NICOLAS ANCION (1971-) író, költő Liege-ben született, a Liege-i egyetemen végzett francia irodalom szakon. Egyik első novellájával elnyerte a Libre Belgique napilap és az RTBF rádióadó közös díját, s később is több elismeréssel jutalmazták. Számos novellája, három regénye (Ciel bleu trop bleu – Kék ég, túl kék, 1995, Le cahier gonflable – A felfújható füzet, 1997, Écrivain cherche place concierge – Író házmesteri állást keres, 1998), valamint két verseskötete (Ces chers vieux monstres – Drága öreg szörnyek, Unimuse, 1997, Trente-neuf doigts et quatre oreilles – Harminckilenc ujj és négy fül, Les Éperonniers, 1998) is megjelent. Mikro-epikus költészetét, akárcsak prózáját, a legkülönfélébb irodalom-peremen létező műfajok (krimi, sci-fi, gyerekkönyv, képregény...) gátlástalan beolvasztása jellemzi, s bár látszólag nem veszi komolyan az irodalmat, az nagyon is komolyan veszi őt. Saját internetes honlapján eleven kapcsolatot tart olvasóival. Pár verse magyarul a Véletlen Balett folyóiratban jelent meg, két novelláját a Nagyvilág közölte.