Nobel-díjas és -várományos szerzők ide vagy oda, a legnépszerűbb lengyel költő immár évek óta Jan Twardowski, egy nyugdíjas varsói plébános – és ez sokat elárul a lengyel társadalom lelkületéről.

1915-ben született. Matematika-szakos gimnáziumba járt, botanikai tanulmányokat folytatott. Előbb Varsóban, majd a Jagelló Egyetemen hallgatott bölcsészetet. A világháborúban Różewicz-hez és Hartwighoz hasonlóan a Honi Hadsereg katonájaként harcolt, majd részt vett a varsói felkelésben. 1948-ban szentelték pappá – rövid vidéki lelkipásztorkodás után Varsóba helyezték, ahol évtizedekre a vizitációs nővérek templomának plébánosa lett.

A harmincas évek közepén kezdett publikálni, a kemény diktatúra idején azonban hosszú hallgatásra kényszerült: csupán 1970-ben láthatott napvilágot egy kötete – befolyásos társak közbenjárására. A nyolcvanas évektől aztán sorban jelentek meg munkái, nyugdíjasként pedig szorgosan bepótolja a kimaradt harminc-negyven esztendőt: a rendszerváltás óta tizennyolc könyvet tett le az asztalra…

Költészetét általában Szent Ferencéhez hasonlítják, cseppet sem alaptalanul: kétségtelen, hogy rendkívül bensőséges, mondhatni becéző viszonyban áll a természettel és a mindennapi élet tárgyaival-részleteivel. Ám Twardowski lírája egyszerűsége mellett is magvasan intellektuális: egy elmélyült pap rendszeres elmélkedésének párlata. Szinte minden verséből kiemelhetünk egy-egy aforizma értékű sort: „magányos, hisz a világgal rokon”; „túl nagy az Úristen, hogy a fejünkbe férjen”; „az öröm mindent megért”; „az értelem az értelmen túl kezdődik”; „a kiművelt hit az ördögnél lakik” – ám Lengyelországban szállóigévé lett felszólítását is példaként idézhetjük: „siessünk szeretni az embereket, hisz oly gyorsan mennek el”.

Hallatlan sikerét bizonyítja, hogy kiadója közlése szerint műveinek eladási statisztikája (lengyel kulturális non plus ultraként) Adam Mickiewicz-ével vetekszik. Hogy ez pontosan hány példányt jelent, nem tudható – maradjunk annyiban: bőséggel megelőzi Wisława Szymborska negyven-ötvenezerfős vásárlóközönségét… Első kötete, az 1936-ban kiadott Andersen visszatér 40, azaz negyven példányban készült… Népszerűségére azonban más, sokkal testközelibb bizonyítékot is találni. Tudom, hogy Magyarországon ez hihetetlennek hangzik: Krakkó főterén, a huszonkét óráig nyitva tartó könyvesboltokban szombat esténként egyetemista lányok álldogálnak a versek pultjánál, és Twardowski atya könyveit olvassák. (Zs. G.)