JAN TWARDOWSKI

imádság

(modlitwa)

Gondterhelt Krisztus
te mindenkinél különb
te ernyő nélkül ázó
mezítelen térdű
gyönge hisz pártatlan
félénk akár egy induló költő
egyszerűséget esdő
magányos hisz a világgal rokon
bizonyára gyötörnek téged
kik katekizmus módjára
mindig minden kérdésre
kétségtelen választ várnak

fontos

(ważne)

Ne feledd az ernyőt
hisz komor felhők gyűlnek
ellenőrizd biztosan van-e
pár száz forint a zsebedben
s most jön ami oly fontos
akár a kenyér a nap a föld
csókold meg az alázatot
és sorra az aggodalmakat

a nagy művészet túl nagy

(wielka sztuka za wielka)

Úr Jézus meglehet unod hogy templomi
orgonákkal kínoznak
és eleged van Bach műveiből –
talán szívesebben hallgatnád
miként csoszognak fekete lábukon
az ószövetségi héber betűk
miként mormolnak a gyónók egyenesen
a lelkiismeret fülébe
miként hasogat a szentek fején növő glória
zokognak a menekülő pillantások
cuppognak a cipők eső után a padlón
ásít egy öregasszony a litánia alatt
ugrik egy stiglic a villamosmegállóban a hóba
cincog egy lángoló gyufaszál
a templomi gyertyára esve

a hegedűből sem a húrokat halljuk
csupán a testet a dobozt

után

(potem)

Ez már a halál után történt
a világ hófehér lett
akár egy szorongás elleni pirula
minden bűnöm könnyekre fakadt
és átölelt a hó

logika nélkül

(nielogiczne)

a logika nélkül való vezet el a hithez
a csillag mely csak úgy lehull senkiért
a nyúl melynek a félelem az egyetlen fegyvere
a félbeszakadt szerelem
a balszerencsés boldogság
a remény pónija
és a szutykos alak ki eljött hogy szóljon
hideg van nagyon s az Úr Jézus lengén öltözött
az elhervadó rózsa
a féllábbal evező hattyú

túl nagy az Úristen hogy a fejünkbe férjen

többé-kevésbé

(mniej więcej)

Ó e szavak – többé-kevésbé
hajtogatják akaratlanul is őket
így-úgy
akárhogy
ügyetlenül
szájról szájra adják
ki érti meg
s ki érteti meg
hogy a kevesebb
több

többet

(więcej)

Egyre többet Belőled
ahogy az ég is kitisztul két zivatar között
a fekete fák távolabbról már-már kéknek tűnnek
s talán egy vén bánatos angyal ki a szeretet helyett
ógörög igéket magolt gombászik az erdő szőnyegén

Te pedig Legszentebb Szűz esdd le nékem a kegyet
hogy olyan lehessek akár a tér fölött ívelő szivárvány
mi felszalad a lépcsősoron föld és ég között

Tiéd a harismadár a mezők nyula is Tiéd
a senkinek sem kedves hangyák mik szeretnek mégis
a hordóhasú paradicsom a tele kosárnyi meggy
a szenvedés mi oly nagy hogy eltörli mind a bűnt
a visszhangzó csend
s az öröm mi mindent megért
ámen – vagyis szabadíts meg engem

öregek

(starzy ludzie)

Nem szeretik a tablettákat
az aszpirintől fintorognak
várakoznak a szerelemre a jóságra
a papa a mama visszatérésére
ahogy kisgyermekként tették
mindenen ámuldoznak
örvendeznek a karácsonyi díszen a fán
egész télen a tavaszra vágynak

öregek – gyerekek ők
kik túl gyorsan nőttek fel

semmi

(nic)

Milyen különös ez
mennyire fájt neki
bele akart halni
és most milyen lényegtelen
ostobaságnak érzi
milyen aprócska
semminek

vers, tormával a közepén

(wiersz z chrzanem w środku)

Az érzelem csupán az idő múlása
volt egy otthon s már nincs
eltűntek szent emlékükkel a libák a kacsák a fák
a fotel ami a verandán állt
a vizslát bosszantó puska
a hölgy akit negyed négyre vártunk de nem jött
a nyírfa levelei mik ősszel mindig elsőként sárgultak
az antik költők olvasatlan versei
a mesebéli nagymama portréja ki bűbájos volt ahogy illik
a tormalevél az otthon sült kenyér íze
a fiú aki szerelmet vallott majd a harctéren maradt
oly szerelmes volt hogy letépett orral is békésen halt

a boldogság elmúlik nekünk is tűnnünk kell

Létezel

(Jesteś)

„…ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé” (Mt 7,6)

Létezem mert Létezel
csupán ennyin áll a hit
a remény a szeretet a szépen megírt imádságok
a nagy Aquinoi és a kis Lisieux-i
mindazok kik titokban a szentek példáján nőnek
az aggodalmas lámpás amint Istennél őrködik
az első szerelmet követő könny mely
akár a gyöngy (de nem a sertések előtt)
az emberi és állati sorsok mik túl kurták betegesek
a halál mi egy gödrön egy sírbolton keresztül repít
az értelem az értelmen túl kezdődik
létezem mert Létezel – hinni a legegyszerűbben kell

a kiművelt hit az ördögnél lakik

utószó

(posłowie)

Kérem mondjanak emlékmisét értem
télen-nyáron tavasszal-ősszel
szentet vagyis csendeset
nem túl hangosat
épp olyat mint az volt
mely után a könnyek
katicákként gyűltek
bűneim fölé

(Zsille Gábor fordításai)