Balla D. Károly

Reg és tájm

- szonettbe hajolva, dudorászva -

akár a pisla lángú kandallók
akár az űzött lelkek rejtett bája
amint egy koldus elveszett ruhája
talán az ünnep az, mi andalog

a meztelenre gyötrött fák alatt
amint a piktor nyűtt ecsetjét mártja
amint a költő részegek barátja
akár az ünnep az, mi áthalad

a meztelenre gyötrött fák alatt
talán zenész, ha fogytán regje, tájmja
akár a székemen a döntött támla

akár a tépett szárnyú angyalok
amint az ünnep az, mi andalog
a meztelenre gyötrött fák alatt
talán

Berniczky Éva

Az angyal beteg

Mióta leküldte apró ügynökeit az Úr, Ungváron a részegpiacon hamar rákaptak a kofaságra, néhány nap múlva árulni kezdték a szárnyaikat, olyanok lettek, mint földi hasonmásaik, először csak a gyomruk nem bírta életünk savát-borsát, hát hamarosan elcsapták gömbölyű hasukat, kényes bendőjük itt-ott kilukadt, a sok ártatlannak látszó rés alattomosan ózonlukká tágult, s a beteg angyalok ahelyett, hogy időben leléptek volna, illetve fel, a magasságos szemei elé emelték volna fekélyeiket, kólikájukat átvilágítására, még lejjebb süllyedtek, megelégedtek a silány földi vizsgálattal, amikor is a közönséges röntgenfelvétel előtt literszámra töltötték beléjük a vízzel kevert báriumot, majd megvárták, míg az ocsmány fehér lötty végérvényesen kitölti üres részeiket, s innen már ment minden, mint a karikacsapás, hiszen az angelusok meglehetősen üregesek, csontritkulás, csipetnyi angolkór okán könnyen megkötött bennük az anyag, végül kiszorította a szobrocskákból a maradék kevéske szellemet, nem csoda, hogy fogytán fogy az elcsapható lélek száma, helyette lépten-nyomon gipszangyalt tör el az ember.