Peches ember ne menjen a jégre

Ma valahogy nincs szerencsés napom. A két főre vásárolt halat hárman esszük – Zsófi itthon van ebédidőben. Nem baj, majd készítek bővebben mért garnírungot. Jut eszembe: Volt valahol valami (véletlenül) ízletes fogyókúrás recept korianderes sárgarépával, borral és főtt tésztával. Ebike újabban nem eszik tésztát, majd ő kapja a tegnapról megmaradt rizst.

Eme gyorsan kialakított koncepció után nem találom a télikert ajtajának a kilincsét. Nem kérem, nem vagyok bolond, csak legutóbbi szállóvendégünk elől férjem odamenekítette az alkohol tartalmú teljes italkészletet, miután döbbenten és kényszerűen tapasztaltuk, hogy a hölgy alkoholista. Szenvedélybetegek pszichés gyógyításában nincs gyakorlatom. Így nem tudtam, hogyan kezeljem, amikor 2 napig tartó kijózanodása után tagadta, hogy alkoholproblémája lenne. De ez egy másik történet. Nálunk mindig zajlik az élet.

Alkoholista vendégünk el, én főzök, de nincs kilincs. Eberhard szerint a pincében vagy a műhelyben, de lehet, hogy az ebédlőben. Végül az előszoba komódfiókjából került elő. Eberhard folyton szid, hogy semmit sem talál ebben a fiókban az én kesztyűim miatt. Szerintem a kilincs miatt nem férnek el a kesztyűk.

Korianderes répa, hal, tészta kész, terítve, rizs melegítve. Ill. dehogy. Rizs helyett a kenőmájast sütöttem meg a mikróban. Utóbbit semmi esetre sem kellett volna, sőt, nem sütve, inkább hűtve fogyasztandó. Egyforma fedeles cserépedényben álltak a hűtőszekrényben. Valaha libamájat árultak ebben a kiszerelésben. Ma mindkét fogás közös vonása, hogy egyik sem libamáj.

Zsófi zsörtölődik, hogy a hal szálkás, hogy hol, azt a rajta levő répa miatt nem látni, a tészta pedig a villával ehetetlen. Túl rövid. Vagy túl hosszú? Vagy tudomisén. Szóval nem mászik a villára, ill. nem marad rajta. Bezzeg az olasz spagettit fel lehet tekerni! Hát én ma nyilvánvalóan semmihez sem értek. A helyében hozzám vágtam volna a tányért ennyi balfácánság után. De ő jólnevelt úrilány, nem tesz ilyet. Elnéző mosoly, ma minden bűnét megbocsátja nekem.

Desszertnek feladtam a maradék fagylaltot. Nem, Ebike nem kér, mert nem lenne szabad. Jó, legföljebb egy fél adagot. Zsófi sem kér. Ill. szintén egy felet. A habtejszínből viszont mindketten duplán. Utóbbit megkóstoltatták Pablóval, akinek szintén ízlett. Jól megy nekünk. A bérmacska is tejszínhabon él.

A tej viszont megsavanyodott. A kibontott következő dátumú csomag szintén. A további 2x1l szavatosság szerint még 3 napig jó. Ez, úgy tűnik, szigorúan titkos információ, a tej ezt nem tudta. Különben jó a macska a háznál. Ha ő nem hajlandó meginni, akkor biztosan már aludttej, még ha én nem is látom még rajta.

Végül hátrahagytam a leszedést mondván, hogy felmegyek az irodába kikapcsolni a fridzsidert. Egyszerre tört ki belőlük a röhögés. A számítógépre gondoltam, de így is megértették.

Mára, azt hiszem ennyi elég. Ne provokáljuk a sorsot, ha nem muszáj. Inkább olvasom tovább „... Teréz anyut”. Jobb mások hülyeségein szórakozni.