GUY GOFFETTE (1947-) költő, író, szerkesztő, kritikus Jamoigne-ban született. A kortárs francia-belga, illetve francia költészet középnemzedékének egyaránt kiemelkedő alkotója. Jammes, Supervielle, Cadou természetes esésű stílusának örököse. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely friss levegőt hozott a közelmúltra túlzottan fogalmivá vált francia költészet boszorkánykonyhájába. Már első kötetei kivívták számára a hazai elismerést, mára a legrangosabb párizsi kiadó, a Gallimard szerkesztője, törzs-szerzője, s az utóbbi öt évben Franciaországban sem igen szerkesztettek olyan kortárs költészeti antológiát, amelyben ne szerepelne. Kedves közvetlenséggel, némi pátosszal és – izgalmas párosítás – iróniával szólít meg. Meri vállalni lírai esendőségét, és nem fél rászabadítani költészetére a valóságot, mely elevenen lüktet a papíron. 1989-ben (számos más díj után) elnyerte az egyik legrangosabb francia költészeti elismerést, a Mallarmé-díjat. Két utolsó verseskötetét a Gallimard nemrég híres, klasszikus zsebkönyv-sorozatában újra kiadta. Jelentősebb kötetei: Solo d'ombres (Árnyékszóló, Ipomenée, 1983), Éloge pour une cuisine de province (Egy vidéki konyha dicsérete, Champ Vallon, Seyssel, 1988), La vie promise (Az élet ígérete, Gallimard, 1991), Le pecheur d'eau (Vízhalász, Gallimard, Párizs, 1995), Tacatam blues (Cadex, 1999), Un manteau de fortune (Szerencsekabát, Gallimard, 2001). Esszéistaként is jelentős, könyvet írt Verlaine-ről (Verlaine, d'ardoise et de pluie – Verlaine, palából és esőből, Gallimard, 1996) s megírta „mozdulatlan utazásai” történetét is Partance et autres lieux (Indulás és más helyek, Gallimard, 2000) című esszékötetében. A 2001-es év irodalmi szenzációi közt emlegették Un été autor du cou (Nyár a nyakunk körül, Gallimard) című első regényét, amelyet előkelő helyen jelöltek Goncourt-díjra. Magyarul Vízhalász címmel jelent meg válogatás verseiből 1996-ban, a Széphalom Könyvműhelynél.