Bármi is történt(Co się stało)
Bármi is történt, megtörtént.
Négy tonna halál hever a füvön,
s a növénygyűjtemény levelein
felszáradt könnycseppek ragyognak.
Bármi is történt, már mellettünk marad,
s velünk együtt növekszik, fonnyad.Hanem élnünk kell,
hirdeti a rozsdaszín gesztenye.
Élnünk kell,
dalolja a sáska.
Élnünk kell,
suttogja a hóhér.
Népszavazás
(Referendum)
Ukrajnában népszavazást tartottak
a függetlenségről.
Párizsban köd volt, az időjós
felhős, hideg napot jelzett.
Haragban voltam magammal,
korlátolt, leláncolt életemmel.
A Szajnát partfalak csapdájába csalták.
A könyvesboltok kirakatába került
Schopenhauer Douleurs du monde-jának
új kiadása.
A párizsiak meleg lódenkabátba
rejtve mászkáltak a városban.
A köd átitatta az ajkakat s a tüdőket,
mintha csak a levegő zokogott volna,
siratva önmagát, a fagyos hajnalt,
hogy milyen hosszú a sötétség
s milyen könyörtelenek lehetnek a csillagok.
Busszal a Bastille-hoz mentem, amit
már kétszáz éve, hogy földig romboltak,
és megpróbáltam verseket olvasni,
de egyetlen szavuk sem értettem.Ami legvégül következik, láthatatlan lesz
és könnyű.
Bármi legyen is, még tétovázik a gúny
és a félelem között.
Bármi marad is hátra, komor lesz,
akár a guillotine nyílása.
Eljön a jövő
(Będzie przyszłoć)
Eső jön, ünnep jön, tűzvészek jönnek,
megrepedt gesztenyehéjak, kiáltások
jönnek, valaki elrejtőzik a sűrűben,
valaki hanyatt esik egy cseresznyemagon,
benzinszag és orgonaillat a levegőben,
nevetések jönnek, zokogás, imádság,
halk, félszeg hazugságok, eljön a jövő,
csak ti maradtok hátra, másodosztályú
utasok egy szivarfüsttől sötét váróteremben,
egy osztrák császár portréja alatt.
Elégia(Elegia)
Szürke táj volt ez, oly apró házakkal, mint
a tatár lovak vagy az ormótlan betontömbök,
a születésüktől holtak; tengernyi egyenruhával, esővel,
kába folyókkal, mik nem tudták, merre tartsanak,
porral, püffedt szemhéjú szovjet istenekkel,
savanykás benzinszaggal, az unalom szirupos szagával,
mocskos vonatokkal, véreres szemű hajnalokkal.Szűkös táj volt ez, végnélküli téllel, melyben
verebek laktak és kések és barátságok és hitszegő
levelek, mintha a vén hársak lombjában;
falusi utcák ívével, keskeny rétekkel; a park egyik
padján valaki harmonikázott, csak úgy, véletlenül,
s egy pillanatra tán könnyebb volt belélegezni
a levegőt, mint a kimerültséget.Egy váróhelyiség volt ez, megbarnult falakkal,
tárgyalóterem volt ez, klinika; egy helyiség,
ahol az asztallapok meghajlottak az akták
súlya alatt, s a hamutartók színültig teltek.
A szótlanság volt ez, vagy a dühödt hangszórók.
Egy váróterem volt ez, ahol egy életen át
kellett várakozni, hogy megszülethessünk.Röpke szerelmeink, mik oly soká tartottak,
hatalmas kacajaink, iróniánk és diadalaink
tán még szunnyadoznak valami rendőrőrsön
a térképek szélén, a képzelet peremén.
A holtak hangjai ezek, a holtak hajszálai.
Vágyaink kronométere volt ez,
a semmivel vemhes idő volt ez.Fekete táj volt ez, csupán a hegyek kéklettek és
egy ferde szivárvány. Nem volt remény, sem ígéret,
mégis ott éltünk, és nem voltunk idegenek.
Az élet volt ez, mely számunkra méretett.
A türelem volt ez, sápadt, akár egy gleccser.
A félelem volt ez, bűnökkel teli. A bátorság volt ez,
aggodalmaskodó. A nyugtalanság volt ez, erővel teli.
Keresd(Szukaj)
Visszatértem a városba,
ahol kisgyermek voltam, majd
nagykamasz, majd harmincéves vénember.
A város közönnyel fogadott,
ám az utcai hangosbeszélők így pusmogtak:
hát nem látod, hogy a tűz mindegyre ég,
hát nem hallod a lángok sercegését?
Utazz tovább.
Keresd valahol másutt.
Keresd.
Keresd a valódi hazád.
A harmincas évek(Lata trzydzieste)
A harmincas évek
Még meg sem születtem
Fű nő
Egy lány eperfagylaltot nyal
Valaki Schumann-lemezt hallgat
(megbomlott, karistolt
Schumannt)
Még meg sem születtem
Micsoda szerencse
Mégis mindent hallok
Virágvasárnap(Niedziela Palmowa)
Krisztust már hajnalban megfeszítik
s egy héttel korábban, nyíratlan szakállal
és piszkos ruhában, beesett arcán
a döbbenet vonásaival,
kigombolt egyenruhájú
katonák gyűrűjében,
sebtében a fára szögezve.
A Nagyhét felindultsága visszavonatik:
a szerdai komorság és a pénteki harag,
elmaradnak a lelkigyakorlatok
és az ifjúság misztikus szárnyalásai,
elveszítjük a hétnapos aszkézis
lehetőségét, nincs többé idő
a bűnbánatra, új ünnep közeledik:
a tűzvészek sohasem tapasztalt öröme.
Diadal(Zwycięstwo)
Megöltek minket és titeket,
őket is, kés alá kerültünk, a puskák
elkerekedett szeme elé,
a célkeresztekre, ám nem vagyunk
ártatlanok, mindennek ellenére sem
vagyunk ártatlanok, bicskánk van,
körmünk van, öklünk, ádázul
védekeztünk és vesztettünk; a diadal
csupán egy sóhajtásnyira hevert.
Túlélés(Dożywocie)
Elmúltak már azok a kínok.
Elhallgatott a sírás. A régi
albumban egy zsidó kisgyerek
arcát látod, negyedórával halála
előtt. Szemed száraz. Teavizet
forralsz, almát eszel. Élni fogsz.
Varjak, vetési varjak(Wrony, gawrony)
Varjak, vetési varjak gyűlnek
kora este a mezőn.
Komor társaság, eloldalognak
lassan az erdő felé. Nyugatról
violaszín felhők úsznak.
Varjak, vetési varjak mosdanak,
rendezgetik indián tollaikat.
Átsétáltam a középkori városon(Szedłem przez miasto redniowieczne)
Átsétáltam a középkori városon,
esteledett vagy virradt,
siheder voltam vagy roskatag öreg.
Karórám nem volt,
sem naptáram, csak makacs vérem
mérte az örök távolságot.
Elölről kezdhettem a saját
vagy nem is a saját életem,
minden könnyűnek tűnt,
a házak ablakai résnyire hajtva,
idegen sorsokra nyíltak.
Tavasz volt vagy kora nyár,
a falak melegek voltak,
a levegő lágy, akár a narancshéj,
siheder voltam vagy roskatag öreg,
választhattam, élhettem.
Szomorú, fáradt(Smutna, zmęczona)
Szomorú, fáradt, csúf és magányos,
állsz az ablaknál, melletted egy festmény
valamiféle utcával, világgal, várossal:
Arnolfini asszony, férjétől lemetszve.
Bergson rovara fogolyként hintázik,
himbálódzik egy pókhálóban. Közöttünk
ott lebeg az óceán. Közöttünk ciklonok
alszanak. Közöttünk háborúk szenderegnek.
Ásítozik az idegenség. Közöttünk
tábornokok számolják a lőtáblák sebeit.
Közöttünk ott lángol a vágy. Szomorú,
fáradt, csúf és magányos, várj,
tárd szélesre ablakod fehér legyezőjét.
(Zsille Gábor fordításai)