*Pályázati felhívás*

Három éhezőművész

(Gyilkosság Stockholmban)

    Kérdés. Kérdést teszek fel Szabó Gézának egy pályázati felhívással kapcsolatosan. A kérdés lényege, lelke: szabad-e költőket, írókat toborozni, valamint fölnevelni akkor, amikor egészen BIZTOSan éhezőművészekké válnak.
    Biztos úr! Ön éhezik-e?
    Elválik.
    Elválasz. Szabó Géza tréfára veszi a kérdést, az erdélyi írók – szerinte – nem éheznek.

    Folytatás. Kérdést küldök Kinde Annamáriának, igaz-e, amit Szabó Géza állít, hogy erdélyi írók nem éheznek?
    A kérdésnek lelke van. Úgy tűnik, a válasznak is: De igen, az erdélyi írók éheznek, Szabó Gézának nem lett volna szabad tréfára venni a dolgot.
    Szabad-e, Géza?
    Válasz lelke folytatás: Esetleg Kolozsváron vagyis az erdélyi – a vitában: „erdei” – irodalmi központban nem, s azok nem éheznek – ...akiket szüleik, rokonaik megpártolják anyagilag.
    Erdély – éhező erdő.
    Kicsi fiam, öcsém, éhes vagy? Éhezel egy Kossuth-díjra?
    ...továbbá akik jól nősülnek vagy helyezkedni tudnak.

   Erdei helyezkedés. Hogy helyezkednek vajon Kárpátalján?
   Kinde valószínűleg saját tapasztalata alapján keseredik neki a kérdésnek. Éhezni, lehet, hogy nem, írja, kenyérre talán még futja, ám gyógyszerre már biztosan nem, bútorra sem, meg utazni, kommunikációra…
   Kom. Kom. Kommunista?
   Szabó Gézától válasz érkezik „halál komoly”-an.
  Halál? Bagarmossenben lelőttek egy 27-éves roma féfit. Bagarmossen Stockholm. Gyilkosság Stockholmban.

    Hát igen – folytatja Sz.G., az erdei írók éheznek, legalábbis nyomorultabbul élnek, mint mások. Viszont a pályázat célja nem éhezőművészek toborzása. Lazán önérzetesre veszi, hogy… két és fél hónap alatt a semmiből egy honoldalt csinált, ennek ellenére támadják, hangja mégis korrekt, elismeri, hogy a pályázatot azért hirdették meg, hogy a honoldal látogatottsága nőjön.
    Nő jön. Ludmilla Putyin találkozott Szilvia svéd királynével. Hogy miről beszéltek az egy óra alatt, nem tudni. Nagy titokzatosság övezte az orosz elnök feleségének az útját, a hajó kapitánya, mert hajón utaztak, nem árulhatta el, mikor érkezik meg a magasrangú vendég.
    Van oldalvágása is a válasznak: Sz.G. elárulja, hogy hallotta ő Kindét arról beszélni, hogy egy irodalmi terméknek jól fog a negatív kritika, ugyanis felhívja rá a figyelmet. Álnéven is lehet. De hát ez már csak természetes, mármint amit Sz.G. gávárit, a vagdalkozás színesíti a levelet, vért szomjazó lelkünknek ez – kenyér helyett is – jólesik.

    Vér nem folyt. Mindössze egy lyuk árválkodott a homlokán a roma férfinak. A vér előző nap folyt, amikor egy tizenöt éves roma késelt meg egy chileit.
    A svéd rendőrség bosszúról beszél. Leszámolásról. Chileiek meg romák között Bagarmossenben.
    Kis svéd nyelvlecke: Bagare = pék; mosse, mossen = mocsár.

    Mocsár lenne a vita, ami kibontakozik?… Páll Szilárd axiómaként elfogadja, hogy minden pályázathoz érdekek tapadnak, Szabó Géza bevallja, hogy a honoldal nézettsége az elsőrendű szempont. Jól foghat a vita Kindének is, hiszen az ő érdeke, hogy mindez ki legyen mondva, meg hát honoldalunknak, a Cafénak is, ahol a kérdést feltettem illetve a vitát folytatom.
    Miközben az éhezők éheznek. Ha másra nem, a jó szóra.
    Mocsár vagy tisztítótűz?
    Pók, aki fürdőszobánkban lakott, eltűnt. Attól félek, a tussolóvíz lemosta.

    S ha már dühét magából mindenki ilyen szépen kimondta, pályázat ötlete bontakozik ki: a bontakozik, az főként nem „bont”, hanem „kozik” sőt „a-kozik”, ugyanis antipályázat az illető. Három szálból – három – építkezik az ötlet – háromlat:
    Mindenekelőtt volt egy Wass Albert-előadás Stockholmban, címet annak egy romantikus Wass-vers adott, ami arról szól, hogy a víz szalad, csak a kő marad. Volt egy ilyen ötletem: átírni. Önáltatás, hazugság a vers – „és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag”, bolondít másokat.
    „Maradnak az igazak és a jók.”
    ?!
    Kettő. Aztán volt egy ilyen ötlet, hogy legyen pályázat a Cafén belül. Ha megszorul, ugye, a megszokotthoz, a bejáratotthoz NYÚL a biztonságot kereső gondolat. Bár a nyúl félénk állat… Nyúl, lenyúl, felnyúl.
    Pék nem félt, ez lett a veszte.

    S végül a harmadik – a háromlat utolsó szála, talán a legfontosabb: a konkrét pályázati szöveg. A Szabó Gézáéké. Átírni azt!
    ÁTÍRNI! ÁTÍRNI!
    A mögöttes valóság sokszor igazabb („maradnak az igazak”) – világos, hogy át kell írni a pályázati szöveget. Ha éheznek az írók, hát éhezőművészeket keresünk!
    Ha bevallottan az a fontos, hogy a rokonok, ismerősök, barátok anyagilag vagy a honoldalra való kattintgatással támogassanak, mert a látogatókat esetleges mecénások számolják, hát akkor:

ÉHEZŐMŰVÉSZ KERESTETIK
Pályázati felhívás

    ...a támogattottakat díjazzuk, alternatívaként elfogadjuk a jól nősülést valamint a helyezkedésre való hajlamot...
    Éljen az irónia, a gúny; sokkoljon!
    Sokkol. Orient fesztivál Stockholmban, énekesek Keletről. A sztár egy törökországi énekesnő. Az Stockholmban kevésbé sokkol, hogy az énekesnő korábban férfi volt.
    Megérkezik, a színház előtt nem akar kiszállni a taxiból.
    Miért nem? Unszolják.
    Ankarában felejtette a parfümjét.
    Közönség vár, tíz perc már eltelt.
    És Stockholmban nincs elég luxus a luxustaxiban.
    Miért nem akar akkor kiszállni belőle? Húsz perc.
    Nem luxus a luxusszálloda.
    Nem kellene az ilyennek szétrúgni a seggét?

    Három aláírója lenne a pályázati felhívásnak, három éhezőművészek: jómagam, Kinde és Szabó. Leküldöm nekik a pályázati felhívás tervezetét, s kérdem, aláírnák-e?
    Kinde válasza: ha Szabó is.
    Szabó válasza: amennyiben Kinde. Nem túl nagy lelkesedéssel, jól hallom...? Megkérdem még egyszer: igen vagy nem? Áldása rája.
    A rája vízszintesen lapított testű, fenéklakó tengeri hal.
    Rúgjuk akkor szét / a tengerfenekét. Az énekesnőnek.
    A rája az oszmán birodalom nem mohamedán alattvalója. Vö: muszlim.
    Kisebbségi a nagy birodalomban.

    Miközben gyűrűzik a vita, amit az eredeti kérdés kavart, megjelenik a Cafén az anti-pályázati felhívás: Éhezőművész kerestetik!
    Arra gondolok, mi lenne most velem... Éheznék Bukarestben, ahol élnék, ha nem Stockholmban?
    Vagdalkoznék én is? Honnnan lenne hozzá internet-hozzáférhetőségem?
    A chileiek nem túristák Stockholmban, bár nem is Bagarmossenben teremtek. Bevándoroltak. Egyesek szerint berepültek.
    Berepülő pilóták.
    Van egy berepülő pilótának fegyvere?
    Én is berepültem. Éjszaka elmúlt, utolsó járat. Nem éhezem, pénzem viszont ma sincs.
    A Dalai Láma a stockholmi Globenben elítéli az erőszakot. Mosolyog. A Dalai Lámának a mosoly a fegyvere. Göran Persson svéd miniszterelnök ezzel szemben nemzetközi antiterrorista konferenciára hívta meg Blair britt miniszterelnököt meg Bush amerikai elnököt.
    Anti...? Ez már jobban hangzik! Átírnak?!
    Mosolyogni fognak? Füllik a fogik mosolyhoz…?!
    Svédországba különben csak a farkasok vándorolnak. Be. Meg a nyugdíjas norvégok.

Stockholm, 2003. június 13.