Az
1923-ban született Wisława Szymborska szintén krakkói – az
unalom elkerülése végett mostantól csak azt jelzem, ha az adott költő NEM
Krakkóban él… Amikor 1996-ban Nobel-díjat kapott, az olasz lapok „az irodalom
Greta Garbojaként” ünnepelték, a mértéktudó angol sajtó pedig „a költészet
nagyasszonyáról” cikkezett. Bizonyos, hogy az eddigi díjazottak közül Szymborska
mondhatja magáénak a legtömörebb életművet, egyben a legkevesebb önálló kötetet:
teljes költői munkássága alig több háromszáz versnél.
Költőtársa, Adam Zagajewski így jellemzi egyik esszéjében: „A cseppfolyós és változékony életet elfogadja olyannak, amilyen, ám ezt az erkölcsi imperatívuszok tudatában teszi.” Ezek nem csupán hangzatos szavak. A Nobel-díj egymillió svéd korona pénzjutalommal jár – ám ő ma is régi lakásában, egy panelház sokadik emeletén él. Az esztendő egy részét pedig a Tátrában, egy szerény faházban tölti.
Jövő tavasszal esedékes nyolcvanadik születésnapjának ünneplése már augusztusban
megkezdődött: egyidejűleg került a könyvesboltokba új verseskötete (öt év
termésével: huszonhárom verssel…), illetve olvasónaplója, továbbá két Szymborska-monográfia.
Az igazi ünneplés természetesen még várat magára… Október huszadikán a Gazeta
Wyborcza, az egyik legtekintélyesebb lengyel napilap a címoldalon, 
fénykép
kíséretében közölte: augusztus legvégétől október közepéig Szymborska új verseiből
43.000 példányt vásároltak – ez a könyves eladási lista harmadik helyét jelenti.
További két adat kulturális tekintélyéről, nem voltam rest és megszámoltam:
a Jagelló Egyetem központi könyvtárának katalógusában tizenegy Szymborska-mű
szerepel – és hatvanhat Szymborskát tárgyaló életrajz, tanulmánykötet, esszé.
Érdekesség még, hogy bennfentes krakkói körökben tusrajzait is számon tartják (nem egy közülük képeslapokra került), nemkülönben egy sorozat fölöttébb sikamlós limericket* is neki tulajdonítanak… (Zs. G.)