyen lépések során jutott el a benyújtott modellig. (Helyesebben az összesen 3 modellen át a végső lakkozott, pirosra festett gumival felpántlikázott - ezek az izmok –, állkapcsát minden irányban mozgatni tudó életnagyságú tehénfejhez.) A szöveg pocsék volt. Ezt meg is mondtam, hisz őszinte kritikát várt tőlem. Vagy mégsem? Mindenesetre nem ebben a pillanatban. Latolgatta, hogy mi van akkor, ha ... De nem, ... azt talán mégsem! Akármilyen szőröző a pasi, eddig még nem húzott meg senkit. Ehhez képest másnap ragyogott a lány ábrázata. Eredmöny: 1 mínusz, avagy 1,3. (Ne szörnyülködj, kedves olvasó, itt az egyes a legjobb.)

Kedden volt kultúrtörténet-vizsga. No, ez nekem való tantárgy lenne. A görög mitológiát tárgyalja elölről, hátulról, az összes istennel, félistennel, valamint ezeknek vágyait, intrikáit, szerelmi gubancait, aljas kis stiklijeit, disznóságait, bosszúhadjáratait, stb. Nagyon emberi történetek ezek. Megértem, hogy ókori elődeink viszonya sokkal vidámabb, bensőségesebb volt az istenekhez, egyáltalán a valláshoz, mint később a kereszténység alatt. Az utolsó kétezer év csupa példaértékű kínról, szenvedésről, emberfeletti megpróbáltatásról, példamutatásról szól, vidámság, önfeledtség fél szál se. Szóval Kerényitől, Trencsényi Waldapfeltől jól jött a néhány kötet a házikönyvtárban. Kiderült, hogy mindenki Kerényiből tanul: lefordították németre, angolra, ő a nemzetközileg kötelező biblia ezen a téren.

No, ha a hallgató megtanulta a népmesegyűjteményt, akkor jön annak alkalmazása: Sorra veszik, hogy a reneszánszban, barokk időkben és később ki hogyan ábrázolta ezeket a hősöket, történeteket, milyen metamorfózison mentek át egyes mitológiai figurák és miért. (Gondoltad, pl., hogy a Superman-ek, Batman-ek a görög Herkules mai megtestesítői?) A vizsga abból áll, hogy a prof 8-10 képet tesz a delikvens elé, amelyekről fel kell tudni ismerni, a művet, hogy kitől, mit ábrázol, milyen mitológiai sztorira utal, attól mennyire vonatkoztat el és miért. Rettentő izgalmas témakör és feladat. Zsófi Dürernél kicsit belebonyolódott Danae-ba, mégis sikerült 1,7-es eredménnyel abszolválnia.

Szerdai vizsgatárgy: új médiák avagy computertergrafika. Ennek keretén belül a hallgatónak egy bizonyos grafikai program segítségével el kell sajátítani a szakmai alapokat. Utána szabadon választhat, hogy min gyakorol: készíthet rajzfilmet, honlapot, videót, vagyis bármit, ahol a tanultakat felhasználhatja. Zsófi – némi családi konzultáció hatására – úgy döntött, elkészíti cégünk honlapját. (Eberhard már több kísérletet tett, hogy valakit megbízzon ezzel – eddig kevés sikerrel.)

Leánykánk boldogtalan volt a munkaadóval. Elégtelennek tartotta a kommunikációt, a szakmai segítséget, értelmetlennek a reklámszöveget, más szóval en bloc mindent. Végül kifakadt, hogy egyáltalán, ahhoz képest, hogy ingyen csinál itt valamit fontosat a cégnek, igazán mutathatna a megbízó (az atya) több érdeklődést és kooperációs készséget. (Van benne valami.) Végül én átírtam, modernebbre, szemtelenebbre pofoztam a szöveget, Zsófi pedig elvégezte a grafikai részt. A főoldalon (= intro) cégünk „székházát” elidegenítette, szétszedte és összerakta, vagyis az épület elemeiben és cikk-cakkban mozog a képernyőn, ahogy modernül vibrál manapság minden. Fényképek helyett rajzokkal illusztrálta a mérőműszereket - ezek is ötletesen mozognak.

A feladat a funkciók használatának bemutatása, valamint a koncepció érzékeltetése volt, így természetesen nem készült el szerdára az egész honlap, csak annak váza, leglényegesebb elemei. Az aprólékos kidolgozás, minden oldal szöveggel való feltöltése még hátramaradt. Maradna is ítéletnapig, de a vizsgán a professzor úgy döntött, hogy a munka publikussá teendő a nyitott kapuk alkalmából július 12-14-én. Ekkor a legjobbak kiállíthatják és személyesen bemutathatják munkáikat azt az érdeklődőknek. No, addigra meg kell lenni a végleges állapotnak, ha nem akar szégyent vallani a hölgy. Vagyis remélhetőleg 12-én rátehetjük a kész honlapot az Internetre.

Hátra még a rajzvizsga, de közben van a Frankfurt/Odera-i projekt. A város fennállásának 750-ik évfordulója alkalmából tartandó ünnepségek kulturális részének díszleteit és kosztümjeit a berlini főiskola tervezi. Zsófi egy hét fős tánccsoport mozgó trélerének a dekorációját vállalta. A díszlettervezés maga az alkalmazott művészet körébe tartozik. Itt az esztétikai igényeken kívül szem előtt kell tartani a statikai szempontokat, a járgány méretekeit, valamint további A, B, C, D, ... aspektusra kell tekintettel lenni. Az együttműködés nehéz, mert a kurátor, a technika (back stage), a koreográfus Frankfurtban, a kosztüm- és díszlettervezők, a művészeti felelős tanár Berlinben. Utóbbi rossz szervező és szétszórt, a kosztümös naponta változtatja a kalapok méreteit, amelyeknek széltében el kell férni egymás mellett és mögött a tréleren, stb. A sok bába közt elveszni tűnik a gyerek. Ezért ugyan nem jár jegy a főiskolán, de valahol ez is egy vizsga. Életképességből, alkalmazkodásból, szervezésből.

Az utóbbi jegyében a varrógép már három hete áll az asztalon a nagyszobában. (A miénkben.) Tétlenül, de kilátásba helyezve. Ma délután kiruccanás Frankfurtba, előtte viszont gyorsan retorika-kurzus. („Lehetetlen, hogy jobbnál jobb ötleteim vannak és nem tudom meggyőzni a többieket! Meg kell tanulnom beszélni, érvelni!”) Addig is: „Magyarázd el még egyszer, hogy hogy is van ...?! De rövideden, mert nincs időm! Különben, jobb, ha nem szólsz hozzám. Azt sem tudom, hol áll a fejem!”

Szóval, stressz, az van. De az élet úgy szép, ha zajlik.