Barátnőimmel cigarettára...

(Krislion naplójára: 03.08.28)

Barátnőimmel cigarettára gyújtottunk, és csacsogni kezdtünk a havi rendes ötye-partinkon a szobám mélyén. Magamhoz szorítottam a kispárnámat, kakaót kortyolgattam, és hallgattam a témát.

_Darwin mondja, hogy a nő/stény nem azt a hímet keresi, amelyik neki a legjobban tetszik, hanem azt, amelyiktől a legkevésbé undorodik. Jut eszembe.

Férfiak. Fiúk. Srácok. Pasasok. Ezek voltak a témák. Folyton ezen töprengünk, a megérthetetlen, kielemezhetetlen erősebbik nemen. Se velük, se nélkülük. Hiába ülünk össze a lányokkal cigarettafüstbe burkolódzva, nem tudjuk megfejteni e rejtvényt: férfi.

_TI rólunk szívesen…, de MI /is!/ önmagunkról mesélünk legszívesebben, ezt Marlene Dietrich is felismerte, ugyanis írja valahol: hogy a sikeres öntörténetek mindig jókedvre derítik az önző hímet… - ezért lehet minket jól kielemezni, főleg a nőtárs az oldalunkon tud a basic szokásainkról hosszasan hallgatni, az a személy, aki a remek „de-jó-fej-vagyok” sztorinkat már 50-ik alkalommal hallgatja végig. Vagyis ő tud valamit. Őt kellene meghallgatni egyszer rólunk. Ám a férfi gyáva bizonyos dolgokban. De azért lehet velünk is beszélgetni a hímről mint olyanról - bár azt a mondatot, hogy „Akkor most legyünk teljesen őszinték” inkább női kijelentésnek érzem.

Dacosan közlöm a társasággal, engem juszt is vár a nagy Ő, a fehér lovas herceg (FLH). Mosolyognak, de átragad rájuk lelkesedésem, hát persze, hogy őket is várja valahol egy daliás FLH, és nem lesz mindig így, hogy nyomorunkon kesergünk, hanem lesz olyan is, hogy nincs min keseregnünk.

_Úgy emlékszem: kamaszlányok szobáiban gyakran találni lovakról plakátokat, erre kell gondolnom. Valamint: a ló csatakos hátán nagy a női boldogság, lovagló lányok tudják ezt, és ha a modern kabriós, barnára sült alkart kilógató, napszemüveges, izomtrikós herceg közelít, akkor a Biblia /Jeremiás k./ intése jut eszembe, hogy vigyázni kell a csődőrré vált férfiakkal, mert mások női után..., de az elképzelt Herceg persze és azért még rendes. Lehet. Ugyebár.

Idősebb felmenőim szerint az ember a főiskolán tuti megismerkedik élete párjával. Aha. Tisztelet a kivételnek, tisztelet nekem.

El sem tudom képzelni, hol is bujkálhat az én FLH-m. Előkerülhetne már.

_Pedig a férfi „támadós”. Imád harcolni, felfedezni. Lásd: foci, boksz, Amerika, Himalája, Hold… Mostanában miért nem indul a hím felfedezni a „sötét kontinenst”, ahogyan Freud a nőt nevezte. Mi történhetett? Velünk? Veletek?

A csajokkal már azon gondolkodunk, élni fogunk a lehetőséggel, amit a modern világ nyújt, és összedobjuk a malacperselyünk tartalmát egy klónra, egy valódi férfira, aki olyan, amilyen nincs. Csinálunk egy FLH-t.

_Ha egy férfi olyan lett, amilyennek a nő akarta, nem kell neki. Ez van. Nem érdemes csinálni FLH-t.

Amíg gyűlik erre a pénz, felhívom a legjobb jóbarátomat, és megkérdezem, szerinte én hol találom majd meg az én fehér lovas hercegemet (FLH-t). Nevet rajtam. Ha-ha-ha.

De most komolyan! Hol találok rá? Hol keressem? - kérdezem kétségbeesetten.

Talán a cirkuszban, vagy egy lovardában!- feleli, és nevet.

_Az ágy mellett gyakran található férfi. Miért? Mert a férfi – statisztikailag bizonyított – gyakrabban esik ki az ágyból. Az ok? Az ágyban a nő simulni akar, a férfi – post festa – nem és nem. Hol van még a férfi? Lóversenyen? Bizony, ott állnak az egykori „hercegek”. Virslit esznek a bódé mellett. Gyakran zsírfoltos zakóban. Miért? Mert ez az egész civilizált férfi-herceg – szerintem – hazugság. Azért találtuk ki, hogy a nőnek imponáljunk. Orson Welles mondta ezt, én meg egyetértek. Máskülönben a virsli, kolbász fallikus jelkép. Ugyebár. Köze van a hími félelemhez, állítja a női irodalom. Lehet. Nem tudom. A férfi nehezen beszél a félelmeiről.