Egy furcsa tünemény

Beregszász néhány éve folyamatosan fejlődik. Boltok, bárok nyílnak a kopott, évek óta nem használt helyiségekben, persze csak gondos felújítás után. A központon elhelyezkedő, különböző funkciójú épületek is átestek a már elengedhetetlennek tűnő meszelésen, vakoláson, s csodálatos színek: citromsárga, kékeszöld és narancs tündöklik kevéssé összhangban, de annál vakítóbban, maradandó élményben részesítve a centrumunkon keresztülhaladókat. Nos, persze ezzel még közel sincs letudva városunk vágtázó fejlődése: se szeri, se száma az üzleteknek, kávézóknak és patikáknak, szinte minden héten újabbak nyílnak. Útjainkra sem lehet panaszunk: ahányszor delegáció érkezik kedves szülővárosunkba, annyiszor vannak át-meg átjavítva a főbb utak, akik pedig ezt nem eléggé értékelve szitkozódnak és átkozzák vezetőinket, ha a sötét (és javítatlan) mellékutakon cipősarkaikat és lábukat törik, igazságtalanok. Elvégre mindenre nem juthat pénz, éjszaka meg ne mászkáljon senki: olyankor aludni kell.

Mindezen csodás megújulás közepette egyetlen dolog hiányzott csak (már akinek hiányzott), de az aztán tényleg: Beregszásznak tíz éven át nem volt könyvesboltja. Kimondani is sok, hisz tíz év nagyon hosszú idő. Hihetetlen, hiszen ezalatt számtalanszor feltűnhetett a hiánya olyanoknak is, akik tehettek volna ellene, csak éppen ennek az üzletágnak senki sem jósolt nagy jövőt, az egyéb jellegű boltjaikat sorra nyitogató üzletemberek nem láttak benne perspektívát. Persze, változnak az idők és változik a mentalitás, olvasni manapság snassz dolog, és persze kinek jutna ideje ilyesmire ebben az őrült és rohanó világban? Csupán az a furcsa: amíg könyvet olvasni nincs ideje a ma emberének, addig a kedvenc valóságshow vagy szappanopera kezdetekor megszűnik minden kötelezettség, s „Ennyi pihenő nekem is jár!”-felkiáltással már le is vetjük magunkat a tévé elé. Tehát a kultúrára és a művelődésre áldozni manapság nem divat, s ha ez a probléma szóba kerül, az szinte már banálisan hangzik és senkit sem érdekel. De úgy tűnik, valakinek mégiscsak feltűnt az, hogy egyre színesebb városunk palettájáról hiányzik a könyvesbolt mint olyan. S íme, csoda történt… Idén februárban végre megtört a jég: közvetlenül boldogult mozink mellett megnyílt a magánkézben levő Bereg Könyvesbolt. Így azok, akik konzervatív módon még mindig ragaszkodnak a szórakozás azon prózai változatához, amelyet az olvasás jelent, kicsit fellélegezhettek. Mindezzel talán csak egy parányi probléma van: az árak – mint Ukrajnában szinte minden termék esetében – nem az átlagkeresethez vannak méretezve. Bár található 2.50-ért is könyv, az átlagár 20-25 hrivnya körül mozog, sőt van egész havi fizetést igénylő, 180 hrivnyás könyv is. Ez azonban teljesen érthető, hiszen itthon a magyar nyelvű könyvnyomtatás alig létezik, a Magyarországról hozott könyvek pedig értelemszerűen drágák nekünk, hisz az ottani fizetéshez viszonyítottak. Mindettől függetlenül megnyugtató érzés, hogy végre könyvet is vehetünk Beregszászban, tízévnyi kihagyás után ez számunkra már-már luxus, még a magas árak figyelembevételével is. Így legalább a piaci giccsparádé helyett választhatunk egyszerűbb, hasznosabb és klasszikusabb ajándékot különböző alkalmakra az ismerőseinknek...

A Kárpátinfó fotóján a könyvesbolt bejárata

A könyvválaszték tulajdonképpen szinte minden igényt kielégít, legalábbis amennyire a viszonylag kicsi és szerény bolt ezt megteheti. Mesekönyvek, ifjúsági regények, irodalmi szöveggyűjtemények, nyelvkönyvek ugyanúgy megtalálhatók, mint verseskötetek, klasszikus regények, számítástechnikai szakkönyvek vagy ponyvaregények. A kárpátaljai írók-költők külön polcon szerepelnek, mindenki megtalálható néhány írás erejéig, aki számít az itthoni irodalomban. Külön rendelésre még „extra” igényeket is teljesítenek itt, hiszen ritkább és drágább könyveket is igyekszenek beszerezni előzetes egyeztetés után. Ahogy az itt dolgozók elmondták: már kialakult a szűkebb törzsvásárlói kör, de ezt főként kevésbé tehetős emberek alkotják, a gazdagabbak inkább csak nézelődni szeretnek…

Sok vásárló érdeklődött Kertész Imre Sorstalanság c. regénye iránt, de ebből csupán néhány darabbal rendelkeztek, s azt hamar elkapkodták annak ellenére, hogy negyven hrivnyába került. Ahogy elmondták, szeretnének utólag beszerezni belőle néhány darabot, mivel van rá igény.

A boltot rövidesen tovább bővítik: vagy ukrán részleg nyílik mellette, vagy antikvárium. A magyar anyanyelvűek az utóbbinak valószínűleg jobban örülnének, hiszen a régi könyvek között keresgélve nagyobb valószínűséggel talál rá az ember valamelyik kedvencére, s az árak is alacsonyabbak általában a használt könyvek esetében.

Bár mindmáig akadnak Beregszászban olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy immáron négy hónapja megnyílt könyvesboltunk, azért egyre többen térnek be ide nézelődni, érdeklődni és persze vásárolni. És ha csak néhány estével több telik el tévézés helyett olvasással egy átlagos családban, már megérte belefogni…