Journal intime

1_Csak a cigarettáról kell/ene beszélnem. Pipázni mindig a nálam öregebbek pipáztak, a pipázásban van valami öreges szörcsögés, meglett dölyf, így meglepett, hogy fiatal fiút láttam pipázni a folyóparton, kellett volna egy dinnyehéj a vízen, bár a pipázó is dohányt szív, mégis más, gondolom. Másképpen éli meg a legfontosabbat: az időt. Vagyis: a pipa adott, és máris képzelem hozzá a falusi házat, az ámbitust, a kandallót, a hű ebet, a gyomot a ház mögött, a hosszas szemlélődést, a budit. De egy író legyen óvatos, ha képzeleg. Tehát akkor: én magam „csak” cigarettáztam. Ekképp a cigarettához értek valamennyire. Vagyis itt és most arról szeretnék beszélni, amihez értek. Bár igaz, pipát szívtam én is. De nem tetszett, körülményes volt. Az a hosszadalmas tömködés. A dohány igazgatása. Az a bonyolult rágyújtás. A szippantgatás, hogy szelelj végre. A pipa éppen azt nem engedte, amit vártam tőle, a tűnődő gondolkodást. És a szivarral sem boldogultam igazán. Mert úgy szívtam, mint egy cigarettát. Türelmetlenül. Mohón. Kapkodva. Nem tisztelve azt. És ezért az emberek megvetően néztek rám. Ami viszont, bevallom, tetszett azért, mert „azok” az emberek néztek úgy rám. Rauchen Sie weniger, aber besser und länger; machen Sie einen Kult daraus, hirdeti Zino Davidov.

2_Mindenféle dologról írnak az írók, a lélekről rengeteget, a szerelemről is bőven, a halálról is, de arról nem találtam írást, hogy valaki úgy dohányzott volna, hogy a lélek szakadt bele, pedig láttam ilyet. Még „anno” Erdélyben jártunk egy öreg, beteg, szegény írónál, akinek cigarettát vittünk. Az öreg intett, hogy a lakásban nem szabad beszélni, mert figyelnek, nem szabad a telefonba sem mondani semmit, fülelnek. Ott ültünk hát a fűtetlen, megfülelt romániai csöndben, kínunkban mosolyogtunk, nyikorgattuk a széket, elképzeltük a nyikolaj high-tech poloskáit a sárgult, koszos tapéta alatt. Aztán átadtuk a cigarettát. Az öreg mohón feltépte a dobozt, kiszedett egy szálat, rágyújtott, szívta élvezettel, és köhögött élvezettel, mi zavartan figyeltük a csöndben, aztán az öreg író ránk nézett. Az arca már sima volt, szabad, felszabadult az élvezettől, igen, észrevette a döbbenetet rajtunk, látta, hogy mit láttunk, és mi is láttuk, hogy ő mit látott bennünk, aztán nevetni kezdett a homályos szobában, és mi vele nevettünk. Életem egyik legjobb nevetése volt.

3_Reggel, ha futót láttam fujtatva a parkban, ziháltam, szégyenkeztem a cigaretta miatt. Este viszont, ha a valamelyik füstös kultúrlebujban egy szép nő rágyújtott a szomszédos asztalnál, soha. Arra gondoltam ilyenkor, hogy egy szép, okos arcot a cigaretta még szebbé tesz.

4_Megvetik a dohányost. Mostanában. A dohányosok oda szorulnak vissza, ahol elkezdték. A sarok mögé, a parki bokrok közé, a vécébe. A légitársaság a felszállás után örömmel tájékoztatja az utasokat, hogy új szolgáltatást vezetett be: „Tilos a dohányzás!”.

5_A régi vicc így szól, szabad-e imádkozás közben dohányozni? Nem és nem, de az okoskodás segít-lendít, mert: dohányzás közben szabad imádkozni. A villamoson férfi ül az ablaknál, ujjai között cigaretta. Itt nem szabad dohányozni, szól egy kövér nő. Nem dohányzom, mondja a férfi, csak tartom. De tudni kell: a madridi metróban ez is tilos.

6_Persze, az ágy. Az ágyban nem ildomos. Ingeborg Bachmann (is) a megmondhatója. De reggel még az ágyban az elsőt, este még az ágyban az utolsót. A két cigaretta között pedig számtalan másik, az egész fene nap veszkődéses cigarettái. Meg a híres cigi „utána”, melyet, ha mindketten dohányoznak, közösen, de külön élvezve szívnak el, igen.

7_Azon olykor gondolkodtam, ki és milyen elv alapján találja ki a cigarettaneveket, és most itt egy hosszú lista következhetne a jelenből, de nem lehet ezért-azért, reklámért, így vissza kell röppennem a gyerekkorba, ahol minden talán szebb, talán rosszabb, de – más volt. Látom azokat a gyűrött, silány papírdobozokat, inkább cigarettás zacskókat a zsebben, az asztalon, a kézben. Pontosan látom a szutykosan olajos gyufásdobozokat is, ahogyan előkerülnek a zsebekből, néha felvillan egy-egy bádog etui szűrőtlen cigarettákkal. Szóval Terv, Fecske, Munkás, Daru (ha jól emlékszem), Románc… Megannyi márkanév, összelökött szavak. A kedvencem a Munkás volt. Mert úgy sulykolták belém, ezért képzeltem így, hogy a becsületes munkás a becsületes munkanap után leül a kék munkásruhájában a munkásműhely előtt, és elszív egy Munkást, a világ meg kerek.

8_Hogyan van? Éjjel elfogy a cigaretta, az ember jön-megy, kihuzigálja a fiókokat, vizet iszik, aztán a rejtekhelyet is megnézi, a zsebeket vizsgálja, akár egy tolvaj, utána vécére megy, settenkedik a sötét szobákban, és közben egyre erősebben érzi, hogy ujjai közül, a jobb keze ujjai közül hiányzik valami. Valami apró, vékony, fehér izé, papírral körülötte. És ezt az izét szájához emelné, az ajkai közé tolná, szívna rajta hússzor, a langymeleg füstöt egy másodpercig a tüdejében tartaná, aztán kifújná élvezettel, igen, micsoda kívánság ez, abszurd dolog, gondolja, nevetséges, aztán veszi a cipőjét zokni nélkül, irány a sötétség, az első bolt, benzinkút, pályaudvar. Un desir. És ismert az a vicc ugye, illik ide, hogy a férfi (miért mindig férfi) mondja, drágám, leszaladok cigiért, mindjárt jövök, majd nem tér vissza. Soha már.

9_A cigaretta radikalizál, az ember veszélyesebben él. Ezt éreztem, és nem volt rossz érzés.

10_A legtöbb dohányos, magamat beleértve, nem szeret-akar szabadban dohányozni. Mintahogyan egy cigarettát lehet kérni, és el lehet fogadni. A másodikat elfogadni, elkérni, nos, szerintem, ebben már van valami kínos. Az ismétlés kiszolgáltatottá tesz, ez alapállás, dohányosok között elfogadott etikett. 1848. Fontos év. Berlinben betiltják az utcán a dohányzást.

11_Leszokni a dohányzásról? A hamutartó (hamutálca) fenemód emlékeztet egy bizonyos rituális edényre – hamu, halál. Cigaretta halála, egy rokon halála. Szóval, sokan úgy kezdik a lemondást a cigarettáról, hogy számolnak. A cigarettát számolják. Ez szintén archaikus tevékenység, afféle ismerd meg magad, mert megesik, hogy kevesebbet vall be, mint amennyit elszívott az ember. A dohányzás butit, mondja Goethe. És: hány nyelven ismered a hamutartó, a gyufa, öngyújtó kifejezést?

12_Patkányok, tudományos kísérlet. Miután rászoktatták az állatokat a nikotinra, elvonják tőlük, a patkányok esznek, esznek egyre, főleg édességet, híznak is, ismét kapnak nikotint, az állatok kevesebbet esznek, lefogynak, egészségesebben festenek, és így tovább, az emberi agy a patkányéhoz hasonlatos. Dohányzás helyett dolgozz, mondta Musil, aki dolgozott és közben dohányozott.

13_Bár számolod őket, ma még négyet szabad szívnom, így kevesebbet dohányzol, de kevesebb dolog is jut eszedbe, vagyis a dohány stimuláns, és az egész világ dohányzik. Sőt, a rokonszenvesebbik része az emberiségnek dohányzik, ez kiderül az utcán, és azt is látod, hogy emberek a cigarettával teljes összhangban élnek. Élnek, dohányoznak. Elégedettek. Öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a röpke esély megszülessen, hogy másban halhass meg. Ez nem stimuláló? Nem vigasztaló? Mert ugyebár a cigaretta vigasz az életben, ez nem vitás, vigaszból meg mindig kevés van, ezt tudni.

14_Ha nem akarsz rágyújtani, zuhanyozz. Segít. Továbbá: ha álmodban sem dohányzol már, győztél. Továbbá: Dont try to live forever. You will sucseed. Shawtól. Rákban halt meg. És, ha végre nem dohányzol, clean vagy, biztosan jön a nagy-nagy vad szomorúság és a kérdés, győztem, de mit nyertem vele?