2003.11.30.

Na most én elég régóta nam lakom Ungváron és azt se mondhatnám, hogy éjjel-nappal a hazai híreket lesem, de a naplódat olvasva, Csámpás, szinte mindig rájövök, kik azok, akiket név nélkül említesz. Azért vagy te olyan ravasz, hogy név nélkül is egyértelműen fogalmazz. "a legtöbb itteni könyvet megjelentető kiadó" - írod pl, no hát aki nem teljesen tota, az pontosan tudja, melyik az, ezek után már nem is kell az igazgató nevét leírnod. Igaz, arra nem jöttem rá, ki az a Bn. költő és volt munkatárs, de ez csak azért van, mert nem emlékszem, kik dolgoztak a Ragyásoknál akkor, amikor te is ott voltál - tudtommal ez volt az utolsó munkahelyed. (Gyengébbek kedvéért Ragyások = Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó). Viszont oda hozzád és Misihez bejárt a fél város, szabályos kis klubot tartottatok fenn az épület rotondájában (na jó, ez túlzás, de félkör alakú volt a szobátok), így azok pontosan tudhatják, ki volt a szerkesztők között, aki költő is. Mondjuk én is sejtem, de nem vagyok benne tuti, én csak elvétve néztem be hozzád, pedig vagy másfél évig a főépület alagsorában berendezett műhelyben melóztam, és ha az alig a föld színe fölé nyíló ablakomon kinéztem, mindig láttam, ahogy egyetemisták, ífjú író-költő titánok úgy jártak be hozzátok, mint a nyilvános vécébe. Főleg a kis bölcsész bigékért irigyeltelek, akik olyan áhítattal néztek rád, mint a majdani tananyagra illik.
Na, oda akartam kilukadni, hogy a nevek elhallgatására ne hivatkozz, és ne csodálkozz, hogy mindenki magára ismer.

Még egy szót a liftedhez.
Volt egy szaki a városi nyomdában, ahol egy időben retusőrködtem, aki hetente termelési újításokat nyújtott be. Előtte általában bement a főmérnökhöz, és megkérdezte, vajon nem lehetne-e... Az meg tele volt munkával, nem akarta végighallgatni, inkább azt mondta, dolgozza ki az ötletét, nyújtsa be a dokumentációt. Kidolgozta, benyújtotta - iktatták, és dobták a papírkosárba. Egyszer aztán, amikor már nagyon a főmérnök agyára ment, és újra bekopogott: nem lehetne-e... - akkor a főnök leültette és azt mondta neki: Figyeljen ide, Jegorov, ha megígéri, hogy több újítást nem nyújt be, felterjesztem prémiumra. A szaki halálosan megsértődött, leforrázva kikullogott az irodából. A hóna alatt szorongatott mappán ez állt (amennyire vissza tudom fordítani oroszból): Könyvkészítés nyersanyagául szolgáló papírbálák és -tömbök szállítását és célmagasságba emelését végző auto-mechahnikus szerkezet megépítésének tervezete.
A rajzokból kiderült, Jegorov feltalálta azt a villás targoncát, amelyikből a másik, a megyei nyomdában vagy tucatnyi működött.

2003.11.24.

Annyit írsz róla, hogy tegnap már megnéztem azt a szabad lexikont. A „magyar” szócikkre betű szerint ezt a meghatározást találtam:
Magyar
"A legvidámabb barakk közép-kelet-Európában."
A magyar, mint barakk - nem semmi (no és a kisbetűk?). Ezek után megnéztem, mi van Magyarország alatt. A címszó így kezdődik: A Magyar Köztársaság egy tengeri határral nem rendelkező ország, mely... Ami persze igaz, de negatív definíciót adni a címszó első mondatában? Lehetne mondjuk így is: a Magyar Köztársaság egy őslakos indiánokkal nem rendelkező ország... Ajjjaj, mi hosszú lenne a nemrendelkezés listája...
Egy másik oldalon vita folyik arról, hogy Kölcsey Himnuszát be lehet-e ebbe a lexikonba másolni idegen forrásból avagy sem...
Miután a Képzőművészetre csak üres oldal jött elő, megnéztem a Zenét. Ott meg ez áll: Általában véve a zene a hangok és csend művészi vagy szórakoztató elrendezése. A pontos definíció mindig viták témája, mivel sokféle hangkeltést veszünk zenének a történelmi korok vagy kultúrák esetében, de általában abban egyetértés mutatkozik hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata, melyet egyén vagy csoport kelt.
Ebben a történelmi korok vagy kultúrák esetében és a melyet egyén vagy csoport kelt a legszebb. No meg a hangok folyamata is tetszik. Hogy a zene egy művészeti ág, erről egyelőre nem esik szó, de arról sem, hogy a film az mozgó kép; a lexi csak ezt tudja róla: Napjaink egyik legnépszerűbb művészeti és szórakoztatási médiája. (A média többes szám, a médium lenne helyes. No de hogy szórakoztatási...). Ennél is jobban tetszett: A Mitológia egy olyan hitvilág, mely leírja és megmagyarázza a világ működését egy adott rendszerben. Tautolológia a javából, + germanizmus („egy”), no meg azt se tudni, hogy a magyarázat vagy a működés történik-e „egy adott rendszerben”... De ne legyünk igazságtalanok! Ez a lap egy csonk. Szerkeszd te is, hogy igazi lexikon cikk lehessen belőle!
Szóval egyet se búsulj Csámpás, amiért kiszórták a fiktív definícióidat: épp elég szórakoztató ez így is.

2003.11.20.

Zavarba hozol, Csámpás. Ez a blog úgy indult, vagyis azt dumáltuk meg, hogy itt fogom kommentálni a naplódat, kicsit kekeckedve, ironizálva, ahogy kifér belőlem. De most állandóan elég komor dolgokról írsz, amikre nem is illik, meg nem is tudok élceket faragni. Apád betegségéről az én Öregem jut eszembe, akiről jószerével azt sem tudom, él-e, hal-e. Mikor eljöttem otthonról, már akkor sem tartottuk a kapcsolatot. Anyámhoz néha befutottak azért a hírek, de amióta ő sincs...

Na, de azért ne lógassuk itt az orrunkat, ha már úgy is olyan nagy nekünk. Inkább próbállak felvidítani valamivel. Most, hogy végigolvastam korábbi naplóimat, egy bevésésről eszembe jutott aTom és az ő honlapja. Gondoltam, odanézek. No, ami ott szembe vágott, arról iskoláskori beszólásaink egyike jutott eszembe. Aki valami tök hülyeséget mondott vagy csinált, azt így cikiztük: "Hülye vagy, csak nem forogsz." No, ez meg már forog is.

2003.11.07.

No de Csámpás, ezen a napon ilyen langyos dolgokról írni! Hát mért nem NOSZFalgiázol. Reméltem, megírod, milyen jókat felvonultunk 10 iskolai évünk alatt ezen a napon - ha esett, ha fújt, ha havazott (utóbbi így nov. elején már gyakorta megsett). Említhetnéd kedvenc iskolai párttitkárunkat, K. Károlykát-t, aki noteszében a teljes tanulónévsorral járta végig az iskola előtt osztályok szerint felsorakozott menetoszlopot, és könyörtelenül feljegyezte, ki az, aki nem jelent meg a jeles ünnep önkéntes ünneplésén (a delikvensek magaviseletből 2-esre számíthattak). Vagy elmesélhetnéd, hogy mi mégis élveztük a felvonulást, mert a több órás és több helyszínen zajló gyülekezés során (előbb az iskola előtt, aztán a város többi iskolájával összerendeződve a kispiacnál) jókat lehetett élcelődni, csajokat cukkolni, a sűrűben, amikor néha szorosan összenyomódtunk valami tömegmozgásban, akkor kicsit fogdosni is. Egyre kellett vigyáznunk: hogy semmilyen transzparenst ne sózzanak ránk, vagy ha mégis, időben megszabaduljunk tőle, ne kelljen előírás szerint az iskolába visszacipelni - mert nekünk programunk volt - emlékszel, Csámpás? Egy évben úgy jött, hogy te meg egy osztártársad, plusz én meg az unokatestvérem valahogy egymás mellé sodródtunk a nagy menetelésben, aztán együtt maradtunk, a tribün előtt elhaladva gyorsan leléptünk, és beültünk fagyizni meg koktélozni a Szputnyik nevű cukrászdába (az Uzsgorod szállóval szemben, ha valaki emlékszik rá...) A koktél nem értendő félre: tejszínes gyümölcskoktél volt akkoriban divatban, azt szürcsöltük színes műanyag szívószállal - ez a dőzsölés netovábbja volt korosztályunk számára. Szóval egyszer így négyen összeverődtünk, és mivel nagyon jól éreztük magunkat, a következő felvonuláskor már kerestük egymást, helyezkedtünk, hogy együtt rohanhassunk a Szputnyikba akkor, amikor még akad szabad hely (alig néhány cukrászda volt akkor Ungváron). Különben mi négyesben nem igazán barátkoztunk, de évente kétszer, nov. 7-én és május elsején mindig együtt „mulattunk”.

Na és akkor mivel illusztrálhatnám ezt az oldalt, ha nem istenem, Andy Warhol Lenin-jével. (Különben a hannoveriek állandóan cikiztek Warhol miatt, különösen, amikor a záró tárlaton kiderült, hogy 5 képemből 3-nak Hommage à Andy Warhol a címe...)

Egyébként pedig: VÁROSI SZÍNHÁZ (Bp, Kálvin tér) - ANDY WARHOL A-TÓL B-IG ÉS VISSZA - Andy Warhol filozófiája - bemutatja Halász Péter és a társulat: nov. 8, 15 este 7.

2003.11.03.

Látom, egyesek hiányoltak (a Fórumban). El se vesztem, meg is vagyok. A lelkemért se kellett annyira aggódni. Ugyan a művésztelep, ahol voltam, formálisan valóban az egyházhoz kötődik és a szakmai felügyeletét a hannoveri Evangelische Fachhochschule látja el, de először is Nyugaton az egyház egészen mást jelent, mint a mi megszokott országainkban, legalább annyira kulturális intézmény, mint amennyire vallási. A templom akár jazz-heppening színhelye is lehet, no persze néhány gospelnek el kell hangoznia.
Ahol mi föstögettünk, az a hely is csak annyiban emlékeztetett az „anyaintézményre", hogy a kastély egyik termét bibliaszobának hívták, és ott reggelente úgynevezett „áhítatot” tartottak - de ez egyáltalán nem volt kötelező. Vasárnaponként busz indult a városba az istentiszteletre, szintén fakultatív program. Mivel a reformáció napja volt a táborzárás napja is egyben, hát mondjuk aznap illett részt venni a programokban. Nagyjából ennyi - különben meg dolgozhattunk, remek műtermek, korlátlan mennyiségű nyersanyag, szakmai konzultációk, kirándulások múzeumokba, galériákba. És a végén közös tárlat.

Te viszont Csámpás, nem cáfoltál rá a nevedre! Így összetörni magad, ennyire banális módon. Még szerencse, hogy a naplódban kellőképpen kiszínezted.

Na, aztán gyógyulj ám!