2003.07.31.

Na, hát csak azért, mert olyan szépen kéred a leveledben... Ezt írod: „...többen is rákérdeztek, hogy te kicsoda vagy, hol laksz, mit csinálsz stb. Talán kellene pár mondatot írnod magadról. Előfordulhat, hogy néhányan még a létezesedet is megkérdőjelezik. Tudom, hogy téged az ilyesmi egyáltalán nem érdekel, de az én kedvemért és az olvasók kíváncsiságát kielégítendő, légy szíves...” Jó, hát akkor itt a kielégítő:

Sztálin halála után, de Kennedy elnökké választása előtt születtem egy Ungvárhoz közeli községben, amit időközben a városhoz csatoltak. A Csámpással együtt én is a Zalkába jártam, de nem ugyanabba és nem is párhuzamos osztályba. Úgy haverkodtunk össze, hogy az iskolai faliújság szerkesztőségébe engem vettek be rajzolónak. Egy éven át én pingáltam az A2-es wattmann-papírra, hogy FÉNYSZÓRÓ. És Csámpás cikkeihez én szállítottam a karikatúrákat. (Ez egy kritikus hangnemű faliújság volt, de persze szigorú komszomolista alapokról bírált egyes iskolai visszásságokat - Csámpinak már akkor is a kekeckedés volt a heppje.)

Nyolcadik után elmentem a képzőművészeti szakiskolába, de a második éven kirúgtak (ez hosszú). Viszont egyik tanárom kedvelt, és ő benyomott az akkori egyetlen nagyáruházhoz művészeti segéd-kivitelezőnek (mládsij hudozsnyik-oformljátor), ez gyakorlatilag plakátfestőt jelentett. Ketten dolgoztunk egy kasa kis műhelyben, főnököm jegyzett festő, szövetségi tag, mellesleg a tanárom ivócimborája volt (így jött össze a beajánlás). Mi készítettük az áruház összes feliratát és látványelemét, az üvegajtóra kiírt nyitvatartási időtől a nagy reklámtáblákon át az árcédulákig. Azt a szót, hogy dizájn, akkor még nem ismerték nálunk, de én sokat tanultam, minden technikát kipróbálhattam, még zgrafittókat is készítettünk a részlegek fölötti csupasz falakra. (Ja, közben a dolgozók esti iskolájában leérettségiztem, és összeszedtem egy kis tbc-t is, lehúztam pár hónapot a tudőgondozóban, jól elmeszesítettek. Ellenben a kedves Koch-baciknak és a kavernáimnak köszönhetően megúsztam a bakaságot.) Amikor a főnökömet a sok piálás miatt kirúgták, én is eljöttem. Végeztem mindenféle alkalmi munkát, az utolsó hivatalos otthoni munkalyem és beosztásom: retusőr a városi ofszet-nyomdában.

Még az SzUnió szétpurcanása előtt leléceltem. Majdnem tíz évig éltem egy lepusztult józsefvárosi bérház egyetlen helyiségből álló lakásában (mosdókagyló a sarokban, vécé a folyosó végén). Az volt a műhelyem, konyhám, hálószobám, még fotólaborom is. Kétszer próbálkoztam munkahellyel, de... Nem azért jöttem el egy szűk világból, hogy kötöttségek között éljek. Ja, két évig a Vörösmarty téren is dolgoztam, ott ültem a kis székemen és rajzoltam szakmányban a pózoló túristák portréit. De ez nem elégített ki, meg egyre többet kellett jattolni a helyért, felét hivatalosan, felét zsebbe. (Na ja, a „flasztermaffia”.)

Most már hatodik éve alkalmazott grafikát művelek szolgáltatásként, mint magánvállalkozó, egyszemélyes BT-mmel, ahogy ez itt szokás. Bedolgozok több helyre, kiadóknak, kereskedelmi cégeknek, egy oktatási intéznménynek is rendszeresen csinálok speciális szemléltetőket. Ja, jópénzért olykor családi fotók alapján is készítek „művészi grafikát”. A hagyományos tecnikákban vagyok otthon, a számítógépet inkább csak montírozásra, utómunkára használom. Volt 4 kisebb kiállításom, ebből három vidéken. Pár fotómat, szén- és krétarajzomat árusítják kevésbé menő galériák, még egy belvárosi is. Ja, van nekem még olyanom is, hogy művésznév. Inkább elárulom, mielőtt Csámpás rákérdez. Úgy szignálom a munkáimat, hogy Zaffyni.

Nőtlen vagyok, egyedül élek, családom se nagyon van: szüleim még kiskoromban elváltak, apámmal nem tartom a kapcsolatom, anyám négy éve meghalt Ungváron. Se egyenes, se átvitt értelemben nem én vittem a sírba.

Álmaimban gyakran kószálok a randvánci temetőben. Ilyenkor intézem el a nosztalgiát, a honvágyat és a lelkiismertfurdálast. Nappal hasznosabb dolgokkal igyekszem tölteni az időmet.

No, ez most kicsit komolyra sikerült, bocs. Többet nem fordul elő.

2003.07.28.

Lépten-nyomon azt hallom, Cserháti menő dzsesszista és szuper blúzénekes lehetett volna, egy világhírű magyar Dzseniszdzsoplin és Ellafidzseráld, tú in ván. Na ja, Payeröcsi meg a két Gershwin-testvér lehetett volna, Lagzilajosunk meg Armstrong, Jimmy meg egy új Caruso! Lehetett volna. De nem lett. Irma néni is Béla bácsi lehetne, ha töke volna neki. De nincs. Ez a lényeg. Ha megmurdelek, rólam terjesszétek azt, hogy én lehettem volna a magyar Andywarhol.

2003.07.27.

Na most nem azért, Csámpás, de van olyan szó, hogy „idegenszívűsezés”? Azért nem kéne mindenáron eredetieskedni.

Ami meg a lényeg, az túrót se ér, szerintem. Ha rosszak a kérdések, akkor rosszak a válaszok, és négyzetesen rossz az eredmény. Hol van az a válaszlehetőség, pölö, hogy „nem tudom”. Vagy az, hogy „egyéb”? Mert milyen választ adjon, akinek mondjuk „magyar és ázsiai” identitása van (olyan képtelenség? vegyük csak a krishnásokat). Mi van a világpolgárokkal, akiknek Európa is szűk? Vagy ellenkezőleg: azokkal, akinek kifejezett palóc, matyó, tirpák, jász, estébé identitásuk van?

Rühellek mindenféle uniformizálást. Ha egy közvéleménykutatás négyféle identitásba erőszakolja bele az ország teljes lakosságát, akkor én szarom rá. Nekem nyissanak külön rubrikát, mint Dezsőkének az óvodában.

2003.07.26.

Elvoltam pár napig. Hiányoztam valakinek?

Az a Zigazság, hogy a St. Művészetből nem tudok megélni, mint annyi sok másak se, és az istennek nem akar lehaladni a Zégből egy még St.-ebb Maecenas, így magam kell mecénáljam magamat. Bányászni nem tudok, hivatalban koptatni szebbfelem sömmi ándungom, és a lottóötös se akar a Zistennek se beütni, így hát elindultam az én szép Óhazámba némi szajréval. Na, semmi komoly, és semmiből se túl sok, eszem ágában sincs lemenni csempészbe, hogy aztán jattolhassak a szarházi vámosoknak meg rámcuppanjon valami legpitibb maffiózócska: „Fiatalember, ez a mi érdekeltségi terültünk, ha itt akar működni és nem szeretne kellemetlenséget, akkor meg kell állapodnunk a védelmi pénzben” (ezt most szinkronizáltam és cenzuráztam, kihagytam belőle az összes jobtvojumátyot). Szval csak csupa olyan cuccot vittem, ami nemcsak ális és álisabb, hanem legális. És van neki keletje Keleten. Szerencsére megvan még a régi hevraság, akikkel annó ugyanezt nagyban űztük. Visszafele meg jól betankoltam, de előtte még vettem cigit, vodocskát, engedélyezett mennyiségben (na jó, picit többet!), meg jó kis szeneket és zsírkrétákat, oldószert, vásznat és pár folyóméter nyers keretlécet is, az ittenihez képest féláron. Úgyhogy lehet megint rajdzolni és fösteni.

Ráfigyuzódtam a honlapodba, Csámpás, meg párat megvizitáltam, amik be vannak nálad linkölve.

Az interjúd szerintem tök gáz, mi a tüdőnek ilyesmit kiteregetni? Most azt játszod, hogy hűdepiszokőszinte vagy? Meg qrvára hosszú is, junalmas. Tégeden kívül érdekel ez még valakit? És ki az istennyila ez a Lloyd al-Bakar, hol szedett össze téged (vagy te őt?).

Látom, Spenót nem hiába szólt be Onagynak legutóbb, hogy mindenről a komenisták jutnak eszébe. Ahogy most Lenint előcibálta, abból türemkedik némi aberráció. Némi és NEMI: mégsem akar Mórickától lemaradni, berakott az oldalára öt kiló szopást-nyalást-kukkolást. Fizesse be a kupiba már valaki! Vagy a moszkvai Mauzoleumba.

2003.07.23.

Mi a lótüdő van ezekkel a szellemiségekkel? Úgy viselkedsz, mint aki kutyaxarba lépett és vakarja lefele a cipőjéről a büdös szellemiséget.

2003.07.22.

Jó kis olvasmányokat ajánlasz nekem, Csámpás! Egyik eszementebb, mint a másik!

Mi a bánat akar lenni ez a Kenyeres(Szakálas)Mária-féle család- és rémregény-sorozat a Gazszóban? Kis kárpátaljai zavaros-giccses Barátokközt? Műveszély, műindulat, műárulás? Vesszek meg, ha értem. Miért is kellett ennek a nőnek menekülni? Ki fenyegette, üldözte, bántotta? Kinek volt az ügynöke? Beépített embere? Ki hamisított és mit? És ha senki semmit, akkor mivégre az egész fenékföldhözverdesés? Mi volt az a szolgálat, amiért cserébe állást remélt? Minek és kinek lett a bűnbakja? Ez a történet önmaga paródiája! Mint amikor az amcsik egy xar kémfilmnek megcsinálják a mégxarabb paródiáját, hogy már se izgulni, se röhögni ne lehessen. Mint amikor az Irígy Hónaljszagúak egy semmilyenfos számnak elkészítik a mégsemmilyenfosabb paródiáját.
És mi ez a szánalmas mosomkezeimet a Zelnökasszony meg a Zelnökúr részéről? Teccene leírni áperté, mi volt, hogy volt, ki kérte fel, mire kérte fel, ki mit ígért, ki mivel fenyegetett - nem pedig ködösíteni és metaforizálni. És ha már ezt az üldözöttmártírgyerekesasszonybecsületmintaképet visszarakták az igazgatói székbe, akkor mit tesziveszi magát? Csak azért, hogy újra alkalma legyen Gajdapapának benyalni? Elokádom magam, de komolyan.

Na, nem sokkal jobb, csak sokkal fárasztóbb ez az egészen Kiss aTom-maghasadás. Jön egy ficek, elkezd fikázni, hát nem komolyan veszik komoly emberek? Mióta kell a bolhaköhögésre odafigyelni? Onagy vagy nyolc részben! Őrület! Gergely keményen-szellemeskedőn (deminek?), Szabó Géza hosszúlaposmagyarázkodón (legfeljebb önreklámnak beillően). Na, ebben legalább te visszavettél a petróból, Csámpás, kapsz egy Túrórudit.

Nem így a tegnapi naplódért. Túlzásba viszed az önreflektálást. Fülledt, unalmas. Már nemcsak hogy magaddal foglalkozol, hanem már azzal foglalkozol, hogy mások hogyan foglalkoznak a magaddal foglalkozó veled. Túltenyészel önmagadban.

2003.07.20.

Képzeld, Csámpás, megvették ma egy képemet! Jött a hapi, csöngetett, mit akar, neki azt mondták, itt lehet olyan grafikákat venni, amilyent ő szeretne. Hol mondták? Egy galériában. Melyikben? Megmondta. No, megyek nekik egy áldomással. Nemhogy inkább bevennék pár képemet. Habár ha hetente küldenének egy kuncsaftot, az még jobb lenne. Hármat kiraktam neki, a piszka egyből kiszúrta a legjobbat. Mennyi? Mondom. Veszi a tárcát, fizet, semmi alku. Hülye Capi, mi a faxnak nem mondtad a dupláját! Fogom a képet, becsomagolnám, ádehogy, itt áll a kocsi. Utánanézek a konyhaablakból, hát egy ócska Lada hátsó ülésére teszi, rádob egy pokrócot, elhúz. Valamiért az volt az érzésem, hogy egy órán belül leakasztotta érte valahol nem a dupljáját, hanem a háromszorosát. Megint olcsón adtad magad, Capi, na nem baj, szokjon ide, vegyük ne balekségnek, hanem beetetésnek. Ettől jó lett a kedvem.

Aztán el is ment hipphopp. Elolvastam ezt a szerencsétlenkedésedet a Gazszóval meg Kőszeghyvel. Minden hülyeségnek akkora feneket kerítesz, amilyen nincs is neked. Ha lehozták, hát lehozták. Te írtad, nem? Alatta a neved. Akkor hol a hézag? No meg hát tetszett volna maradni a Zirodalomnál. Ha pedig mégis beledugtad finnyás nózidat a büdös politicba, akkor szagoljad. Az már az egyszeri lánynak se ment, hogy keféljen is meg szűz is maradjon. Úgyhogy ne rinyálj, nem áll jól neked. Ez sem.

2003.07.19.

Csak ne nézd le ennyire ezt az Arvisurát, lehet, hogy a katolicizmus után egyszer ez lesz a magyar államvallás. Ugyanis nemcsak a világosság, hanem a sötétség is fénysebességgel terjed.

Nyerő, amit Spenót írt az Onagy-commentről a Fórum-ban:

miheztartás végett

OZ olyan, mint Móricka. Mindenről "az" jut az eszébe. OZ-nak a komenisták.
Szerintem Mórickának jobb.

Osztom.

2003.07.18.

Na álljunk csak meg, Csámpás, mi az, hogy "Az anyagi helyzetem elemzése e naplófolyam tabutémáinak egyike"? A blogod nem az őszinte feltárulkozás iskolapéldája? Mint gondolnánk? Mint sejteted? Mi titkok vannak itt előttünk elhallgatva? Hány tabutémák? Hol az igazság tilos fele? Nem veszít így AZ EGÉSZ a hiteléből?

Meg azt se csípom, hogy hetvenkedel a publikációiddal. Pedig még nem is azok, hászen még megsenem jelentek. Fényezed magad? Csigázod az érdeklődést? Hogy ha majd kijön végre valamelyik, akkor ezer helyre belinkeljed és mi rávessük magunkot? Olcsó reklámfogás. Bóvli-marketing.

Na, elcsípték a brókerzsenit Bécsben. Csak tudnám, mi a túrót keresett ott. Ha haza akart jönni, jött volna. Ha meg nem, mért nem volt már rég Mexikóban vagy Elefántcsontparton finom első osztályúan hamis papírokkal? Azokba a millkókba nem fért volna bele áldozni erre?

2003.07.17.

Az nem semmi, hogy Pomogáts nem kapott szót a Turulnál.

2003.07.16.

Jó, hát nem bánom, de csak a te kedvedért, Csámpás. Meg hogy ne legyen olyan hótt komoly ez a szájt. Te túl sokat szívóskodsz, magyarázkodsz, túlbeszélsz. Merev vagy, mint a viagrázott svédacél. Egy blog legyen laza. Kár, hogy izomból csinálod. Meg a környezeted iránti zsigeri undorból, meg abból a mindenre érvet kereső feneokos agyadból. Én pedig a testnedveimből akarom. Humor: a szervezet nedvei, amelyektől az ember jókedve, kedélye függ. Téged sem kíméllek majd, nem baj?

Kezdjük a Fórumoddal. Mi a túranak buzogsz ott magyarság-ügyben? A magyarság olyan, mint a kefélés: nem beszélni kell róla, hanem gyakorolni. Te írtad valahol, hogy nem védeni akarod az anyanyelvedet, hanem használni. A magyarsággal dettó! Te sem teszel jót neki, ha összefogdosod egy ilyen idióta vitában.

Ennyi mára. Ha ezt ki bírod rakni, akkor mehetünk tovább.