„A harmincas évek végén a párizsi magyar írók egyik kedvenc kávéháza a St. Michel úti Source volt. Sokat ültünk itt” – írja Bajomi Lázár Endre. „A magyarok társaságával sokat vitázott egy gyűrött arcú, kissé hadarva-dadogva beszélő, eléggé rejtelmes román diák... egy ködös különc, aki hevesen társadalom-, sőt emberellenes elméleteket eregetett a sűrű cigarettafüstbe.”

Ő volt a „docteur des décadences” – a hanyatlás-tudor –, ahogy a Nouvelle Revue Française 8/1961-es száma említi.

Emil Cioran a szebenszéki Resináron születet 1911-ben. Középiskoláit Nagyszebenben végezte. 1928 és 1932 között a Bukaresti Egyetem bölcsész karán filozófiát hallgat. Szakdolgozatában Bergson intuicizmusáról értekezett. Az egyetem elvégzése után doktori iskolába iratkozik. 1933-1935 között Berlinben Humbold-ösztöndíjas. Az 1936-1937-es tanévben egy brassói középiskolában tanít. 1937-ben a Francia Intézet ösztöndíjával Párizsba utazik, ahol végleg letelepedik. Első kötetet 1934-ben lát napvilágot A kétségbeesés magaslatai címmel. Franciaországban 1949-ben a Gallimardnál debütál (Précis de décomposition). Összesen 13 kötete jelenik meg. A Rivarol díjon kívül minden más díjazást elutasít (Saint-Beuve, Combat, Nimier). 1995-ben hunyt el.