EMLÉKEZET ÜL...

(Lila Lelenc jeligére)

folyamatos jelenben égünk
fejünkre olvadnak mécses csillagok
tőlünk izzadhat a gerjesztett elmúlás
a szivdobbanás még mindig megelőzi az ütemet
már nem dob le egykönnyen hátáról a kantáros idő
az éledő hangulat is Rád emlékeztet
ez egy egyszerű szerelmes vers
kioldhatatlan a biztonsági őv
a fantázia még mindig ölében tart

a dúsitott indulattól fogan a téma
felesleges minden elővigyázat
gyermeked vagyok léha pillanat
ellesett sejtelmünk mindenről akad
a helyzet hasonul és jelentésre ad okot
egylényegűek vagyunk a valósággal
még nem tanultunk meg a vizen hálni
ezért csak továbbra is jár belénk a lélek
bár a tükör torzit mégis sorsunk
elkötelezettjei vagyunk

szemünkben a felismerés lobog
a szabad lebegés lételemünk
látszattól sem függve tudatositunk
a sorbaköltött elemek is töltenek
fenn az irgalom lenn a meg-nem-bánás
az eltökéltség páfrány nyomata
a szer/l/encse alatt kinagyitva nyüzsgünk
és pironkodva szedjük a titok piruláit

emlékezet ül...

Csik-Hágó, 2oo3.szeptember 6.