Az UngParty Virtuálé része. Főszerkesztő: Balla D. Károly  •  BDK újabb oldalai: Napi jegyzet: BDK BLOG | webmagazin: BDK Online | írói oldal: Balla D. Károly | Bázis: bdk.blog.hu | Eligazító oldal: UngParty Blogfő | 2011-es könyv: Tejmozi | Új: Pszichodráma

Cséka György
 

furcsa eset

innen nézvést kiáll
az asztalból az agyvelő
pisszeg és csönget
néha csepeg

valószínűleg tévedésből
került a költeménybe
innen nézvést
már nem is tudom

talán ez a pisszegés
csöngetés csepegés
vezetett tévútra
bár hogy mi nem

tévút már nem
tudom valószínűleg
tévedésből kerültem
a költeményembe
 
 

mihelyett de megannyiszor

írja mihelyett hogy írna
ahelyett. szürke napsütés
helyett. no szép. lángra
lobbantva. a legtöbbet amit
prózavonalon éppen elérhet
életveszélyesen vagdosva
csonka halálával. írja
tegnap. végig érni gondolja.
törött füvekkel teli zord
fülekkel emlékezve a
behalkuló tágas
helyzetre. makacsul
kilengő bizonyos tájék.
ahelyett mihelyett talán
valaki alaposan berámázza
a letördösött szélszerű
élőlények stb. írja hogy
elkezd összefüggeni.
szürke fülelésekkel teli
aztán. megannyiszor így.
 
 

a villamos költészet nehézségeiről

apámnak, szeretettel

az éjszaka villamos
állatai ülepüket
csattogtatva kúsznak
elő a villamos

éjszakából fejemre
könyökölve villamos
éneküket hallgatom
villamos költemények

patakzanak rólam
mint villamos
levelek a fákról
villamos éjszakán

mintha villamos
sírba lógna lábam
és én villamosan
kacagnám
 
 

Munka, tempó

Mielőtt lábrakapna, felszakítom a szöveget.
Leggyengébb láncszem anyám nyelve, erről később.
Már másnap meggondoltam magam, de a kutyák széthordták.
Csak a balta maradt.
Ha kikerekedik itt valami, csak anyám mellbimbója.
A sötétség rossz tanácsadó, és viszont.
Szólítsatok fiamnak.
Alig győzöm mondattal.
Lábszára véres lett, letörölgettem.
Még meleg, mintaszerű, ömlik belőle a semmi.
Rajta dolgozom.

A munka:

„A balta merev volt, akár anyám mellbimbója. A sötétség a kreatúra szükségszerű örökrésze, még meleg, mintaszerű, ömlik belőle a semmi. Alig győzöm mondattal, te győzz le engem, ismeretlen.”
 
 

téli utazás

egy ragadozó az ajkam, hölgyem állába harap, majd unalmat
gyúr fejem alá a téli ég.
sebesülten pereg arcából a só, mint a kaviár.
ajkam lángol, sebe lüktet.
fejembe prézlit kavar.
merevre veri a szívem.
aztán az unalom kimasszírozza belőle a családot, akár a fogkrémet.

egy sebesült lesz az ég, belesülök a gyilkolásba.
a szobakutyát fejbekúrom a macskával.
a macskát bedarálom a fasirtba.
a fasirtot hétfő reggel kikakálják a gyerekek.
a kis adagokat a nyelvemre teszem.
beásom magam a föld fölé.
egy oxigén lesz az élet.
a gyerekek majd ugrálnak és kapdosnak.
a feleségem tiszta atom.
én ügyesen lerágom magam a nyelvem alá.
többé senki se lát.
 

hat bagatell

egy

repedt hasamra száll
az alkony míg felvarrom
anyám száját. szól
a karambol betegszenek
a lovacskák. dalok kis
kövek pattogzanak
a fákról mint hegedű

kettő

sietni szomorkodni
a nap alatt. akkor
éjszaka egy órára
felébreszted magad.
egy szakadás mit
észreveszel hiába.

három

semmire sem tudok
sem emlékszem
sem gondolok
hogy repedezik
az élet rólam.
aki széthull
az aggódás alól
az üres kék felé.

négy

apró idegen fejbőr a hűtőszekrény pompájában.
felvarrott szájra dalok.
szavak nem.
és onnan körbe-körbe.

öt

rideg bútorzat a fej.

hat

amíg felrepít a tengeri
zubbony zizeg az irodalom
sója hogy mit jelent
egyedül. liftbe gombolt
láb a gyenge szélben.