03.07.03.
Debreceni Kati
hozzászól | cseveg

Különüljünk, külön üljünk

Érdekes dolgokat produkálhat néha az emberi találékonyság és kreativitás, az meg, amit csak annak hisznek, még érdekesebbeket. Ugyebár, mindannyiunkkal előfordul életünk során, hogy valamit nagyon szépen, ügyesen és eredeti módon próbálunk megoldani, elkészíteni, úgy, hogy mindenki ámuljon-bámuljon, s nagy igyekezetünk ellenére (vagy éppen emiatt) valami borzadály kerül ki kezünk alól. Nem tudom, az az illető, akinek ötlete megvalósításáról mindez eszembe jutott, vajon úgy érezte-e, hogy rettenetes lett az eredmény, vagy esetleg igen elégedett volt műve láttán. Mindenesetre ahány ember meglátta Beregszászban a felújított Barátság Stadiont, vagy röhögni kezdett, vagy csak szörnyülködött egy sort. Az ok csupán annyi, hogy a padsorokat átfestették. Mindez még nem szolgálna alapul a meglepődésre, de az, hogy milyen színűek lettek, már annál inkább. A két részből álló nézőtér padjait ugyanis egyik oldalt kék-sárgára, a másikon pedig piros-fehér-zöldre mázolták. Jó lenne meghallgatni az ötletgazdát arról, hogy mi motiválta erre a hajmeresztő tettre. Talán a magyarok és ukránok híresen jó viszonya, egymás iránti feltétlen tisztelete és szeretete, az a toleráns viselkedésmodor, amit e két nemzet nap mint nap tanúsít egymás iránt? Valahogy nem hiszem. Akkor mi inspirálhatta arra, hogy így használja fel a magyar és ukrán zászló színeit? Kíváncsi lennék, milyen megfontolás szerint ülnek le ezentúl a stadion nézői a padokra: ukránok a kék-sárgára, magyarok a piros-fehér-zöldre, vagy egymás hazafias érzelmeit respektálandó pont fordítva, esetleg vegyesen is megengedett, tekintetbe véve, hogy amúgy a vegyes házasságban élők a meccsek idejére egymástól elszakíttatnának. Talán ezután még a jegyeket is aszerint osztják, ki milyen nemzetiségű. De mi van akkor, ha netalán külföldről is érkeznek nézők, akiknek nincs saját „nemzetiszín” padsoruk? Azok talán majd helyet foglalhatnak a fűben. Nem várhatjuk el egy egyszerű városkától, hogy minden szóba jöhető nációnak külön padsort fessen!

Azt hiszem, mégsem a látvánnyal van a legnagyobb baj, és nem is az elvvel, amelyet az új image képviselni lenne hivatott. Hanem a gondolat ijesztő, hogy a nemzeti identitás az ülepünk magasságába került.