NAGY KÖRT RAJZOLT…
(Il a dessiné…)
Nagy kört rajzolt a földre,
némelyek napnak holdnak nézték
mások földgolyónak
megint mások krumplinak
olyan is volt ki pornak
semmi egyébnek
a nagylábujja így bepiszkolódván
a patakhoz ment, hogy lemossa
meglátta arcát a vízben
gömbölyű volt
nap hold
föld
krumpli
vagy csak egy kis felkavart
víz
AGYAGSZOBROK…
(Statues de glaise…)
Agyagszobrok
Lucernával tömött bendőkA paraszt álmát tapogatja
lomha tenyérrel
tele hassalA ló téblábol mellette
Tudja hogy hátán hengereg majd
akár a búzás zsákokZsíros az este
Eső esik
melleket tapogat
hosszú sárga ujjaival
A SZERZETES…
(La main du moine…)
A szerzetes kolduló keze
csuhaujjában összeaszalódikSzája elvékonyul
Nyaka alig bírja a fejét
– nádszál végére tűzött dió –Mielőtt tovább vándorolna
árnyékát a kövezeten gondosan
kiradírozza
OTT MARAD…
(Reste le dent…)
Ott marad a kétszersültben a fog
majd kidobják a maradékkal
A lakás a napfényből kilépett
Másféle idő következikJönnek a barbárok
– vagy ma vagy holnap –
csapkodják a spalettátA pókok az ingaóra hasába menekülnek
Egy ujj mindkét mutatót
a dél magaslatára igazítja
HIÁNYZIK A TŰ...
(Manque l'aiguille...)
Hiányzik a tű
Hiányzik az üveg
Hiányzik a súly a mérlegserpenyőbőlAz ingaóra mankóin menekül
elterül a nappali közepénmint egy lépcsőkön lezuhanó
vékonydongájú asszony
szertepattognak gyöngyei
A NŐ SZEME…
(La femme aux yeux…)
A nőnek szeme halvány
mint pálinkában túl sokat ázott gyümölcsök
látom amint végigmegy a vonat mellett
minden kocsiban a nemezkalapos férfit keresiMegszólít engem
egyenruhám aranyozott gombjába akaszkodik
– Maga látta őt – így szól –
Maga nyilván régóta ismeriEgy levélkét nyújt nekem
– mindig ugyanazt –
a fényképen ő maga látható copfosan
nagy zöld egres-szemekkelVisszaadom a fotót
Így szólok: – Ön semmit se változottA nemezkalapos férfi halott
A hűtőkocsiba temették el
Ő üvölt az alagútban
amikor a vonat rekedten felvonít
AZ ABLAK ELŐTT A VILLANYKÖRTÉT…
(L'ampoule est grillée…)
Az ablak előtt a villanykörtét rács boríjta
Az oszlop árnya átzuhan az ágyon
nemi szervem táján kettészeli testemHiába kiabálnék
Az orvos azt mondaná:
– Merüljön le nyugodtan
Ne féljen majd mi kihalásszuk
mielőtt belefulladAz oszlopon betonba fúrt
tojásforma lyukak
végigterül a takarón
az egyik ilyen ovális
– szemhéjak nélküli szem –
átég a bőrömön kifürkészi minden titkomat
hirtelen lenyomja fejemet
az álom szintje alá
MIKOR A TÜKRÖT…
(Quant on vida…)
Mikor a tükröt kiürítették
még a homokot is mind kiszivattyúzták
és előkerítették a nyomorék ember lábátHóval körültapasztotta
felvitte a jéghegy csúcsára
mint valami gyertyát– Virágkorában kapom vissza
érdes gyümölcsök vérétől súlyosanAzzal visszasántikált a térre
bóbiskoló öregek sorfala közt
AZ UJJ MELY FELSZEDI…
(Le doigt qui ramasse…)
Az ujj mely felszedi az aprót
Mely az orrot fülcimpát vakarja
Az ujj mely a szélirányt ellenőrzi
Görbe az egyik perceElvesztettük két vaslemez között
de egyre beszél tovább
tiltakozik
szót emelVegye vissza a kesztyűjét
Mindjárt a szalonba érünk
HA AKKOR NEM NÉZ A SZEMÉBE…
(Si un oiseau…)
Ha akkor nem néz a szemébe egy madár
– a korláton gubbaszkodott
csivitelt –
a lány leugrik az erkélyrőlÍgy visszahátrált a szoba árnyékába
– hát mégis élt –A madár utána ment
fölette az asztalról a morzsát
– csivitelt
mulattatta a helyzet –Aztán se szó se beszéd
távozott az ablakon át
Az erkélyen repkény dudorászott
aztán az üvegben a borLomhán végignyalta ereit a nap
A lány sárga ruhát vett
kiszaladt a kikötőbe
EBBEN A NAPFÉNYES ORSZÁGBAN…
(Dans ce pays de soleil…)
Ebben a napfényes országban a fejedelmeknek
hatalmas az orraÁrnyékukban fedetlen fővel leborul
a cseppnyi orrú népBetiltották a borsot
a légáramlatokatA történelemkönyvekben egy tüsszentésről
olvashatunk mely a fejedelemig jutott
és megtizedelte embereitNem régóta lakom itt
Idegen létemre máris megtollasodtamZsebkendőkkel kereskedem